forrnak a vizek a talaj
a virágok
szárukkal leveleikkel és
levéltetveikkel együtt
tudják hogy addig
élünk ameddig lehet
egyetlenegy perccel
sem tovább
semmi értelme sincs
sikítani panaszkodni
akinek nincs szája
az tudja csak
mennyit ér a szó
akinek nincs hangja
az tudja csak
mennyit ér a hallgatás
ég a házunk
mi mindnyájan
táncolunk körülötte
ünnepeljük sikerünket
ünnepeljük hogy csak a hányás
szakítja meg az evést
mert mi vagyunk
azok akik akarnak még
egy kicsit mindig csak még
egy kicsit és ha megkapjuk
utána újra akarjuk
még egy kis pénzt
még egy kis pénzt
még egy kis életet
észrevétlenül kötjük
magunk máglyára
locsoljuk a benzint
cseppenként testünkre
nem érdekel minket
hogy mikor törik el
vagy mikor gyullad meg
kezünkben a gyufa