Automatikusan Domonkos Istvánról

aki nyolcvanéves

 

Hány angyal fér át a tű fokán?

kérdeztük a hittanórán, óh, dicső Magia Polla.

Azóta sem érkezett válasz, néma

a toronyóra és a sekrestye mélye.

Automatikusan folyik a szöveg,

mondatroncsok érkeznek a világból.

Félszavak, féligazságok, szóbeszéd.

Csillog a felszín, riasztó a mély.

 

A hősök mind elestek, köddé váltak.

Fáj ismételni a régi kontextust.

Chet Baker néha ráfúj a hamvadó parázsra.

A Little Legendary Sessiont (1957) hallgatom,

Chet Baker és Bill Evans lemezét.

Lágy fuvallat az éterben.

Néha Domi is ráfúj a hamvadó parázsra.

 

A Katolikus portán, az Új Symposion régi

szerkesztőségében vagy az Újvidéki Áruházban

folyton a jazzről mesélt, a harsonájáról.

Következetesen trombont mondott,

(nincs olyan, hogy trombon, az egy idegen szó).

Folyton rénk szóltak, hogy csúnyán beszélünk.

Mesélte még, hogy eltanácsolták

a szabadkai zeneiskolából, mert jazztriót

alakítottak Kornelije Kovačcsal

(a későbbi híres rockzenésszel – Korni Grupa).

 

Mozgólépcsőn mentünk felfelé az Újvidék

Áruházba, leültünk az üvegfal elé, előttünk,

az asztalon, hatalmas korsóban sör habzott,

alattunk, odakinn az utcán, emberek tömege.

Néztük a hömpölygő forgatagot, néztük

a lányok frissen mosott hajában a napsugarakat,

közben talán beszélgettünk is, muzsikáról,

költészetről, festményekről, utazásokról,

italokról, gyümölcsökről. A Dunáról.

Teniszről és a hely szelleméről.

 

A mademoiselle-eket fixáltuk,

a hajukban táncoló napsugarakat,

az ujjukon csillogó körmöket,

a hajszálak árnyékának rácsszerkezetét,

ahogy a szomszédos asztalnál a finom

kelmékbe bugyolált apró keblüket

az asztal pereméhez nyomták.

Örömünkben reszketett kezünk,

a söröskorsóba kapaszkodtunk,

a másikkal meg a cigarettába.

 

A múltat a közöny felzabálja.

Az emlékek lassan mind eltűnnek

a lányok hajának sötét mélyedéseiben.

Az idő már túljár az eszünkön,

eliszkol egy svéd erdő mélyére,

ahol a táncoló napsugarakat

és az éjszakát gyártják.

Domi ráfúj a hamvadó tűzre.

Automatikusan ismétlem a mantrát,

lábunkat néha kilógatjuk az űrbe.

 

A mozgólépcső le-föl a Parnasszusra,

olykor a parázson egy angyali fuvallat.

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...