Ünnep/magyarság/

Ünnep/magyarság/

Mosoly, fotó: Németh Mátyás

 

Majdhogy száz éve 1918. november 18-ának, az ún. Belgrádi egyezménynek. Kilencvennyolc éve köttetett meg a békeszerződés.

Hetven éve „szervezték át”, hetven éve szüntették be gyakorlatilag tevékenységét az államvallássá emelt testvériség-egység nevében 1945-ben életre hívott Vajdasági Magyar Kultúrszövetségnek, hogy aztán helyébe, jogutódként a Kultúregyesületek Tartományi Szövetségének Magyar Osztálya lépjen, majd hasonló felügyelet alatt 1950-ben a Vajdasági Magyar Kultúrtanács.

 

  1918 döbbenete után feltételeket kellett teremteni, kereteket a nemzeti kultúra ápolásához – és ott munkál a vágy, hogy olyan feltételeket, amelyek az egész délvidéki magyar kulturális életet tömörítenék. A próbálkozásokat (úgy 1920-ban Szabadkán, mint Nagybecskereken 1932-ben, majd Újvidéken 1940-ben) csírájában fojtják el – hiába a saint germaini kisebbségvédelmi egyezményre való hivatkozás, azokra válaszként a betiltás érkezik.

Ünnep/magyarság/
A zenész, fotó: Németh Mátyás

  Bácska 1941-es visszacsatolása után megalakul a Délvidéki Magyar Kultúrszövetség, amelyet a háború után megfélemlítésként és példát statuálva fasiszta szervezetnek nyilvánítanak, tagsága egy részét a megszállókkal együttműködő népárulók vádjával kivégezik. Jobbik esetben deportálják.

 

 


 

  Nemzeti önszerveződésünk, közösségi létünk és életünk szervezettsége, megszervezése vonatkozásában folyamatos elnyomások, hullámvölgyek, de emelkedések/emelkedők is kirajzolódnak. Ha visszalépünk hetvenkét évet (a Vajdasági Magyar Kultúrszövetség megalakulásának második évébe) 62 közművelődési egyesületet találunk, legalább ennyi színjátszó csoportot, könyvtárat, tánccsoportot, dalárdát… Megindul a magyar könyvterjesztés és -kiadás, magyar irodalmi, képzőművészeti és színházi élet szerveződik, szakágak szerint különböző egyesületek alakulnak… Két-három évre rá majdhogynem megduplázódik a csoportoknak és az egyesületeknek a száma, a csoportok találkozókon, kisebb fesztiválokon mutatkoznak be egymásnak, egymás előtt. A kegyetlen vérengzések után és közepette fojtogató és furcsa kimondani, hogy gazdagodásunk ideje ez a pár év… (1945–1948). De a vertikális nemzeti önszerveződésnek a demokratikus társadalomban nem lehet, nincs helye. Hiába, hogy 1952-re 180 magyar bejegyzett művelődési egyesület alakul, vagyis pont ez az ijesztő: az önnön magunk újbóli számbavételének ereje! És igen, ez volt 1952 és a Magyar Ünnepi Játékok: látás és láttatás, nem demonstráció, de összetartozás és a lelkiség felmutatása, nem visszhangra vágyás, de hang és hangsúly. Magyar közösségeink több tízezer alkotója, öntevékeny csoportok tagjai… Ezt nyomta el, tiltotta be azonnal az akkori hatalom, majd pedig a meglévő egyesületeket „kényszerházasságba” erőltetve darálták be, terelték idegen keretekbe az alkotó közösségeket, csoportokat…

 

——-

 

  A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség 1992-es megalakulása után egyik első kezdeményezéseként azon kezdett munkálkodni, hogy újraélessze az 1952-ben, Palicson egyetlenegy alkalommal megrendezett Magyar Ünnepi Játékokat, hogy hasonlóan a palicsi Magyar Ünnepi Játékok szellemiségéhez, a délvidéki magyarság egyik nagyon fontos rendezvénysorozataként pont ennek a közösségnek az értékeit mutassa fel.

  A palicsi Ünnepi Játékok egyedülálló, mind a mai napig megismételhetetlen ünnepe volt nemzeti közösségünk kultúrájának. Elődeink 1952-ben megmutatták, mire képes a máig is új értékeket, valamint a hagyományt megtartani és továbbadni képes közösségünk. Az 1990-es években, a nagy rendszerváltozás éveiben a Művelődési Szövetség ennek nyomán a legváltozatosabb, a zenei és táncfolklór, a könyvkiadás, az irodalom, a színjátszás, a film/video- és képzőművészet, a vers- és prózamondás, a szórakoztató és kórusmuzsika egyéni és közösségi csúcsteljesítményei számára akarta megteremteni a bemutatkozás lehetőségét, hogy lehetőleg minél több magyarlakta település csatlakozzon hozzá. De ehhez az is kellett, hogy 1952 és 1992 között egyesületeink, közösségeink magyarságukat megtartsák: ki büszkeséggel, ki konoksággal, ki titokban, rejtetten…

Az 1993-as első programsorozat öt héten át, legfőképp a hétvégi napokon zajlott: október 29-e és november 27-e között Kispiac, Magyarkanizsa, Óbecse, Szabadka, Topolya, Zenta és Völgyes település adott otthont irodalmi találkozónak, könyvbemutatóknak, a vajdasági magyar könyvkiadók könyvvásárral egybekötött kiállításának, a vajdasági magyar képzőművészek kamara kiállításának. A bánáti magyar szórványtelepüléseken az Újvidéki Színház, a szabadkai Népkör és szabadművész státuszú vajdasági magyar színművészek vendégszerepeltek. Sor került a Magyar Szó gyermekrovata legszorgalmasabb tudósítóinak és az együttműködő pedagógusoknak találkozójára, a Ki mit tud? vetélkedősorozat vajdasági legjobbjainak, a Középiskolások Művészeti Vetélkedője első díjasainak gálaműsorára, valamint tudományos-szakmai értekezletekre is.

  Ez az október 29-ei dátum Óbecséhez kötődik: az akkor (1993-ban) 65 évvel ezelőtt, 1928-ban megrendezett első vajdasági magyar irodalmi találkozó, a Becsei Helikon emlékére szerveztek tanácskozást. Idén ennek a találkozónak a 90. évfordulójára is emlékeznünk, emlékeztetnünk kell. A fent soroltak mellett 1993. november 1-jén Topolyán, Zentán, Újvidéken a budapesti Nemzeti Színház Sütő András Ádvent a Hargitán-jával vendégszerepelt, közösen emlékeztek meg az Újvidéki Rádió ifjúsági műsorának 30 évéről, a Durindó, a Gyöngyösbokréta, a Szólj, síp, szólj! vetélkedő legjobb együttesei és szólistái is gálaműsort adtak, Szálljon a dal! címmel a budapesti Vasas Művészegyüttes vegyes kara magyar szerzők kórusműveivel vendégszerepelt Szabadkán. A – saját maguk megfogalmazásában mára megfogyatkozott, de életerejéből, élni vágyásából nem vesztett – völgyesi Aranykalász népdalkör egy külön ünnepség keretében vehette át az év leghitelesebb hagyományőrző együttesének kijáró Vass Lajos-oklevelet… Látható, hogy a bátorság mellett az is munkálkodott, hogy megtalálják, kimunkálják a rendezvény megálmodói dr. Szöllősy Vágó Laci bácsi mindenkori főtitkár vezetésével azokat a formákat, amelyekben hitelesen és állhatatosan lehetünk büszkék saját értékeinkre, ünnepeinkre és egymásra.

  A programsorozat eközben tovább színesedett, véglegesült: Színek és formák név alatt a vajdasági magyar képző- és iparművészek közös tárlatára. Vajdasági Szép Magyar Könyv/Könyvvilág címmel a vajdasági magyar könyvkiadók könyvvásárral egybekötött kiállítására került sor. 1997-től Vajdasági Szép Magyar Könyv-díj név alatt a vajdasági magyar kiadványok könyvészeti összképét díjazták a Játékok keretében. Szavak és akkordok címmel a hazai és külföldi versenyeken díjazott vers- és prózamondók, a díjazott zeneiskolások, valamint az Énekelt Versek Fesztiválja díjazottjainak közös zenés-irodalmi műsorára került sor. Gyermekvilág címmel a Szólj, síp, szólj!, az akkori Tartományi Gyermekfesztivál, az Aranycitera, a Kőketánc és a Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny legjobb együtteseinek és szólistáinak bemutatkozását rendezték meg. A Videoszalon rendezvény keretében vajdasági magyar filmes alkotók alkotásai kerültek bemutatásra. 2000-ben indult útjára a Vajdasági Magyar Kórusok Találkozója. Az Örökség műsorok keretében a díjazott vajdasági magyar ifjúsági és felnőtt népzenei és néptáncegyüttesek/szólisták, tehát az aktuális év Durindója és Gyöngyösbokrétája legjobbjai léptek fel. Az adott kulturális, történelmi eseményekhez kötődő emlékév vonatkozásában a Játékok alkalmi műsorokkal, kiállítás- és koncertkörutakkal bővült, gazdagodott.

  2000-től a Játékok – figyelembe véve a közösség elvárásait és igényeit, de a rendezvénysorozat irányába megfogalmazott céljainkat is – főként a szervezési, de tartalmi jegyek szempontjából is változik. A megnyitó ünnepségekre attól az évtől kezdődően (egészen 2012-ig) az év augusztus hónapjának utolsó vasárnapján, a délvidéki vagy az egyetemes magyar történelem, művelődéstörténet valamely jeles helyszínén került sor. Bár ebből a szempontból a zentai csata 300. évfordulójának központi ünnepségéhez csatlakozó, 1997. évi Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok jelenti a kezdetet, 2000-ben – a keresztény államiság millenniumának évében – vált irányadóvá, folyamatossá e kezdeményezés. 2000. augusztus 13-án, 10.00 órakor az aracsi pusztatemplom ökumenikus istentiszteletnek és a megnyitó ünnepségnek nyújt hazácskát, hogy aztán Bács, Versec vára, Titel, Törökkanizsa–Oroszlámos–Majdány, Újvidék, Horgos, Szilágyi, Csantavér, Ada, Horgos–Magyarkanizsa, majd 2011-ben Kanizsamonostor indítsa útjára a programsorozatot. 2012-ben, az 1952-es palicsi Magyar Ünnepi Játékok megrendezésének 60. évfordulóján a nyitóünnepség visszatalál Palicsfürdőre…

 

 

——-

 

  Ha egy pillanatra megállunk, nem találomra, de ráérzésből próbálunk rábökni egy-egy apró eseményre, teljesítményre, mérföldkőre, alkotásra, akkor szembe találjuk magunkat Németh István Házioltárával, vagy épp Jung Károly Barbariumjával, amelyekben közös, hogy mindkét kötetet Maurits Ferenc illusztrálta, és mindkét kötet megmérettetett a Vajdasági Szép Magyar Könyv 1990–1997 pályázaton. Vajon jelent-e még valamit valakinek Deák Ferenc Határtalanul című drámája, Ózsvár Péter vagy Nemes Fekete Edit kerámiái? Hevér Miklós fényképei, művelődéstörténeti fotótanulmányai, Szarapka Tibor szobrai, a Ballangó Együttes, a vajdasági Kossuth-emlékhelyek, s kinek mit jelent, miként él emlékezetében, hol őrzi emlékét Verebes Ernő Ómagyar Mária-siralom kórusmegzenésítésének?

 

Akiknek jelent bármit, annak a hitelesség is jelent valamit. Pontosabban ez jelent mindent! Hitünkből és hűségünkből, amelyből minden elköteleződésünk, küldetésvágyunk és -tudatunk táplálkozik, fakad az, hogy miként tudjuk „birtokba venni” a tájat, vidéket, miként vállaljuk, hogy közösségünkért munkálkodunk, amely példaadó szolgálatként testesülhet!

 

Az Ünnepi Játékok ezt is hivatott felmutatni, minden időkben.

 

Ünnep/magyarság/
Udvarlás, fotó: Németh Mátyás
Ünnep/magyarság/
Figyelmesség, fotó: Németh Mátyás

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Havas Judit

Kányádi Sándor

Az Egyetemi Színpadon a 70-es évek végén egy sorozatban a határon túli irodalmat mutattuk be. Amikor éppen felvidéki írók estjét tartottuk – amelyen megjelent Dobos...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Bolyos Miklós

Bodor Anikóra emlékezve

  Egy eső áztatta áprilisi délutánon mintegy harminc ember gyűlt össze a zentai Felsővárosi temetőben, hogy virágkoszorúkkal és zeneszóval emlékezzen meg Bodor...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Lovas Ildikó

Szép Amáliák (részlet)

1952. december 27-én, amikor a színház épületéből Szép Amália kilépett a Fő térre, olyan sűrű volt a köd, hogy a villamos nehéz, bordó testét...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Klamár Zoltán

Utólagos feljegyzések

  Naplót írok, s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. (Illyés Gyula)   Újra háború van, de most Kelet-Európában. A hírek...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Pulai Árpád, 1986 Verbász

  2012-ben szerzett diplomát a belgrádi Iparművészeti Kar textiltervezői tanszékén. Nevéhez fűződik a szenttamási Čunak Hagyományőrző Egyesület...

Oroszi Armand

Sivatag

  Itt vagyok, s voltam Egyedül, s majdhogy holtan Dalom száll, magányosan s szárazon csak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.   Itt vagyok, s voltam Holnap más leszek, mondtam...

Oroszi Armand

Sivatag

  Itt vagyok, s voltam Egyedül, s majdhogy holtan Dalom száll, magányosan s szárazon csak úgy, akár a homokszem át a pusztaságon.   Itt vagyok, s voltam Holnap más leszek, mondtam...

Fehér Miklós

December

    – Miért van ilyen sötét?   – Mert december van.   – És decemberben mindig hamar sötétedik?   – Igen.   Lindgren maga elé tekintett. Kék szemeivel...

Fehér Miklós

December

    – Miért van ilyen sötét?   – Mert december van.   – És decemberben mindig hamar sötétedik?   – Igen.   Lindgren maga elé tekintett. Kék szemeivel...

Kovács Jolánka

A hegy és a csenevész fácska

Volt egyszer egy hatalmas, kopár hegy.   Ó, ez a hegy nagyon büszke volt arra, hogy milyen magas, milyen erős! Őt aztán senki sem tudta megmozdítani. Eső, jégeső, vihar, hóvihar –...

Kovács Jolánka

A hegy és a csenevész fácska

Volt egyszer egy hatalmas, kopár hegy.   Ó, ez a hegy nagyon büszke volt arra, hogy milyen magas, milyen erős! Őt aztán senki sem tudta megmozdítani. Eső, jégeső, vihar, hóvihar –...

Boros György 1934, Szabadka

  A belgrádi Tanárképző Főiskolán diplomázott 1955-ben festészet szakon, Ante Abramović osztályában. 1955 és 1996 között megszakítás nélkül...

Boros György 1934, Szabadka

  A belgrádi Tanárképző Főiskolán diplomázott 1955-ben festészet szakon, Ante Abramović osztályában. 1955 és 1996 között megszakítás nélkül...

Ratković (Acsaji) Györgyi, 1986, Zenta

  Első művészi ismereteit, mind elméleti, mind gyakorlati téren, Skrabány Viktor festőművész óbecsei műtermében szerezte. 2005–2009 között az újvidéki...

Ratković (Acsaji) Györgyi, 1986, Zenta

  Első művészi ismereteit, mind elméleti, mind gyakorlati téren, Skrabány Viktor festőművész óbecsei műtermében szerezte. 2005–2009 között az újvidéki...