karant-vers. Vers Karantán-karanténomból

(Egykori barátaimnak, D.-nek és T.-nek)

 

Elinduljak, vagy ne? – mindjárt

itt az elején a dilemma,

amikor a szlovén óhaza legszéléről

indulni készültem a soros irodalmi

karavánra, a vajdasági Zentára,

amikor a nem létező határt

mindkét oldalról lezárták.

Majdhogynem megkönnyebbüléssel

fogadtam, mondván, nem kell

az idegbajos „bagázs-bagázs”

firtatóknak a szemébe nézni,

a valutacsempészés gyanúja miatt

a tapizást elviselnem,

egyenruhástul, ha nő is volt

az illető, duplán undorodást

színlelnem, s hosszasan

sóvárognom az elkobzott

pénz után.

 

Hát akkor kezdjük el a

Karantán karanténverset:

melyhez az ihlet ki tudja

honnan, de éjfél után,

az első álom után jött egy

hajnalban, landoló hír

formájában, átvágva a bácskai

rónán, az alföldi ébredező

akácosokon át, megállván

Petőfinél, Kiskőrösön,

áthatolván a zalai köd birodalmán,

megállván a kihalt Egerszegen,

de mégiscsak itthon ért.

 

Írjátok, különben sem célszerű

útra kelnem, mert a szerb határ

úgyis zárva (lesz), s akikkel

találkoznál, úgyis izolációt

hirdettek a megosztottság

következményeként, a D. és T. között

továbbra is dúló, sokak szerint

csak amolyan PR-látszat-harc,

már egykori közös barátaikra

is fújnak, kimondva, „ha vele

továbbra is, akkor veled én

már nem”, s más rágalmak

öngerjesztő hevületében…

 

Szóval (hát mivel mással

lehetne) – visszafordulva

a határról, önmagamba fordulva,

az embargós idők jutnak eszembe,

amikor derékig érő hóban siettek

a magukat jobb és bal latornak

képzelő, mára már volt

barátaim, hogy eljussanak háborús

időkben a közös barátjuk, Sanyi

(Szúnyogh) élesztgetése kapcsán

rendezett emlékünnepségre.

 

Akkor már sejthettétek, soha

semmi nem lesz úgy, mint előtte

– fax. Sanyi, mennyit csavaroghattunk,

bolyonghattunk volna még együtt –

mondogattátok sűrűn, felidézve

a muravidéki noha és Pali bácsi

megjegyzését a vajdasági emberre

nem jellemző puhányságukról,

esetleg a jó öreg, egykori

kocsmárosnak szervezetükben

titkos betegségre utaló,

pimaszkodó célzásait.

 

A cinkos karantén és a

fogadási készség

hiányára gyanakodva,

egy régi áthallás is kapóra jött,

(ha nem jöhetsz, gyerekem,

ráérsz ám ősszel

vagy a jövő nyáron stb.),

önmagam nyugtatására,

hogy előbb-utóbb Kishegyes után

talán Bácsföldvárra,

sőt Muzslyára is eljutok,

ja, meg Székelykevére…

 

Kitekintek hát Karantán

karanténom ablakán, belenyugodva

a megmásíthatatlan sors akaratába,

konszolidált kánonomba süllyedek

vissza, a „lesz még így sem”

újabb, kétes reményvesztett

reményében…

 

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...