road movie

 

egy vita közepén, háromkanyarnyira a kiindulóponttól.

én akartam, hogy ne légvonalban menjünk (ha már így alakult,

szenvedjünk meg, mondtam). (kérsz egy pohár bort, kérdezed):

ez volt az első kanyar. a visszapillantó tükörben a benzinkút,

amelyet éppen elhagyunk (adj egy kis időt, hogy összeszedjem

a gondolataimat, kérted). közben a térképet néztem, olcsó

közhelyekkel törtelek meg, utólag ezt bántam a leginkább

(ha igazán szeretnél, megértenél; ne haragudj, ezt a megjegyzést

nem kellett volna, csak a vita hevében csúszott ki a számon).

cserbenhagyásos lélekbe gázolás. (miért sírsz, kérdeztem).

a második kanyarnál lassítottam, talán meg is álltam.

(miért csináljuk ezt, kérdezted) (hogy eljussunk a megoldásig,

válaszoltam). férfi vagyok, én vezetek, te pedig

nézed az elhaladó tájat. persze ez a mondat arra engedhet

következtetni, hogy azonos sebességgel haladunk a végcél felé

(egy csónakban evezünk, mondom is – újabb közhely, amellyel

beléd fojtom a szót), holott ez nincs így, haladásunk sebessége

a legtöbbször esetleges, és a legkevésbé sem azonos. hiába

hiszem, hogy már megérkeztünk, te mutatod, menjek még két sarkot,

hiába érzem, hogy még nem vagyunk ott, intesz, kiszállnál.

a harmadik kanyarnál veszem észre, hogy valami

nincs rendben, (kiszállok, mondom), és látom, az aszfalt ráragadt

a gumiabroncsra, mire észrevettük, négy kilométernyi utat hoztunk

el magunkkal. kiszállsz, állunk az aszfalt hűlt helyén

a porban, míg sértődöttségünk szép lassan feloldódik

a kialakult helyzetkomikumban.

 

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék