Vissza ne nézz, angyal!

 

Nyár

 

Kivert kutya a tömb előtt.

Hold helyett az erkélyfényeket

nyívi a vacogó nyáréjszakában.

Tegnap a lépcsőházat vadul

vonítva dúlta fel, asszonyidegek

arénájában törve meg az örök

csendet, mit a falkatörvény

előír veszett korcsok számára.

Macskalárma, macskanyerítés, törj

darabokra, megjöttem, vaskos

homlokom az ajtódat beszakítja,

mielőtt nyaúgathatnál, állj odébb,

enyém az ájult padló, tiéd az

álmatlanság vánkosa, a holtak

kelletlen ébredése, ülj csak meg a

penészes mennyedben, s hagyd

végre elnyújtózni kimerült testemet

a boldog kárhozatban szunnyadó

nemlét ölén.

 

Lábfejét kulcsolja görcsös imára,

arccal a kopott fal felé, nincs még

tudatában: ebben az életben most

igazán teljes először – és utoljára

egyszersmind, ó, sánta kutya!

Nedves selyemérintés a tarkójánál,

bársonyok bársonya sóhajt minden

érintésben, ám ő aluszik, szőrrel

szegett pofáján morgó nyál csorog

a patyolat paplanra, hideg álmában

lábujja meg-megremeg, kaparja a

vakolatot, sejtjeinek sóvár sajgása

a vakon elhintett sósivatagba vész.

 

Ősz

 

Girhes eb, te, mit vesztettél?!

A szeles kapualjból bámulhatsz

a sarkon elkanyarodó szekér

után, hah, ott viszik már fészked

melegét, minden álmod aranyát,

az ő könnyeinek gyógyító záporát,

ott fonnyad már magod, csírád,

még csak imént feltámasztott

lótuszkelyhed a benzinszutykos

országút végenincs füstködében.

 

A valkűr persze még visszaint.

Ében tekintetét utoljára rászánja

még hűtlenné vált, falnak forduló,

tétova hősére, kinek szenvedélyét

szikesre szárították e világi csalfa

angyalok, a kulisszák mögött

végső esélyét, ím, elkockázta:

megint avarral süllyed immár

feledésbe, pazar sorsa, léte minden

sava-borsa, újfent önként

megkeseredik;

horizontja tágas egén reggele

beesteledik.

 

Tél

 

Vonyítanék még erkélyed alatt,

ám csüggedt tüdőm már csak

sóváran kapkod sókristályok felé,

a búval bőven havazó, görnyedt téli

éjszakában didergő talpaim az

ima görcsébe merevedve esdenek

visszafordulásunkért. Önnön girhes

testemet markoló, téged elképzelő

karjaim bordáimba gyógyultak,

saját satnya sajgásomba, nyakamat

cirógató tincseidtől zokogom le

a vakolatot falunkról, de vissza nem

fordulnék soha már, némán károgva

utánad hagylak inkább szárnyalni,

elrugaszkodni e jeges és mocskos

talajtól, hadd hulljon csak reám

fekete hó tollaid hegyéről; vissza ne

nézz, angyal, vissza ne nézz!

 

 

 

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...