Pont

Pont

Fujkin István: Árgus – Argus 2

Figyeltem, merre néz, amíg meséli, mit mondott az orvos.

  Ágnes a szemembe nézett, aztán a szoba felső sarkát tanulmányozta, míg beszélt, majd időnként a tévére pillantott, a képernyőn harsogó színekkel versengtek egymással a reklámok. A készülék le volt halkítva.

  Jaj, csak ne nézzen egy pontba.

  Nem, ennek semmi köze ahhoz, amikor aznap este megborotváltam, megetettem, lefektettem az apámat, aki attól kezdve egy pontba nézett, a zöld konyhakredenc fölött a kiskonyha alacsony mennyezetén nézett egy sötétlő foltot, amely nem is folt volt talán, csak a száradó pizsama ujjának odavetített árnyéka. Azt nézte másnap is, nem mozdult, mintha behatárolódott volna körülötte a tér. Csak ő maga, testének hossza, térfogata, a távolság a sötét foltig. Már az ágy sem létezett, a kiskonyha sem, a hangok, szagok, mozdulatok eltűntek számára. Halvány mosollyal nézte a foltot, amely mögött valami végtelen nagy térség lehetett, talán egy hatalmas erdőn át húzódó ösvény, azt nézte kitartóan reggelig, amikor minden drámai jelenet nélkül, csöndesen meghalt.

  Azt mondta az orvos, emelte föl kicsit a hangját Ágnes, hogy ez a nyavalya mindenkiben benne van, és megesik, hogy nem tudod, nem is gondolod, és mire orvoshoz mész, teljesen elburjánzott benned, már a torkodig ér. Akkor már nincs mentség. De nekem van esélyem. Olyan ez, mintha egy fűszálba kapaszkodnál, amely ki tudja, mivel van bepermetezve, de megragadod, teljes erővel, mert más semmi sincs a közeledben, amiben megfogódzhatnál. Két nap alatt kihullott a hajam, már az egész ház teli volt hajszálakkal, két napig öklendeztem a konyhában, öklendeztem a fürdőszobában, öklendeztem reggel, amikor fölemeltem a fejem a párnáról, amely sötétbarnán bámult utánam az ágyról, a tarkóm meg már teljesen kopasz volt. Milyen kicsi is a fejem, látod? A fene gondolta. Most már nem ég a fejbőröm. Csak szörnyű, hogy hajszálvékonyak az ereim, hogy könnyen elpattannak, iszonyatos, amikor a húsban a tűvel keresi a fiatal nővérke, hol talál egy megfelelőt, hol talál bejáratot a piros folyadéknak, amelytől megkopaszodtam, amelytől émelygek, amelytől egyre fogy az erőm, amelyben bíznom kell, mert attól leszek jobban, ha vér helyett már csak az folydogál az ereimben, megtelítődöm vele, nem érzem a víz ízét, a számban is csak a piros folyadék fémes ízét érzem.

  Tudod, van Kamancon egy járóbeteg-fájdalomkezelő rendelő, ott még elfogadnak, meséli István, és nem néz egy pontba. A szemembe néz, a falinaptár pasztellszíneit vizsgálgatja, a kávé tejesbarna színárnyalatát szemléli, majd ismét a tekintetemet keresi. Ennek a fájdalomkezelő rendelőnek már a neve is olyan mondvacsinált, nem gondolod? Mint egy rossz verssor, ügyetlen rímekkel. Ne nézz így rám, ne hozz ki a sodromból, légy szíves, megmondták, ez maradt. Én tudomásul vettem, legföljebb három évem van még, az nem is olyan kevés, ha belegondolok. Hát vedd tudomásul te is, ne sápadozz itt nekem. Három év alatt még sok mindent meg lehet csinálni, nem fizikai munkákra gondolok persze, abban már nagyon hamar kifáradok. Hanem élni, írni, töprengeni, mindezt persze anyagilag összerogyva. Várni. Mit meséljek? A fájdalomkezelő rendelőben addig-addig kezeltek, hogy most már a jobb karomat is föl tudom emelni valameddig. Meg tudok fésülködni egyedül.

  Jaj, csak ne nézzen egy pontba.

  Tamás ágya a kórházi szoba belső sarkában állt. Úgy örülök, hogy látlak, mondta halvány mosollyal az arcán. Néhány pillanatig a szemembe nézett, majd a kórterem szemközti sarkában gubbasztó fogas egyik L alakú akasztójára meredt a tekintete, mintha az L csúcsa lenne a mögötte ásító üresség kezdőpontja. Láthatóan vonzotta ez a végtelen üresség, tekintetével már elindult a súlytalanság tejfehéren homályos, széles útján, lassan lépkedett előre, karjaiból teljességgel eltűntek az intravénás infúzió kegyetlen nyomai, elvékonyodott lábaiban olyan erőt érzett, mint tavaly ilyenkor, amikor a kettős létrán egyensúlyozva, fütyörészve kente habfehérre egy tágas lakás nappalijának hatalmas mennyezetét. Igen, rendesek a nővérkék, még szépek is, gondolhatod, milyen jó dolgom van, egész nap nézegethetem őket, mondta, erőltetett vidámsággal megint a szemembe nézve, ám a másik pillanatban tekintete visszatért a fogas csúcsához, s a tejfehér homály biztonságos közegében folytatta útját ott, ahol az imént megállt egy pillanatra.

  Piros, még mindig piros, mutatta a pizsamanadrágja korcából kilógó katéter hosszú műanyag csövét János, és a szemembe nézett. Van, amikor kivilágosodik a színe, van, hogy már egészen citromsárga, de legtöbbször piros, már tizennyolc napja. Meg kell, hogy műtsenek még egyszer, de várnom kell, amíg az összes januári ünnep elmúlik, utána meg még a sebész és az aneszteziológus családi védőszentjeinek ünnepe is. Vérplazmát már kétszer kaptam, és az égő fájdalmaktól eltekintve megvagyok, csak naponta nézem, tizennyolc napja, ahogyan lassan csordogál el a vérem. Kiújult, igen, megint kiújult az a nyavalya, hát az vérzik, amíg ki nem nyisszantják onnan megint, mondta, és az asztallal szemben levő ablakon át a szomszéd ház piszkosfehér falát nézte elmerülten, majd tekintete hirtelen visszapattant, szemembe nézett megint, és azt mondta, kivárom, még csak a pravoszláv újév van hátra.

  Jaj, csak ne nézzen egy pontba, mondtam félhangosan, már a kapun kilépve. Arcomba csapott a szél. A téli nap sugarai vakító mosollyal árasztották el az utcát. Mosolyuk mögött ott vigyorgott elégedetten a fagy, jégkemény fogait kajánul villogtatva.

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...