Vissza ne nézz, angyal!

 

Nyár

 

Kivert kutya a tömb előtt.

Hold helyett az erkélyfényeket

nyívi a vacogó nyáréjszakában.

Tegnap a lépcsőházat vadul

vonítva dúlta fel, asszonyidegek

arénájában törve meg az örök

csendet, mit a falkatörvény

előír veszett korcsok számára.

Macskalárma, macskanyerítés, törj

darabokra, megjöttem, vaskos

homlokom az ajtódat beszakítja,

mielőtt nyaúgathatnál, állj odébb,

enyém az ájult padló, tiéd az

álmatlanság vánkosa, a holtak

kelletlen ébredése, ülj csak meg a

penészes mennyedben, s hagyd

végre elnyújtózni kimerült testemet

a boldog kárhozatban szunnyadó

nemlét ölén.

 

Lábfejét kulcsolja görcsös imára,

arccal a kopott fal felé, nincs még

tudatában: ebben az életben most

igazán teljes először – és utoljára

egyszersmind, ó, sánta kutya!

Nedves selyemérintés a tarkójánál,

bársonyok bársonya sóhajt minden

érintésben, ám ő aluszik, szőrrel

szegett pofáján morgó nyál csorog

a patyolat paplanra, hideg álmában

lábujja meg-megremeg, kaparja a

vakolatot, sejtjeinek sóvár sajgása

a vakon elhintett sósivatagba vész.

 

Ősz

 

Girhes eb, te, mit vesztettél?!

A szeles kapualjból bámulhatsz

a sarkon elkanyarodó szekér

után, hah, ott viszik már fészked

melegét, minden álmod aranyát,

az ő könnyeinek gyógyító záporát,

ott fonnyad már magod, csírád,

még csak imént feltámasztott

lótuszkelyhed a benzinszutykos

országút végenincs füstködében.

 

A valkűr persze még visszaint.

Ében tekintetét utoljára rászánja

még hűtlenné vált, falnak forduló,

tétova hősére, kinek szenvedélyét

szikesre szárították e világi csalfa

angyalok, a kulisszák mögött

végső esélyét, ím, elkockázta:

megint avarral süllyed immár

feledésbe, pazar sorsa, léte minden

sava-borsa, újfent önként

megkeseredik;

horizontja tágas egén reggele

beesteledik.

 

Tél

 

Vonyítanék még erkélyed alatt,

ám csüggedt tüdőm már csak

sóváran kapkod sókristályok felé,

a búval bőven havazó, görnyedt téli

éjszakában didergő talpaim az

ima görcsébe merevedve esdenek

visszafordulásunkért. Önnön girhes

testemet markoló, téged elképzelő

karjaim bordáimba gyógyultak,

saját satnya sajgásomba, nyakamat

cirógató tincseidtől zokogom le

a vakolatot falunkról, de vissza nem

fordulnék soha már, némán károgva

utánad hagylak inkább szárnyalni,

elrugaszkodni e jeges és mocskos

talajtól, hadd hulljon csak reám

fekete hó tollaid hegyéről; vissza ne

nézz, angyal, vissza ne nézz!

 

 

 

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék