Automatikusan Domonkos Istvánról

aki nyolcvanéves

 

Hány angyal fér át a tű fokán?

kérdeztük a hittanórán, óh, dicső Magia Polla.

Azóta sem érkezett válasz, néma

a toronyóra és a sekrestye mélye.

Automatikusan folyik a szöveg,

mondatroncsok érkeznek a világból.

Félszavak, féligazságok, szóbeszéd.

Csillog a felszín, riasztó a mély.

 

A hősök mind elestek, köddé váltak.

Fáj ismételni a régi kontextust.

Chet Baker néha ráfúj a hamvadó parázsra.

A Little Legendary Sessiont (1957) hallgatom,

Chet Baker és Bill Evans lemezét.

Lágy fuvallat az éterben.

Néha Domi is ráfúj a hamvadó parázsra.

 

A Katolikus portán, az Új Symposion régi

szerkesztőségében vagy az Újvidéki Áruházban

folyton a jazzről mesélt, a harsonájáról.

Következetesen trombont mondott,

(nincs olyan, hogy trombon, az egy idegen szó).

Folyton rénk szóltak, hogy csúnyán beszélünk.

Mesélte még, hogy eltanácsolták

a szabadkai zeneiskolából, mert jazztriót

alakítottak Kornelije Kovačcsal

(a későbbi híres rockzenésszel – Korni Grupa).

 

Mozgólépcsőn mentünk felfelé az Újvidék

Áruházba, leültünk az üvegfal elé, előttünk,

az asztalon, hatalmas korsóban sör habzott,

alattunk, odakinn az utcán, emberek tömege.

Néztük a hömpölygő forgatagot, néztük

a lányok frissen mosott hajában a napsugarakat,

közben talán beszélgettünk is, muzsikáról,

költészetről, festményekről, utazásokról,

italokról, gyümölcsökről. A Dunáról.

Teniszről és a hely szelleméről.

 

A mademoiselle-eket fixáltuk,

a hajukban táncoló napsugarakat,

az ujjukon csillogó körmöket,

a hajszálak árnyékának rácsszerkezetét,

ahogy a szomszédos asztalnál a finom

kelmékbe bugyolált apró keblüket

az asztal pereméhez nyomták.

Örömünkben reszketett kezünk,

a söröskorsóba kapaszkodtunk,

a másikkal meg a cigarettába.

 

A múltat a közöny felzabálja.

Az emlékek lassan mind eltűnnek

a lányok hajának sötét mélyedéseiben.

Az idő már túljár az eszünkön,

eliszkol egy svéd erdő mélyére,

ahol a táncoló napsugarakat

és az éjszakát gyártják.

Domi ráfúj a hamvadó tűzre.

Automatikusan ismétlem a mantrát,

lábunkat néha kilógatjuk az űrbe.

 

A mozgólépcső le-föl a Parnasszusra,

olykor a parázson egy angyali fuvallat.

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék