Vissza ne nézz, angyal!

 

Nyár

 

Kivert kutya a tömb előtt.

Hold helyett az erkélyfényeket

nyívi a vacogó nyáréjszakában.

Tegnap a lépcsőházat vadul

vonítva dúlta fel, asszonyidegek

arénájában törve meg az örök

csendet, mit a falkatörvény

előír veszett korcsok számára.

Macskalárma, macskanyerítés, törj

darabokra, megjöttem, vaskos

homlokom az ajtódat beszakítja,

mielőtt nyaúgathatnál, állj odébb,

enyém az ájult padló, tiéd az

álmatlanság vánkosa, a holtak

kelletlen ébredése, ülj csak meg a

penészes mennyedben, s hagyd

végre elnyújtózni kimerült testemet

a boldog kárhozatban szunnyadó

nemlét ölén.

 

Lábfejét kulcsolja görcsös imára,

arccal a kopott fal felé, nincs még

tudatában: ebben az életben most

igazán teljes először – és utoljára

egyszersmind, ó, sánta kutya!

Nedves selyemérintés a tarkójánál,

bársonyok bársonya sóhajt minden

érintésben, ám ő aluszik, szőrrel

szegett pofáján morgó nyál csorog

a patyolat paplanra, hideg álmában

lábujja meg-megremeg, kaparja a

vakolatot, sejtjeinek sóvár sajgása

a vakon elhintett sósivatagba vész.

 

Ősz

 

Girhes eb, te, mit vesztettél?!

A szeles kapualjból bámulhatsz

a sarkon elkanyarodó szekér

után, hah, ott viszik már fészked

melegét, minden álmod aranyát,

az ő könnyeinek gyógyító záporát,

ott fonnyad már magod, csírád,

még csak imént feltámasztott

lótuszkelyhed a benzinszutykos

országút végenincs füstködében.

 

A valkűr persze még visszaint.

Ében tekintetét utoljára rászánja

még hűtlenné vált, falnak forduló,

tétova hősére, kinek szenvedélyét

szikesre szárították e világi csalfa

angyalok, a kulisszák mögött

végső esélyét, ím, elkockázta:

megint avarral süllyed immár

feledésbe, pazar sorsa, léte minden

sava-borsa, újfent önként

megkeseredik;

horizontja tágas egén reggele

beesteledik.

 

Tél

 

Vonyítanék még erkélyed alatt,

ám csüggedt tüdőm már csak

sóváran kapkod sókristályok felé,

a búval bőven havazó, görnyedt téli

éjszakában didergő talpaim az

ima görcsébe merevedve esdenek

visszafordulásunkért. Önnön girhes

testemet markoló, téged elképzelő

karjaim bordáimba gyógyultak,

saját satnya sajgásomba, nyakamat

cirógató tincseidtől zokogom le

a vakolatot falunkról, de vissza nem

fordulnék soha már, némán károgva

utánad hagylak inkább szárnyalni,

elrugaszkodni e jeges és mocskos

talajtól, hadd hulljon csak reám

fekete hó tollaid hegyéről; vissza ne

nézz, angyal, vissza ne nézz!

 

 

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...