Szekrényes Miklós: Meghalni olyan / Élni olyan. Napkút Kiadó, Budapest, 2020
Vannak-e olyan találkozások az életünkben, melyek sorsdöntőek? Kötünk egy olyan barátságot, melynek hatására megváltozik az, ahogyan a világot látjuk? Előfordulhat-e olyan, hogy későbbi legjobb barátunk a fizikai térben évekkel korábban egészen közel volt hozzánk?
Szekrényes Miklós novellahősével mindez megtörténik. Ahogyan sok más is, ami az általános emberi léthez kötődik. Megtudhatjuk a főhősről, mikortól lett tudatában annak, hogy az emberi lét véges. Nemcsak emiatt izgalmas ez a kötet, hanem a generációs élményekért is érdemes elolvasni. Ez a generáció a 1960-as évek végén született. A felnőttek Filtol cigarettát szívnak, a gyermekek emlékezetébe beégnek a müncheni olimpia megrázó képsorai. Bizony, ez az esemény is a vakuemlékezet jellemzőivel bír.
A novella hősének generációs élménye, amikor Gyarmati Andrea úszó második lett, és nem olimpiai bajnok. A gyermeki valóságban még ez a félrecsúszott világ is helyrehozható, győz az igazság, Gyarmati Andrea bajnok lesz.
A diktatúra ünnepei közül ironikus ábrázolásmódban megismerhetjük, hogyan zajlott le egy névadó ünnepség, amely a keresztelőt helyettesítette. Ma már múltbeli relikvia, akkor hátborzongató valóságnak számított.
Saját generációnkkal a szocializációs élményeink hasonlóak. Félszavakból is értjük egymást. Szekrényes Miklós könyvében az fogott meg nagyon, hogy az ő generációjának – mely jelen esetben a nálam tíz évvel korábban születetteket jelenti – ugyanúgy megvannak a maguk kódjai és jelbeszédei. Számára 1984 volt a legboldogabb nyár. Bár e legboldogabb nyárba is beszüremkednek az intézeti gyerekek, akik szeretetre éhesek. Az ő generációja, ha punkzenét hallgatott, akkor a mára méltatlanul elfeledett Agydaganat nevű formáció hozta lázba. Ez azért fontos, mert a nyíregyházi együttest a titkosszolgálat olyannyira ellehetetlenítette, hogy tagjai külföldre kényszerültek távozni. Így pert nem tudtak indítani ellenük, úgy, mint a CpG ellen. Újra szembesülhetünk a rendszer zártságával: a novella hőse nem visz elég pontot a középiskolából, így főiskolai, egyetemi felvételije esélytelen. Vajon hány embert állított így parkolópályára évekre a diktatúra? Mivel átjelentkezni nem lehetett, dolgozni kellett, és munka mellett felkészülni az újabb megmérettetésre, extrán nehezített pálya volt ez. A kötetben megelevenednek a rendszerváltás turistaélményei is, még a zokniban csempészett valutákról is olvashatunk.
A könyv zsebkönyv nagyságú, így bárhová magunkkal tudjuk vinni. Érdekessége, hogy kétfelől is olvasható. Az egyik oldala az Élni olyan, a másik a Meghalni olyan novelláit tartalmazza. Ez a tagolásmód segíti az olvasói értelmezést is: ha épp a lét derűsebb oldala áll hozzánk közel, akkor az életnovellákat válasszuk, ha gyászolunk, vagy az élet nagy kérdésein töprengünk, akkor a halálnovellákat. Vannak olyan motívumok, melyek mindkét kötetrészben szerepelnek, de ez nem zavaró, kicsit olyan, mintha a kötetet átszövő folyamatos irónia ebben is jelen lenne.
Szekrényes Miklós kötete szeretetteli és ironikus rápillantás is saját gyermek- és ifjúkorára, a diktatúra azon éveire, amikor még sejteni sem lehetett, hogy mindennek egyszer vége szakad, és beköszönthet a szabadság. Egy mára már letűnt világ, esendő, de érzelmes emberhőseivel, érdemes arra, hogy megismerjük.