Automatikusan Domonkos Istvánról

aki nyolcvanéves

 

Hány angyal fér át a tű fokán?

kérdeztük a hittanórán, óh, dicső Magia Polla.

Azóta sem érkezett válasz, néma

a toronyóra és a sekrestye mélye.

Automatikusan folyik a szöveg,

mondatroncsok érkeznek a világból.

Félszavak, féligazságok, szóbeszéd.

Csillog a felszín, riasztó a mély.

 

A hősök mind elestek, köddé váltak.

Fáj ismételni a régi kontextust.

Chet Baker néha ráfúj a hamvadó parázsra.

A Little Legendary Sessiont (1957) hallgatom,

Chet Baker és Bill Evans lemezét.

Lágy fuvallat az éterben.

Néha Domi is ráfúj a hamvadó parázsra.

 

A Katolikus portán, az Új Symposion régi

szerkesztőségében vagy az Újvidéki Áruházban

folyton a jazzről mesélt, a harsonájáról.

Következetesen trombont mondott,

(nincs olyan, hogy trombon, az egy idegen szó).

Folyton rénk szóltak, hogy csúnyán beszélünk.

Mesélte még, hogy eltanácsolták

a szabadkai zeneiskolából, mert jazztriót

alakítottak Kornelije Kovačcsal

(a későbbi híres rockzenésszel – Korni Grupa).

 

Mozgólépcsőn mentünk felfelé az Újvidék

Áruházba, leültünk az üvegfal elé, előttünk,

az asztalon, hatalmas korsóban sör habzott,

alattunk, odakinn az utcán, emberek tömege.

Néztük a hömpölygő forgatagot, néztük

a lányok frissen mosott hajában a napsugarakat,

közben talán beszélgettünk is, muzsikáról,

költészetről, festményekről, utazásokról,

italokról, gyümölcsökről. A Dunáról.

Teniszről és a hely szelleméről.

 

A mademoiselle-eket fixáltuk,

a hajukban táncoló napsugarakat,

az ujjukon csillogó körmöket,

a hajszálak árnyékának rácsszerkezetét,

ahogy a szomszédos asztalnál a finom

kelmékbe bugyolált apró keblüket

az asztal pereméhez nyomták.

Örömünkben reszketett kezünk,

a söröskorsóba kapaszkodtunk,

a másikkal meg a cigarettába.

 

A múltat a közöny felzabálja.

Az emlékek lassan mind eltűnnek

a lányok hajának sötét mélyedéseiben.

Az idő már túljár az eszünkön,

eliszkol egy svéd erdő mélyére,

ahol a táncoló napsugarakat

és az éjszakát gyártják.

Domi ráfúj a hamvadó tűzre.

Automatikusan ismétlem a mantrát,

lábunkat néha kilógatjuk az űrbe.

 

A mozgólépcső le-föl a Parnasszusra,

olykor a parázson egy angyali fuvallat.

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...