Vissza ne nézz, angyal!

 

Nyár

 

Kivert kutya a tömb előtt.

Hold helyett az erkélyfényeket

nyívi a vacogó nyáréjszakában.

Tegnap a lépcsőházat vadul

vonítva dúlta fel, asszonyidegek

arénájában törve meg az örök

csendet, mit a falkatörvény

előír veszett korcsok számára.

Macskalárma, macskanyerítés, törj

darabokra, megjöttem, vaskos

homlokom az ajtódat beszakítja,

mielőtt nyaúgathatnál, állj odébb,

enyém az ájult padló, tiéd az

álmatlanság vánkosa, a holtak

kelletlen ébredése, ülj csak meg a

penészes mennyedben, s hagyd

végre elnyújtózni kimerült testemet

a boldog kárhozatban szunnyadó

nemlét ölén.

 

Lábfejét kulcsolja görcsös imára,

arccal a kopott fal felé, nincs még

tudatában: ebben az életben most

igazán teljes először – és utoljára

egyszersmind, ó, sánta kutya!

Nedves selyemérintés a tarkójánál,

bársonyok bársonya sóhajt minden

érintésben, ám ő aluszik, szőrrel

szegett pofáján morgó nyál csorog

a patyolat paplanra, hideg álmában

lábujja meg-megremeg, kaparja a

vakolatot, sejtjeinek sóvár sajgása

a vakon elhintett sósivatagba vész.

 

Ősz

 

Girhes eb, te, mit vesztettél?!

A szeles kapualjból bámulhatsz

a sarkon elkanyarodó szekér

után, hah, ott viszik már fészked

melegét, minden álmod aranyát,

az ő könnyeinek gyógyító záporát,

ott fonnyad már magod, csírád,

még csak imént feltámasztott

lótuszkelyhed a benzinszutykos

országút végenincs füstködében.

 

A valkűr persze még visszaint.

Ében tekintetét utoljára rászánja

még hűtlenné vált, falnak forduló,

tétova hősére, kinek szenvedélyét

szikesre szárították e világi csalfa

angyalok, a kulisszák mögött

végső esélyét, ím, elkockázta:

megint avarral süllyed immár

feledésbe, pazar sorsa, léte minden

sava-borsa, újfent önként

megkeseredik;

horizontja tágas egén reggele

beesteledik.

 

Tél

 

Vonyítanék még erkélyed alatt,

ám csüggedt tüdőm már csak

sóváran kapkod sókristályok felé,

a búval bőven havazó, görnyedt téli

éjszakában didergő talpaim az

ima görcsébe merevedve esdenek

visszafordulásunkért. Önnön girhes

testemet markoló, téged elképzelő

karjaim bordáimba gyógyultak,

saját satnya sajgásomba, nyakamat

cirógató tincseidtől zokogom le

a vakolatot falunkról, de vissza nem

fordulnék soha már, némán károgva

utánad hagylak inkább szárnyalni,

elrugaszkodni e jeges és mocskos

talajtól, hadd hulljon csak reám

fekete hó tollaid hegyéről; vissza ne

nézz, angyal, vissza ne nézz!

 

 

 

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...