Út Franchonba

Út Franchonba

Szerző: Pulai Árpád: Bioszőnyeg – A tengeri csiga lakóhelye

 

Autó visz, ülök hátul, kinézek

Elém idegen táj tárul, és tűnik el

A szemgolyóm látványról látványra vált

Nő a szédület, saját csontvázamra

Fel, a kocsi tetejére, emiatt mászom.

Talán a perspektíva

Majd az pihenteti a rálátás örökét

Szűnik az idegenség, a fenség a gázpedálra

Hiába tapos, és innen emlékszem,

A Posta utcán hol volt a kalapos üzlete

Volt egy mester, aki a fejek fölé fenséget teremtett

Libasárgát, barnát, feketét

És női kalpagokból is egy párat

Sziámi ikrekre tervezett

Frizuranyomorító szépségvárat

De mindez nincs, mint ahogy utca sincs, meg posta

S ha van is, gólya hozta-vitte

Szegény múlt, te ki sem mondható zombi…

Csak apró madarak dalai csicsergik

Mit leírok: a látvány mélyen leszívott

Cigaretták csikkje volt

Három perc a Nagy Bumm harsogása

Perc? Annyi levegőm sincs, hogy kiáltsak utána

Pedig várná a lég, hogy közbenjárjak

Énekeljek még cé-ó-kettőt a világnak

S habár az ember elég, az oxigént hibáztatni nem elég

A kisvárosi emeletek magasan járnak, s alattuk

A járda méltán féltett állat

Ezért tapostuk őket, a kihalásunkat féltőket

Férgek. Tudtuk? De az idő beint

Halomra ölt Betlehem fiai táncolnak itt,

S egy miatt furcsán száguldoznak körbe-körbe

Szájukon halódó, lila rúzs

Míg egyszer Párizsban, talán

Egy részeg éjnek hajnalán

Mégis megcsikordul a Moulin Rouge

 

 

 

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék