karant-vers. Vers Karantán-karanténomból

(Egykori barátaimnak, D.-nek és T.-nek)

 

Elinduljak, vagy ne? – mindjárt

itt az elején a dilemma,

amikor a szlovén óhaza legszéléről

indulni készültem a soros irodalmi

karavánra, a vajdasági Zentára,

amikor a nem létező határt

mindkét oldalról lezárták.

Majdhogynem megkönnyebbüléssel

fogadtam, mondván, nem kell

az idegbajos „bagázs-bagázs”

firtatóknak a szemébe nézni,

a valutacsempészés gyanúja miatt

a tapizást elviselnem,

egyenruhástul, ha nő is volt

az illető, duplán undorodást

színlelnem, s hosszasan

sóvárognom az elkobzott

pénz után.

 

Hát akkor kezdjük el a

Karantán karanténverset:

melyhez az ihlet ki tudja

honnan, de éjfél után,

az első álom után jött egy

hajnalban, landoló hír

formájában, átvágva a bácskai

rónán, az alföldi ébredező

akácosokon át, megállván

Petőfinél, Kiskőrösön,

áthatolván a zalai köd birodalmán,

megállván a kihalt Egerszegen,

de mégiscsak itthon ért.

 

Írjátok, különben sem célszerű

útra kelnem, mert a szerb határ

úgyis zárva (lesz), s akikkel

találkoznál, úgyis izolációt

hirdettek a megosztottság

következményeként, a D. és T. között

továbbra is dúló, sokak szerint

csak amolyan PR-látszat-harc,

már egykori közös barátaikra

is fújnak, kimondva, „ha vele

továbbra is, akkor veled én

már nem”, s más rágalmak

öngerjesztő hevületében…

 

Szóval (hát mivel mással

lehetne) – visszafordulva

a határról, önmagamba fordulva,

az embargós idők jutnak eszembe,

amikor derékig érő hóban siettek

a magukat jobb és bal latornak

képzelő, mára már volt

barátaim, hogy eljussanak háborús

időkben a közös barátjuk, Sanyi

(Szúnyogh) élesztgetése kapcsán

rendezett emlékünnepségre.

 

Akkor már sejthettétek, soha

semmi nem lesz úgy, mint előtte

– fax. Sanyi, mennyit csavaroghattunk,

bolyonghattunk volna még együtt –

mondogattátok sűrűn, felidézve

a muravidéki noha és Pali bácsi

megjegyzését a vajdasági emberre

nem jellemző puhányságukról,

esetleg a jó öreg, egykori

kocsmárosnak szervezetükben

titkos betegségre utaló,

pimaszkodó célzásait.

 

A cinkos karantén és a

fogadási készség

hiányára gyanakodva,

egy régi áthallás is kapóra jött,

(ha nem jöhetsz, gyerekem,

ráérsz ám ősszel

vagy a jövő nyáron stb.),

önmagam nyugtatására,

hogy előbb-utóbb Kishegyes után

talán Bácsföldvárra,

sőt Muzslyára is eljutok,

ja, meg Székelykevére…

 

Kitekintek hát Karantán

karanténom ablakán, belenyugodva

a megmásíthatatlan sors akaratába,

konszolidált kánonomba süllyedek

vissza, a „lesz még így sem”

újabb, kétes reményvesztett

reményében…

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...