Úgysem hinnéd el…

Jules számára a konyak nem csupán holmi ital volt, hanem időgép. Szűk szobájában is tartalékolt néhány üveggel a Gautier pincészet párlataiból. Behűtve fogyasztotta most is. Egy duplát húzóra legurított, ami után már kortyonként adta át magát az éjszakának és az emlékeinek. Kopottas foteléből figyelte az utcai reklámtáblák ámulatba ejtő neonfényeit, amelyek egy szempillantás alatt csillagokká változtak. Minden hörpintéssel egyre káprázatosabbnak látta a várost és a világot. Feltápászkodott karosszékéből, és megindult. A macskaköveken bolyongva fürkészte a legrövidebb utat kávéháza felé.

  A Le Petit Parisien teraszán egy görnyedt, öltönyös úr, fekete kalapban. Szájából hanyagul lógott a cigarettája. Ahogy Jules-re pillantott, hirtelen úgy tűnt, mintha meg akarna szólalni, mégsem mondott semmit, csupán biccentett. Az elsápadt öreg főúr tekintete a férfira meredt. Rajta kívül senkinek sem szúrt szemet, hogy Jacques Prévert emészti magát a kisszéken, Napoleon brandyvel a poharában. Próbálta lejegyezni gondolatait, de papírján csupán a pernye hagyott diszkrét vonalakat. Olyan volt, mint egy festő elnagyolt skicce, amelyből még bármi lehet. A Montsouris parkban is számtalanszor időzött. Rendre a kis tó közelében, valamelyik padon ücsörögve várta az isteni sugallatot. Az inspiráció mégis mindig észrevétlenül érkezett. Ilyenkor maga elé meredt, és az élet dolgain merengett, ahogy most is. Jules kávéházában a szokásos tarka forgatag figurái vigadtak. Csupán Émilien figyelt fel arra, hogy a bárzongorista nincs a helyén, hiszen ő mindig a közelében üldögélt. Később kiderítette, hogy gyomorrontás miatt nem jött, ugyanis romlott kagylót evett egy környékbeli ócska étteremben. Szakács cimborája többször is óva intette attól a helytől, de nem lehetett bírni a muzsikussal. A mámoros újságírón kívül a többi ábrándozó alak észre sem vette, hogy senki sem zenél. A félhomályban egy jól öltözött, markáns, bajuszos úr alakja rajzolódott ki. Lassan sétált be az ajtón. Bal karján aranyóra csillogott, jobb kezének kisujját pedig ragyogó pecsétgyűrű ékesítette. Kapitánysapkáját a sarokba dobta. Hátrafésült hajkoronája és a barkója is viasztól fénylett.

  – Egy Tennessee whiskey lesz, sok jéggel! – szólt szerényen. Hörpintett egyet hűsítő italából, és a zongorához ült. Amint leütötte az első hangot, a vendégek szinte önkívületi állapotba kerültek. Hirtelen mindenki rá szegezte tekintetét. Jules is révületbe esett. Kapkodta a levegőt.

  – A konyak a hibás mindenért, ez egy délibáb! – ismételgette félhangosan. Előtte azt hitte, hogy ilyen képzelgéseik kizárólag a sivatagban tévelygőknek lehetnek, kiszáradás előtt. Igaz, ő már rég nem volt szomjas.

  – Ez nem álomkép, barátom. Az ott valóban Count Basie. Két napja kiplakátolták a képével egész Párizst. Zenekarával az Olympia színpadán koncertezett. Nekünk már sajnos nem jutott jegy, erre tessék… Felbukkan a semmiből. Ez is csak nálad történhet meg – szólt Frank Roletti őrmester, aki egy helyi útlevél-hamisítóval, Valentinnel koccintott egyet, mielőtt bekísérte volna a kisstílű szélhámost a csendőrségre. Jules könnybe lábadt szemmel figyelt, hallgatta, ahogyan Basie szomorú és érzelmes dallamokat játszik, majd egyre fokozza a tempót. Megtáncoltatta a mulatozó népet és a csillagokat is az égen. Legurított még néhány pohárnyi amerikai tüzes vizet, majd az asztalok között botorkálva távozott. Örökkévalóságnak tűnt az az egy órácska, akkor, 1962-ben.

Jules hajnalban a fotelében ébredt.

  – Csodálatos álmom volt – gondolta, miközben felfrissítette magát egy pohár jéghideg szódával.

Reggel ő nyitott. A főúr abban a tudatban szolgálta ki az első betérőket, hogy valóban csak fantazmagória volt az éjszakai hacacáré. Délutánra a zongorista is visszatért. Hangszere lábánál egy kapitánysapkába botlott.

  – Góré, kié ez a fejfedő? – kérdezte csodálkozva a zenész, aki még mindig verejtékezett kissé a romlott tengeri herkentyűktől.

  – Úgysem hinnéd el – válaszolta Jules elképedve, majd kitöltött egy pohár konyakot, hogy ha csak egy pillanatra is, de visszaidézze a szédületes estét.

 

 

Fehér István

A kizökkent idő meséi

A mese vége Nos, a miszlikbe aprított fiú látványát elviselni… hát, mit mondjak?! Nem neheztelhetünk a testvérbátyákra, amiért ketten háromfelé...

Fehér István

A kizökkent idő meséi

A mese vége Nos, a miszlikbe aprított fiú látványát elviselni… hát, mit mondjak?! Nem neheztelhetünk a testvérbátyákra, amiért ketten háromfelé...

Bence Lajos

Ezekért? Ezeknek?

  Ezek…   Ezek azt sem veszik majd észre, ha egyszer elköltözöm – volt az első gondolata, amikor az íróasztalán lévő konzolos lámpafejet már a huszadik...

Bence Lajos

Ezekért? Ezeknek?

  Ezek…   Ezek azt sem veszik majd észre, ha egyszer elköltözöm – volt az első gondolata, amikor az íróasztalán lévő konzolos lámpafejet már a huszadik...

Patak Márta

Háború és rock and roll

Egész este megint a Novi Sadot hallgattam, lépett be a konyhába a fiatal szomszédasszony, én meg néztem a sarokból, szerettem volna megérteni végre, mi olyan nagyon fontos neki ezzel a Novi...

Patak Márta

Háború és rock and roll

Egész este megint a Novi Sadot hallgattam, lépett be a konyhába a fiatal szomszédasszony, én meg néztem a sarokból, szerettem volna megérteni végre, mi olyan nagyon fontos neki ezzel a Novi...

Kolter László

A halál

Meghalt. A halál pontos ideje: Ismeretlen. A halál oka: Az orvos vizsgálata alapján csendes és kíméletlen volt a halál. Az ember szíve megállt, légzése megszűnt, teste...

Kolter László

A halál

Meghalt. A halál pontos ideje: Ismeretlen. A halál oka: Az orvos vizsgálata alapján csendes és kíméletlen volt a halál. Az ember szíve megállt, légzése megszűnt, teste...

Kolter László

Borban van az igazság

Az egyik pohár a másiknak: – Miért vagy félig töltve? – Nem hallak, gyere közelebb! – Azt akarom kérdezni, hogy miért vagy csak félig töltve. – Isznak belőlem, ha...

Kolter László

Borban van az igazság

Az egyik pohár a másiknak: – Miért vagy félig töltve? – Nem hallak, gyere közelebb! – Azt akarom kérdezni, hogy miért vagy csak félig töltve. – Isznak belőlem, ha...

Fehér Miklós

Szépiában látni a világot

Lillának az Újvidék–Belgrád közti autópálya-szakasz a kedvence. Ezen az úton szeret a leginkább vezetni. Szabályos, 10 óra 10 perces óramutatóval megegyezően...

Fehér Miklós

Szépiában látni a világot

Lillának az Újvidék–Belgrád közti autópálya-szakasz a kedvence. Ezen az úton szeret a leginkább vezetni. Szabályos, 10 óra 10 perces óramutatóval megegyezően...

Silling István

A patikus

A nagyhevesi patikát még a 19. század utolsó évtizedében nyitotta meg Adolf Hammerl, aki a grazi egyetemen végezte gyógyszerészeti tanulmányait. Családjában nem jelentett...

Silling István

A patikus

A nagyhevesi patikát még a 19. század utolsó évtizedében nyitotta meg Adolf Hammerl, aki a grazi egyetemen végezte gyógyszerészeti tanulmányait. Családjában nem jelentett...

Mirnics Zsuzsa

Fél pár klumpa

Egész héten kopogós hideg volt. Az udvaron a tócsák keményre fagytak. Erzsi reggelente összetörte a jeget a vályúban, kiborította, és meleg vizet öntött a...

Mirnics Zsuzsa

Fél pár klumpa

Egész héten kopogós hideg volt. Az udvaron a tócsák keményre fagytak. Erzsi reggelente összetörte a jeget a vályúban, kiborította, és meleg vizet öntött a...

Tóth Eszter Zsófia

A mézeskalács házikó

– Meglepetés! – nyitott be egy nap vidáman Kriszta néni, a némettanárnő a gimnáziumi osztálytermünkbe. Kriszta néni dauerolt frizurát viselt, és mindig csinosan...

Tóth Eszter Zsófia

A mézeskalács házikó

– Meglepetés! – nyitott be egy nap vidáman Kriszta néni, a némettanárnő a gimnáziumi osztálytermünkbe. Kriszta néni dauerolt frizurát viselt, és mindig csinosan...

Tóth Eszter Zsófia

A horog

– Úgy kezdődött – kezdett bele a történetbe apa –, hogy amikor kisfiú voltam, a nagyapáddal jártam a Zala-partra horgászni. Ő mindig hozott magával egy filléres...

Tóth Eszter Zsófia

A horog

– Úgy kezdődött – kezdett bele a történetbe apa –, hogy amikor kisfiú voltam, a nagyapáddal jártam a Zala-partra horgászni. Ő mindig hozott magával egy filléres...