karant-vers. Vers Karantán-karanténomból

(Egykori barátaimnak, D.-nek és T.-nek)

 

Elinduljak, vagy ne? – mindjárt

itt az elején a dilemma,

amikor a szlovén óhaza legszéléről

indulni készültem a soros irodalmi

karavánra, a vajdasági Zentára,

amikor a nem létező határt

mindkét oldalról lezárták.

Majdhogynem megkönnyebbüléssel

fogadtam, mondván, nem kell

az idegbajos „bagázs-bagázs”

firtatóknak a szemébe nézni,

a valutacsempészés gyanúja miatt

a tapizást elviselnem,

egyenruhástul, ha nő is volt

az illető, duplán undorodást

színlelnem, s hosszasan

sóvárognom az elkobzott

pénz után.

 

Hát akkor kezdjük el a

Karantán karanténverset:

melyhez az ihlet ki tudja

honnan, de éjfél után,

az első álom után jött egy

hajnalban, landoló hír

formájában, átvágva a bácskai

rónán, az alföldi ébredező

akácosokon át, megállván

Petőfinél, Kiskőrösön,

áthatolván a zalai köd birodalmán,

megállván a kihalt Egerszegen,

de mégiscsak itthon ért.

 

Írjátok, különben sem célszerű

útra kelnem, mert a szerb határ

úgyis zárva (lesz), s akikkel

találkoznál, úgyis izolációt

hirdettek a megosztottság

következményeként, a D. és T. között

továbbra is dúló, sokak szerint

csak amolyan PR-látszat-harc,

már egykori közös barátaikra

is fújnak, kimondva, „ha vele

továbbra is, akkor veled én

már nem”, s más rágalmak

öngerjesztő hevületében…

 

Szóval (hát mivel mással

lehetne) – visszafordulva

a határról, önmagamba fordulva,

az embargós idők jutnak eszembe,

amikor derékig érő hóban siettek

a magukat jobb és bal latornak

képzelő, mára már volt

barátaim, hogy eljussanak háborús

időkben a közös barátjuk, Sanyi

(Szúnyogh) élesztgetése kapcsán

rendezett emlékünnepségre.

 

Akkor már sejthettétek, soha

semmi nem lesz úgy, mint előtte

– fax. Sanyi, mennyit csavaroghattunk,

bolyonghattunk volna még együtt –

mondogattátok sűrűn, felidézve

a muravidéki noha és Pali bácsi

megjegyzését a vajdasági emberre

nem jellemző puhányságukról,

esetleg a jó öreg, egykori

kocsmárosnak szervezetükben

titkos betegségre utaló,

pimaszkodó célzásait.

 

A cinkos karantén és a

fogadási készség

hiányára gyanakodva,

egy régi áthallás is kapóra jött,

(ha nem jöhetsz, gyerekem,

ráérsz ám ősszel

vagy a jövő nyáron stb.),

önmagam nyugtatására,

hogy előbb-utóbb Kishegyes után

talán Bácsföldvárra,

sőt Muzslyára is eljutok,

ja, meg Székelykevére…

 

Kitekintek hát Karantán

karanténom ablakán, belenyugodva

a megmásíthatatlan sors akaratába,

konszolidált kánonomba süllyedek

vissza, a „lesz még így sem”

újabb, kétes reményvesztett

reményében…

 

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...