Automatikusan Domonkos Istvánról

aki nyolcvanéves

 

Hány angyal fér át a tű fokán?

kérdeztük a hittanórán, óh, dicső Magia Polla.

Azóta sem érkezett válasz, néma

a toronyóra és a sekrestye mélye.

Automatikusan folyik a szöveg,

mondatroncsok érkeznek a világból.

Félszavak, féligazságok, szóbeszéd.

Csillog a felszín, riasztó a mély.

 

A hősök mind elestek, köddé váltak.

Fáj ismételni a régi kontextust.

Chet Baker néha ráfúj a hamvadó parázsra.

A Little Legendary Sessiont (1957) hallgatom,

Chet Baker és Bill Evans lemezét.

Lágy fuvallat az éterben.

Néha Domi is ráfúj a hamvadó parázsra.

 

A Katolikus portán, az Új Symposion régi

szerkesztőségében vagy az Újvidéki Áruházban

folyton a jazzről mesélt, a harsonájáról.

Következetesen trombont mondott,

(nincs olyan, hogy trombon, az egy idegen szó).

Folyton rénk szóltak, hogy csúnyán beszélünk.

Mesélte még, hogy eltanácsolták

a szabadkai zeneiskolából, mert jazztriót

alakítottak Kornelije Kovačcsal

(a későbbi híres rockzenésszel – Korni Grupa).

 

Mozgólépcsőn mentünk felfelé az Újvidék

Áruházba, leültünk az üvegfal elé, előttünk,

az asztalon, hatalmas korsóban sör habzott,

alattunk, odakinn az utcán, emberek tömege.

Néztük a hömpölygő forgatagot, néztük

a lányok frissen mosott hajában a napsugarakat,

közben talán beszélgettünk is, muzsikáról,

költészetről, festményekről, utazásokról,

italokról, gyümölcsökről. A Dunáról.

Teniszről és a hely szelleméről.

 

A mademoiselle-eket fixáltuk,

a hajukban táncoló napsugarakat,

az ujjukon csillogó körmöket,

a hajszálak árnyékának rácsszerkezetét,

ahogy a szomszédos asztalnál a finom

kelmékbe bugyolált apró keblüket

az asztal pereméhez nyomták.

Örömünkben reszketett kezünk,

a söröskorsóba kapaszkodtunk,

a másikkal meg a cigarettába.

 

A múltat a közöny felzabálja.

Az emlékek lassan mind eltűnnek

a lányok hajának sötét mélyedéseiben.

Az idő már túljár az eszünkön,

eliszkol egy svéd erdő mélyére,

ahol a táncoló napsugarakat

és az éjszakát gyártják.

Domi ráfúj a hamvadó tűzre.

Automatikusan ismétlem a mantrát,

lábunkat néha kilógatjuk az űrbe.

 

A mozgólépcső le-föl a Parnasszusra,

olykor a parázson egy angyali fuvallat.

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...