A nagy kör

 

Mert úgyis elfelejtenek

minket – mondtad,

fekete föld alá rejtenek, és

megtapossák a rögöt deszkakoporsónk

fölött, hogy a bűnössel együtt

a bűnöket is

elrejthessék, s aztán jöhet

néhány szép szó, hogy

mennyire jó volt e holt

lélek, micsoda erények

díszítették, melyek elsők között

elsővé tették, s a felsőbb körök

többször is kezet

ráztak vele, s ha nem is aranyat,  

de fényes rezet

aggattak mellére; most csak ez maradt

utána, egy

vérvörös bársonypárna,

s rajta csörömpölő fémcsillagok,

de hol vannak amazok,

a lelke tüzében égők,

az öröktől fénylők,

melyeknek én vagyok

tanúja? Talán az égre

tűzi ki őket, vagy kiszúrja

velük a kövér felhőket,

zokogjanak helyettünk

is, vagy az Úr

trónusa elé szórja, kacagva,

hadd sikongjon az angyalok

apraja-nagyja, s kapkodja szét

lelke gyümölcsét,

hisz a nagy megmérettetés előtt

úgyis ledob magáról minden létezőt,

hogy a nemlétben újra szűz-

maga lehessen, mert a tűz,

a szent kohó, leéget

minden salakot, aszott

kérget, durva formát, s a lélek

immár gyermek-tisztán tér odébb,

hol a Fölséges két

utat kínál választás végett:

a nagy egységet, melyben a lét

többé nem lenne, mert elmerül,

minden Őbenne,

s a másikat, mely oly ismerős,

hisz ott az ős-

agyag vár, a sár, a dagasztható,

hol millió részre osztható az

oszthatatlan, s hol az anyagban

s az időben megint szent vagy bűnös,

de rab rab leszel;

ott állva, mint száz vagy százezer

alkalommal korábban,

döntésed közös döntésünkké válik:

s miközben a nem szűnő halál-nászban

lassan szétmállik

régi testünk, énünk

elvesztésétől félve,

új anyaméhet veszünk bérbe, hogy

ismét világra szülessünk.

 

 

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék