karant-vers. Vers Karantán-karanténomból

(Egykori barátaimnak, D.-nek és T.-nek)

 

Elinduljak, vagy ne? – mindjárt

itt az elején a dilemma,

amikor a szlovén óhaza legszéléről

indulni készültem a soros irodalmi

karavánra, a vajdasági Zentára,

amikor a nem létező határt

mindkét oldalról lezárták.

Majdhogynem megkönnyebbüléssel

fogadtam, mondván, nem kell

az idegbajos „bagázs-bagázs”

firtatóknak a szemébe nézni,

a valutacsempészés gyanúja miatt

a tapizást elviselnem,

egyenruhástul, ha nő is volt

az illető, duplán undorodást

színlelnem, s hosszasan

sóvárognom az elkobzott

pénz után.

 

Hát akkor kezdjük el a

Karantán karanténverset:

melyhez az ihlet ki tudja

honnan, de éjfél után,

az első álom után jött egy

hajnalban, landoló hír

formájában, átvágva a bácskai

rónán, az alföldi ébredező

akácosokon át, megállván

Petőfinél, Kiskőrösön,

áthatolván a zalai köd birodalmán,

megállván a kihalt Egerszegen,

de mégiscsak itthon ért.

 

Írjátok, különben sem célszerű

útra kelnem, mert a szerb határ

úgyis zárva (lesz), s akikkel

találkoznál, úgyis izolációt

hirdettek a megosztottság

következményeként, a D. és T. között

továbbra is dúló, sokak szerint

csak amolyan PR-látszat-harc,

már egykori közös barátaikra

is fújnak, kimondva, „ha vele

továbbra is, akkor veled én

már nem”, s más rágalmak

öngerjesztő hevületében…

 

Szóval (hát mivel mással

lehetne) – visszafordulva

a határról, önmagamba fordulva,

az embargós idők jutnak eszembe,

amikor derékig érő hóban siettek

a magukat jobb és bal latornak

képzelő, mára már volt

barátaim, hogy eljussanak háborús

időkben a közös barátjuk, Sanyi

(Szúnyogh) élesztgetése kapcsán

rendezett emlékünnepségre.

 

Akkor már sejthettétek, soha

semmi nem lesz úgy, mint előtte

– fax. Sanyi, mennyit csavaroghattunk,

bolyonghattunk volna még együtt –

mondogattátok sűrűn, felidézve

a muravidéki noha és Pali bácsi

megjegyzését a vajdasági emberre

nem jellemző puhányságukról,

esetleg a jó öreg, egykori

kocsmárosnak szervezetükben

titkos betegségre utaló,

pimaszkodó célzásait.

 

A cinkos karantén és a

fogadási készség

hiányára gyanakodva,

egy régi áthallás is kapóra jött,

(ha nem jöhetsz, gyerekem,

ráérsz ám ősszel

vagy a jövő nyáron stb.),

önmagam nyugtatására,

hogy előbb-utóbb Kishegyes után

talán Bácsföldvárra,

sőt Muzslyára is eljutok,

ja, meg Székelykevére…

 

Kitekintek hát Karantán

karanténom ablakán, belenyugodva

a megmásíthatatlan sors akaratába,

konszolidált kánonomba süllyedek

vissza, a „lesz még így sem”

újabb, kétes reményvesztett

reményében…

 

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék