Autó visz, ülök hátul, kinézek
Elém idegen táj tárul, és tűnik el
A szemgolyóm látványról látványra vált
Nő a szédület, saját csontvázamra
Fel, a kocsi tetejére, emiatt mászom.
Talán a perspektíva
Majd az pihenteti a rálátás örökét
Szűnik az idegenség, a fenség a gázpedálra
Hiába tapos, és innen emlékszem,
A Posta utcán hol volt a kalapos üzlete
Volt egy mester, aki a fejek fölé fenséget teremtett
Libasárgát, barnát, feketét
És női kalpagokból is egy párat
Sziámi ikrekre tervezett
Frizuranyomorító szépségvárat
De mindez nincs, mint ahogy utca sincs, meg posta
S ha van is, gólya hozta-vitte
Szegény múlt, te ki sem mondható zombi…
Csak apró madarak dalai csicsergik
Mit leírok: a látvány mélyen leszívott
Cigaretták csikkje volt
Három perc a Nagy Bumm harsogása
Perc? Annyi levegőm sincs, hogy kiáltsak utána
Pedig várná a lég, hogy közbenjárjak
Énekeljek még cé-ó-kettőt a világnak
S habár az ember elég, az oxigént hibáztatni nem elég
A kisvárosi emeletek magasan járnak, s alattuk
A járda méltán féltett állat
Ezért tapostuk őket, a kihalásunkat féltőket
Férgek. Tudtuk? De az idő beint
Halomra ölt Betlehem fiai táncolnak itt,
S egy miatt furcsán száguldoznak körbe-körbe
Szájukon halódó, lila rúzs
Míg egyszer Párizsban, talán
Egy részeg éjnek hajnalán
Mégis megcsikordul a Moulin Rouge