Égi csiga háza

 

(pörgős)

 

Felhők fölött, felhők alatt,

azaz felhők közé zárva,

libeg egy kis felhőfolton

égi csiga csigaháza.

 

Foltfelhőnyi udvarában

csigaforma csigacsúszda,

búgócsiga-forgóhinta,

pörgő hintó, csiga-húzta.

 

Kelet felé néző ablak

sok a házon, szivárványos,

ki győzné mind megszámlálni,

lényeg az, hogy egy se rácsos.

 

Fala pörge, tirketarka,

csík hátára csíkot festett

ki a házat kipingálta,

hegyébe meg pöttyöt ejtett.

 

Ám a csiga tiszta ideg,

hiába a puccos otthon,

amint alá kap a szellő –

hűlt helye a felhőfolton.

 

Ott tűnik fel, innen látszik,

hol a felhő bolyha kurta,

új a környék, új a lakcím:

Csigadombi Sohautca.

 

(forgós)

 

Ni csak, épp araszol ott fenn egy csiga.

Nem meztelen, nem búgó, nem éti. Égi.

Meg édi is, de nem ez a fontos,

hanem hogy égen jár és háza van.

Nem hontalan. Nem bizony. Honos.

Holott hol itt áll a háza, hol ott.

Azaz lebeg. Sodródik erre, arra.

Felhő alá, fölé. Bele egy felhőgomolyba.

 

Csigánk meg, a nem meztelen,

nem búgó, nem éti, égi, nem érti,

hová tűnik folyton e lak, mialatt ő

– hogy karcsúbbnak tűnjék –

háza nélkül csatangol, azaz csigázik,

 

pedig ekkor még azon a csöpp felhőn látja,

vesztegel helyben, ahogy egy ház szokott,

kereken, csíkosan, hegyében pöttyel,

keleti falában szivárvány-ablakok,

az ajtaja csillag, a kilincse csillog,

megbillen néha, ahogy a szél alákap,

egyszóval pompás égi csigavacok,

 

akkorra meg, mire pislant az ember,

azaz csiga, a nem meztelen, nem búgó, nem éti,

eltűnik a felhő, a ház, a szivárvány-foncsor,

csak hűl a hely, ahonnét oda a csigavacok,

 

vacak a csigakedv, lóg a csigaorr, kocsányon

himbálnak bámész csigaszemek, a ház meg,

akár egy égi bűvész színpadán – odébb,

a pókhasú kumulusz után – tűnik fel ismét,

libeg, fújja a bóra erre-arra, csillog a csillag,

ha szemed félig lehunyod – megláthatod,

 

de mire kinyitnád, a helyén semmi lenne,

még annál is semmibb, majd némi csillanás,

keskeny sávok a fakó égszegélyen,

csigatalpnyomok, amelyek arra futnak éppen,

amerre ködlik a pöttycsúcsú, csíkos csigaház.

 

 

 

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...