Luna, a sárkány

Luna, a sárkány

Szerző: Ricz Géza: Leltár

A sárkány a szekrényemben él –

télikabátok, pulcsik mögött,

anya mesélt róla egyszer,

és a sárkány még aznap éjjel

a szekrény mélyére költözött.

Hallottam a neszezést, ahogy

vackol, alvóhelyet keres,

miután anya lekapcsolta a

lámpát, s kiment; odabent,

a szívem táján erre megindult

valami végtelen gombolyag:

a tekeredő fonál lassan körbefont,

akárha ökörnyál,

akárha pókfonál lenne,

és éreztem: fogva tart.

Aztán mégis engedett a félsz,

és megkerestem őt a kabátok mögött,

kiflipózban aludt, akár a macskák,

megbújva pár zoknigalacsin között.

Tenyérbe vettem, betakartam,

láttam, hogy fázik – reszketett,

a holdfényben úgy tűnt:

maroknyi szirom csak,

teste ritmusra lüktetett.

Olyan volt, akár a tűz,

amely hirtelen készül

vetni óriási lángot,

olyan volt, akár a parázs,

mi a szeme helyén világlott.

Anya szerint a sárkány kút mélyén él,

néha meg gonosz emberek szívében fészkel,

és ha kitárja, szárnya a felhőkig,

sőt majdnem az ég pereméig ér fel.

De ez a sárkány napközben csatangolt,

éjjelente meg a szekrényembe bújva

aludta az igazak álmát,

és magával vitt a Tejúton túlra.

Bejártunk űrködöt, csillagfelhőt,

pihentünk holdsarlón ülve percekig,

amik furcsamód óráknak tűntek,

végtelen óráknak éjféltől reggelig.

Lábunkat lógattuk közben az éj vizébe,

mely csak örvénylett, örvénylett feketén,

majd holdkövet gyűjtöttünk mi ketten:

Luna, a sárkányom meg én.

 

 

 

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék