Égi csiga háza

 

(pörgős)

 

Felhők fölött, felhők alatt,

azaz felhők közé zárva,

libeg egy kis felhőfolton

égi csiga csigaháza.

 

Foltfelhőnyi udvarában

csigaforma csigacsúszda,

búgócsiga-forgóhinta,

pörgő hintó, csiga-húzta.

 

Kelet felé néző ablak

sok a házon, szivárványos,

ki győzné mind megszámlálni,

lényeg az, hogy egy se rácsos.

 

Fala pörge, tirketarka,

csík hátára csíkot festett

ki a házat kipingálta,

hegyébe meg pöttyöt ejtett.

 

Ám a csiga tiszta ideg,

hiába a puccos otthon,

amint alá kap a szellő –

hűlt helye a felhőfolton.

 

Ott tűnik fel, innen látszik,

hol a felhő bolyha kurta,

új a környék, új a lakcím:

Csigadombi Sohautca.

 

(forgós)

 

Ni csak, épp araszol ott fenn egy csiga.

Nem meztelen, nem búgó, nem éti. Égi.

Meg édi is, de nem ez a fontos,

hanem hogy égen jár és háza van.

Nem hontalan. Nem bizony. Honos.

Holott hol itt áll a háza, hol ott.

Azaz lebeg. Sodródik erre, arra.

Felhő alá, fölé. Bele egy felhőgomolyba.

 

Csigánk meg, a nem meztelen,

nem búgó, nem éti, égi, nem érti,

hová tűnik folyton e lak, mialatt ő

– hogy karcsúbbnak tűnjék –

háza nélkül csatangol, azaz csigázik,

 

pedig ekkor még azon a csöpp felhőn látja,

vesztegel helyben, ahogy egy ház szokott,

kereken, csíkosan, hegyében pöttyel,

keleti falában szivárvány-ablakok,

az ajtaja csillag, a kilincse csillog,

megbillen néha, ahogy a szél alákap,

egyszóval pompás égi csigavacok,

 

akkorra meg, mire pislant az ember,

azaz csiga, a nem meztelen, nem búgó, nem éti,

eltűnik a felhő, a ház, a szivárvány-foncsor,

csak hűl a hely, ahonnét oda a csigavacok,

 

vacak a csigakedv, lóg a csigaorr, kocsányon

himbálnak bámész csigaszemek, a ház meg,

akár egy égi bűvész színpadán – odébb,

a pókhasú kumulusz után – tűnik fel ismét,

libeg, fújja a bóra erre-arra, csillog a csillag,

ha szemed félig lehunyod – megláthatod,

 

de mire kinyitnád, a helyén semmi lenne,

még annál is semmibb, majd némi csillanás,

keskeny sávok a fakó égszegélyen,

csigatalpnyomok, amelyek arra futnak éppen,

amerre ködlik a pöttycsúcsú, csíkos csigaház.

 

 

 

Halmosi Sándor

Behúzom a függönyt

Behúzom a függönyt, maradjon kint legjobb énünk, a fény, amit majd oly sokáig hiányolni fogunk, csukott szemmel, menni dühödten a falnak, éghetetlen áldozatot bemutatni az összes...

Halmosi Sándor

Behúzom a függönyt

Behúzom a függönyt, maradjon kint legjobb énünk, a fény, amit majd oly sokáig hiányolni fogunk, csukott szemmel, menni dühödten a falnak, éghetetlen áldozatot bemutatni az összes...

Léphaft Pál

hattyú és orion

esteledik lila madár nyit a bazár apró műfénnyel kirakva villog az égi kirakat benne ezernyi fénybogár bak és oroszlán androméda hattyú és orion serceg a tejút...

Léphaft Pál

hattyú és orion

esteledik lila madár nyit a bazár apró műfénnyel kirakva villog az égi kirakat benne ezernyi fénybogár bak és oroszlán androméda hattyú és orion serceg a tejút...

Balajthy Ferenc

Gyümölcsoltó szerelem

(Holtodiglan-holtomiglan)   Oh, csakis én tudom, hogy te nem vagy, Te már nem tudhatod, hogy én vagyok! S öregszem, ám, emlék-ifjan maradok!   Bár lombtalan fa reszket, megölné fagy, Nap...

Balajthy Ferenc

Gyümölcsoltó szerelem

(Holtodiglan-holtomiglan)   Oh, csakis én tudom, hogy te nem vagy, Te már nem tudhatod, hogy én vagyok! S öregszem, ám, emlék-ifjan maradok!   Bár lombtalan fa reszket, megölné fagy, Nap...

Balajthy Ferenc

Krisztus-kereszt a láncomon

Kihúzott szegek égre meredtek mind, Halott, s vér tiszta hegyen a holttest. Magára maradt a kereszt már megint, Minden beforrt, nem jelzett sehol seb.   Egy pillanatra sötét volt, majd égett,...

Balajthy Ferenc

Krisztus-kereszt a láncomon

Kihúzott szegek égre meredtek mind, Halott, s vér tiszta hegyen a holttest. Magára maradt a kereszt már megint, Minden beforrt, nem jelzett sehol seb.   Egy pillanatra sötét volt, majd égett,...

Balajthy Ferenc

Márciusi színek

Március Tizenöt Kikeleti gyöngy! Ez a legszebb ünnep, Nincs ennél ékesebb, Mosolyog a Föld!   Piros az ég alja, Fehér még a köd. Zöld lesz a fűz ága, S Nap az álom...

Balajthy Ferenc

Márciusi színek

Március Tizenöt Kikeleti gyöngy! Ez a legszebb ünnep, Nincs ennél ékesebb, Mosolyog a Föld!   Piros az ég alja, Fehér még a köd. Zöld lesz a fűz ága, S Nap az álom...

Zsirai László

Dal

A faliórán mindig dél van, vagy éjfél, ahogy gondolod, lebénultak a mutatói, elavult, ócska, rossz dolog.   Ám a szívemben élő nyárban mosolyodból süt...

Zsirai László

Dal

A faliórán mindig dél van, vagy éjfél, ahogy gondolod, lebénultak a mutatói, elavult, ócska, rossz dolog.   Ám a szívemben élő nyárban mosolyodból süt...

Zsirai László

Készület

Amíg a Rózsakertet hó lepi, faggyal köszönt január-február, jégpaplan alatt szendereg a nyár.   Az ember azt gondolja, jó neki, mert álmokat dédelget és...

Zsirai László

Készület

Amíg a Rózsakertet hó lepi, faggyal köszönt január-február, jégpaplan alatt szendereg a nyár.   Az ember azt gondolja, jó neki, mert álmokat dédelget és...

Klemm József

Március

A föld már bürökzöld. Miként a poshadt kenyéren tenyészik a penész, úgy kászálódik, burjánzik szemlátomást az egész réten a friss fű....

Klemm József

Március

A föld már bürökzöld. Miként a poshadt kenyéren tenyészik a penész, úgy kászálódik, burjánzik szemlátomást az egész réten a friss fű....

Verebes Ernő

Napsugárba botlik

A karcos kor ránk húzza A magány páncélját S mi keményen hisszük Hogy a haláltól is véd   Tavasszal a zöld remény Kergeti játékát...

Verebes Ernő

Napsugárba botlik

A karcos kor ránk húzza A magány páncélját S mi keményen hisszük Hogy a haláltól is véd   Tavasszal a zöld remény Kergeti játékát...

Balogh István

Meglelni csudákat, soha fölébredni

Sinkovits Péter barátom emlékére   Serény orgonaépítők megindultak keletre. Valaki áttörte az ég boltozatát, leömlik a szent malaszt, zuhog Tiszánk...

Balogh István

Meglelni csudákat, soha fölébredni

Sinkovits Péter barátom emlékére   Serény orgonaépítők megindultak keletre. Valaki áttörte az ég boltozatát, leömlik a szent malaszt, zuhog Tiszánk...