Pont

Pont

Fujkin István: Árgus – Argus 2

Figyeltem, merre néz, amíg meséli, mit mondott az orvos.

  Ágnes a szemembe nézett, aztán a szoba felső sarkát tanulmányozta, míg beszélt, majd időnként a tévére pillantott, a képernyőn harsogó színekkel versengtek egymással a reklámok. A készülék le volt halkítva.

  Jaj, csak ne nézzen egy pontba.

  Nem, ennek semmi köze ahhoz, amikor aznap este megborotváltam, megetettem, lefektettem az apámat, aki attól kezdve egy pontba nézett, a zöld konyhakredenc fölött a kiskonyha alacsony mennyezetén nézett egy sötétlő foltot, amely nem is folt volt talán, csak a száradó pizsama ujjának odavetített árnyéka. Azt nézte másnap is, nem mozdult, mintha behatárolódott volna körülötte a tér. Csak ő maga, testének hossza, térfogata, a távolság a sötét foltig. Már az ágy sem létezett, a kiskonyha sem, a hangok, szagok, mozdulatok eltűntek számára. Halvány mosollyal nézte a foltot, amely mögött valami végtelen nagy térség lehetett, talán egy hatalmas erdőn át húzódó ösvény, azt nézte kitartóan reggelig, amikor minden drámai jelenet nélkül, csöndesen meghalt.

  Azt mondta az orvos, emelte föl kicsit a hangját Ágnes, hogy ez a nyavalya mindenkiben benne van, és megesik, hogy nem tudod, nem is gondolod, és mire orvoshoz mész, teljesen elburjánzott benned, már a torkodig ér. Akkor már nincs mentség. De nekem van esélyem. Olyan ez, mintha egy fűszálba kapaszkodnál, amely ki tudja, mivel van bepermetezve, de megragadod, teljes erővel, mert más semmi sincs a közeledben, amiben megfogódzhatnál. Két nap alatt kihullott a hajam, már az egész ház teli volt hajszálakkal, két napig öklendeztem a konyhában, öklendeztem a fürdőszobában, öklendeztem reggel, amikor fölemeltem a fejem a párnáról, amely sötétbarnán bámult utánam az ágyról, a tarkóm meg már teljesen kopasz volt. Milyen kicsi is a fejem, látod? A fene gondolta. Most már nem ég a fejbőröm. Csak szörnyű, hogy hajszálvékonyak az ereim, hogy könnyen elpattannak, iszonyatos, amikor a húsban a tűvel keresi a fiatal nővérke, hol talál egy megfelelőt, hol talál bejáratot a piros folyadéknak, amelytől megkopaszodtam, amelytől émelygek, amelytől egyre fogy az erőm, amelyben bíznom kell, mert attól leszek jobban, ha vér helyett már csak az folydogál az ereimben, megtelítődöm vele, nem érzem a víz ízét, a számban is csak a piros folyadék fémes ízét érzem.

  Tudod, van Kamancon egy járóbeteg-fájdalomkezelő rendelő, ott még elfogadnak, meséli István, és nem néz egy pontba. A szemembe néz, a falinaptár pasztellszíneit vizsgálgatja, a kávé tejesbarna színárnyalatát szemléli, majd ismét a tekintetemet keresi. Ennek a fájdalomkezelő rendelőnek már a neve is olyan mondvacsinált, nem gondolod? Mint egy rossz verssor, ügyetlen rímekkel. Ne nézz így rám, ne hozz ki a sodromból, légy szíves, megmondták, ez maradt. Én tudomásul vettem, legföljebb három évem van még, az nem is olyan kevés, ha belegondolok. Hát vedd tudomásul te is, ne sápadozz itt nekem. Három év alatt még sok mindent meg lehet csinálni, nem fizikai munkákra gondolok persze, abban már nagyon hamar kifáradok. Hanem élni, írni, töprengeni, mindezt persze anyagilag összerogyva. Várni. Mit meséljek? A fájdalomkezelő rendelőben addig-addig kezeltek, hogy most már a jobb karomat is föl tudom emelni valameddig. Meg tudok fésülködni egyedül.

  Jaj, csak ne nézzen egy pontba.

  Tamás ágya a kórházi szoba belső sarkában állt. Úgy örülök, hogy látlak, mondta halvány mosollyal az arcán. Néhány pillanatig a szemembe nézett, majd a kórterem szemközti sarkában gubbasztó fogas egyik L alakú akasztójára meredt a tekintete, mintha az L csúcsa lenne a mögötte ásító üresség kezdőpontja. Láthatóan vonzotta ez a végtelen üresség, tekintetével már elindult a súlytalanság tejfehéren homályos, széles útján, lassan lépkedett előre, karjaiból teljességgel eltűntek az intravénás infúzió kegyetlen nyomai, elvékonyodott lábaiban olyan erőt érzett, mint tavaly ilyenkor, amikor a kettős létrán egyensúlyozva, fütyörészve kente habfehérre egy tágas lakás nappalijának hatalmas mennyezetét. Igen, rendesek a nővérkék, még szépek is, gondolhatod, milyen jó dolgom van, egész nap nézegethetem őket, mondta, erőltetett vidámsággal megint a szemembe nézve, ám a másik pillanatban tekintete visszatért a fogas csúcsához, s a tejfehér homály biztonságos közegében folytatta útját ott, ahol az imént megállt egy pillanatra.

  Piros, még mindig piros, mutatta a pizsamanadrágja korcából kilógó katéter hosszú műanyag csövét János, és a szemembe nézett. Van, amikor kivilágosodik a színe, van, hogy már egészen citromsárga, de legtöbbször piros, már tizennyolc napja. Meg kell, hogy műtsenek még egyszer, de várnom kell, amíg az összes januári ünnep elmúlik, utána meg még a sebész és az aneszteziológus családi védőszentjeinek ünnepe is. Vérplazmát már kétszer kaptam, és az égő fájdalmaktól eltekintve megvagyok, csak naponta nézem, tizennyolc napja, ahogyan lassan csordogál el a vérem. Kiújult, igen, megint kiújult az a nyavalya, hát az vérzik, amíg ki nem nyisszantják onnan megint, mondta, és az asztallal szemben levő ablakon át a szomszéd ház piszkosfehér falát nézte elmerülten, majd tekintete hirtelen visszapattant, szemembe nézett megint, és azt mondta, kivárom, még csak a pravoszláv újév van hátra.

  Jaj, csak ne nézzen egy pontba, mondtam félhangosan, már a kapun kilépve. Arcomba csapott a szél. A téli nap sugarai vakító mosollyal árasztották el az utcát. Mosolyuk mögött ott vigyorgott elégedetten a fagy, jégkemény fogait kajánul villogtatva.

Haramza Kristóf

Mi hasznuk a bölcsészeknek?

– …Hibás… Mármint a kérdésed… Mert rossz a megközelítés – válaszolt az egyik mérnök haverjának iménti felvetésére Kopogyi....

Haramza Kristóf

Mi hasznuk a bölcsészeknek?

– …Hibás… Mármint a kérdésed… Mert rossz a megközelítés – válaszolt az egyik mérnök haverjának iménti felvetésére Kopogyi....

Blazsanyik Zsaklina

Ismeretlenül

A váróterem nyirkos levegőjében a mellettem ülő nő hajából érzem az áradó cigarettafüstöt. Undorodnom kellene tőle, de már-már hiányozott ez az...

Blazsanyik Zsaklina

Ismeretlenül

A váróterem nyirkos levegőjében a mellettem ülő nő hajából érzem az áradó cigarettafüstöt. Undorodnom kellene tőle, de már-már hiányozott ez az...

Patak Márta

A fi relé

Lefeküdtem a villanyszerelővel. Egyedül voltam, éppen senki nem volt otthon, lányom valami iskolai ügyben vagy a zenekarával, nem tudom, hol járt éppen, mindenesetre nem állt fönn a...

Patak Márta

A fi relé

Lefeküdtem a villanyszerelővel. Egyedül voltam, éppen senki nem volt otthon, lányom valami iskolai ügyben vagy a zenekarával, nem tudom, hol járt éppen, mindenesetre nem állt fönn a...

Silling István

A város festői

Tollseprűvel porolta le a festményeket a cselédlány a gazdag szalonban a Bajai úton, a század végén emelt, magasföldszintes, villának is beillő eklektikus épületben. A...

Silling István

A város festői

Tollseprűvel porolta le a festményeket a cselédlány a gazdag szalonban a Bajai úton, a század végén emelt, magasföldszintes, villának is beillő eklektikus épületben. A...

Vittai Georgina

A kanyarban

A kanyarban jelentős és fontos katonai tábort létesítettek, ahol a kereskedők és az iparosok is biztonságban érezték magukat. Ad Flexum volt a tábor neve, ami köré a lakosok...

Vittai Georgina

A kanyarban

A kanyarban jelentős és fontos katonai tábort létesítettek, ahol a kereskedők és az iparosok is biztonságban érezték magukat. Ad Flexum volt a tábor neve, ami köré a lakosok...

Dinók Zoltán

Legalább a könyv olcsó

Lajos bácsi a lámpafénynél olvasott. Már fél tizenegy volt. De csak olvasott. Magányosan, visszavonultan élt. Goethe-t lapozta. Majd becsukta a könyvet s eloltotta a lámpát. Jól...

Dinók Zoltán

Legalább a könyv olcsó

Lajos bácsi a lámpafénynél olvasott. Már fél tizenegy volt. De csak olvasott. Magányosan, visszavonultan élt. Goethe-t lapozta. Majd becsukta a könyvet s eloltotta a lámpát. Jól...

Ficsku Pál

Szerelem első látásra, avagy a videodisznók hiteles története

Ha nem írsz meg estére egy novellát, akkor nem foglak szeretni.   Dehogynem fogsz, mondtam, és megcsókoltam a lányt. Hiszen nagyon szeretsz.   Nagyon szeretlek, de ha nem írod meg, akkor ma este nem...

Ficsku Pál

Szerelem első látásra, avagy a videodisznók hiteles története

Ha nem írsz meg estére egy novellát, akkor nem foglak szeretni.   Dehogynem fogsz, mondtam, és megcsókoltam a lányt. Hiszen nagyon szeretsz.   Nagyon szeretlek, de ha nem írod meg, akkor ma este nem...

Kis Kinga

A változás pillanata

– Ki akarja átszelni a Nílust? – A szobában síri csend, mindenki elképedve néz a katonára. A hallgatóság nem tudja eldönteni, hogy ez egy rossz vicc vagy egy még...

Kis Kinga

A változás pillanata

– Ki akarja átszelni a Nílust? – A szobában síri csend, mindenki elképedve néz a katonára. A hallgatóság nem tudja eldönteni, hogy ez egy rossz vicc vagy egy még...

Bakos Réka

„Isten megáldja!”

Akárcsak egy aggódó szülő vagy unoka, aki már legalább negyedszer emeli fel a telefonkagylót, tárcsáz, kicseng, és senki nem veszi fel. Így érzem magam. Én pedig...

Bakos Réka

„Isten megáldja!”

Akárcsak egy aggódó szülő vagy unoka, aki már legalább negyedszer emeli fel a telefonkagylót, tárcsáz, kicseng, és senki nem veszi fel. Így érzem magam. Én pedig...

Haramza Kristóf

Tragikomédia

Még belegondolni is szörnyű, mennyi meséjét hallottam már Kopogyi Bendegúznak! Múlt éjjel például egy lerobbant kocsmában akadtam rá. Az egyik bolthajtás alatt, egy...

Haramza Kristóf

Tragikomédia

Még belegondolni is szörnyű, mennyi meséjét hallottam már Kopogyi Bendegúznak! Múlt éjjel például egy lerobbant kocsmában akadtam rá. Az egyik bolthajtás alatt, egy...