A téli esték

Hova lett a tarka szivárvány az égről?

Hova lett a tarka virág a mezőkről?

Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,

S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?

Odavan mind! csak az emlékezet által

Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.

Egyebet nem látni hónál és fellegnél;

Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.

 

Olyan a föld, mint egy vén koldús, valóban,

Vállain fejér, de foltos takaró van,

Jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még,

Sok helyen kilátszik mezítelen teste,

Ugy áll a hidegben s didereg… az inség

Vastagon van bágyadt alakjára festve.

Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban?

Mostan ott benn szép az élet a szobában.

 

Áldja istenét, kit istene megáldott,

Adván néki meleg hajlékot s családot.

Milyen boldogság most a jó meleg szoba,

S meleg szobában a barátságos család!

Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,

Ha van honnan rakni a kandallóra fát,

S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe

Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe.

 

Legkivált az esték ilyenkor mi szépek!

El sem hinnétek tán, ha nem ismernétek.

A családfő ott fenn ül a nagy asztalnál

Bizalmas beszédben szomszéddal s komával,

Szájokban a pipa, előttök palack áll

Megtelve a pince legrégibb borával;

A palack fenekét nem lelik, akárhogy

Iparkodnak… ujra megtelik, ha már fogy.

 

Kinálgatja őket a jó háziasszony,

Ne félj, hogy tisztjéből valamit mulasszon,

Hej mert ő nagyon jól tudja, mit mikép kell,

A kötelességét ő jól megtanulta,

Nem bánik könnyen a ház becsületével,

Nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta.

Ott sürög, ott forog, s mondja minduntalan:

„Tessék, szomszéd uram, tessék, komám uram!”

 

Azok megköszönik, s egyet hörpentenek,

S ha kiég pipájok, újra rátöltenek,

És mint a pipafüst csavarog a légben,

Akkép csavarognak szanaszét elméik,

És ami már régen elmult, nagyon régen,

Összeszedegetik, sorra elregélik.

Akitől nincs messze az élet határa,

Nem előre szeret nézni, hanem hátra.

 

A kis asztal mellett egy ifjú s egy lyányka,

Fiatal pár, nem is a mult időt hányja.

Mit is törődnének a multtal? az élet

Előttök vagyon még, nem a hátok megett;

Lelkök a jövendő látkörébe tévedt,

Merengve nézik a rózsafelhős eget.

Lopva mosolyognak, nem sok hangot adnak,

Tudja a jóisten mégis jól mulatnak.

 

Amott hátul pedig a kemence körűl

Az apró-cseprőség zúgva-zsibongva űl,

Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek

Kártyából tornyokat csinál… épít, rombol…

Űzi pillangóit a boldog jelennek,

Tennapot felejtett, holnapra nem gondol. –

Lám, ki hinné, mennyi fér el egy kis helyen:

Itt van egy szobában mult, jövő és jelen!

 

Holnap kenyérsütés napja lesz, szitál a

Szolgáló s dalolgat, behallik nótája.

Csikorog a kútgém ott kinn az udvaron,

Lovait itatj’ a kocsis éjszakára.

Húzzák a cigányok valami víg toron,

Távolról hangzik a bőgő mormogása.

S e különféle zaj ott benn a szobába’

Összefoly egy csendes lágy harmóniába.

 

Esik a hó, mégis fekete az útca,

Nagy vastag sötétség egészen behúzta.

Járó-kelő ember nem is igen akad,

Egy-egy látogató megy csak hazafelé,

Lámpája megvillan az ablakok alatt,

S fényét a sötétség hirtelen elnyelé,

Eltűnik a lámpa, a bennlevők pedig

Buzgón találgatják: vajon ki ment el itt?

 

Pest, 1848. január

Halmosi Sándor

Behúzom a függönyt

Behúzom a függönyt, maradjon kint legjobb énünk, a fény, amit majd oly sokáig hiányolni fogunk, csukott szemmel, menni dühödten a falnak, éghetetlen áldozatot bemutatni az összes...

Halmosi Sándor

Behúzom a függönyt

Behúzom a függönyt, maradjon kint legjobb énünk, a fény, amit majd oly sokáig hiányolni fogunk, csukott szemmel, menni dühödten a falnak, éghetetlen áldozatot bemutatni az összes...

Léphaft Pál

hattyú és orion

esteledik lila madár nyit a bazár apró műfénnyel kirakva villog az égi kirakat benne ezernyi fénybogár bak és oroszlán androméda hattyú és orion serceg a tejút...

Léphaft Pál

hattyú és orion

esteledik lila madár nyit a bazár apró műfénnyel kirakva villog az égi kirakat benne ezernyi fénybogár bak és oroszlán androméda hattyú és orion serceg a tejút...

Balajthy Ferenc

Gyümölcsoltó szerelem

(Holtodiglan-holtomiglan)   Oh, csakis én tudom, hogy te nem vagy, Te már nem tudhatod, hogy én vagyok! S öregszem, ám, emlék-ifjan maradok!   Bár lombtalan fa reszket, megölné fagy, Nap...

Balajthy Ferenc

Gyümölcsoltó szerelem

(Holtodiglan-holtomiglan)   Oh, csakis én tudom, hogy te nem vagy, Te már nem tudhatod, hogy én vagyok! S öregszem, ám, emlék-ifjan maradok!   Bár lombtalan fa reszket, megölné fagy, Nap...

Balajthy Ferenc

Krisztus-kereszt a láncomon

Kihúzott szegek égre meredtek mind, Halott, s vér tiszta hegyen a holttest. Magára maradt a kereszt már megint, Minden beforrt, nem jelzett sehol seb.   Egy pillanatra sötét volt, majd égett,...

Balajthy Ferenc

Krisztus-kereszt a láncomon

Kihúzott szegek égre meredtek mind, Halott, s vér tiszta hegyen a holttest. Magára maradt a kereszt már megint, Minden beforrt, nem jelzett sehol seb.   Egy pillanatra sötét volt, majd égett,...

Balajthy Ferenc

Márciusi színek

Március Tizenöt Kikeleti gyöngy! Ez a legszebb ünnep, Nincs ennél ékesebb, Mosolyog a Föld!   Piros az ég alja, Fehér még a köd. Zöld lesz a fűz ága, S Nap az álom...

Balajthy Ferenc

Márciusi színek

Március Tizenöt Kikeleti gyöngy! Ez a legszebb ünnep, Nincs ennél ékesebb, Mosolyog a Föld!   Piros az ég alja, Fehér még a köd. Zöld lesz a fűz ága, S Nap az álom...

Zsirai László

Dal

A faliórán mindig dél van, vagy éjfél, ahogy gondolod, lebénultak a mutatói, elavult, ócska, rossz dolog.   Ám a szívemben élő nyárban mosolyodból süt...

Zsirai László

Dal

A faliórán mindig dél van, vagy éjfél, ahogy gondolod, lebénultak a mutatói, elavult, ócska, rossz dolog.   Ám a szívemben élő nyárban mosolyodból süt...

Zsirai László

Készület

Amíg a Rózsakertet hó lepi, faggyal köszönt január-február, jégpaplan alatt szendereg a nyár.   Az ember azt gondolja, jó neki, mert álmokat dédelget és...

Zsirai László

Készület

Amíg a Rózsakertet hó lepi, faggyal köszönt január-február, jégpaplan alatt szendereg a nyár.   Az ember azt gondolja, jó neki, mert álmokat dédelget és...

Klemm József

Március

A föld már bürökzöld. Miként a poshadt kenyéren tenyészik a penész, úgy kászálódik, burjánzik szemlátomást az egész réten a friss fű....

Klemm József

Március

A föld már bürökzöld. Miként a poshadt kenyéren tenyészik a penész, úgy kászálódik, burjánzik szemlátomást az egész réten a friss fű....

Verebes Ernő

Napsugárba botlik

A karcos kor ránk húzza A magány páncélját S mi keményen hisszük Hogy a haláltól is véd   Tavasszal a zöld remény Kergeti játékát...

Verebes Ernő

Napsugárba botlik

A karcos kor ránk húzza A magány páncélját S mi keményen hisszük Hogy a haláltól is véd   Tavasszal a zöld remény Kergeti játékát...

Balogh István

Meglelni csudákat, soha fölébredni

Sinkovits Péter barátom emlékére   Serény orgonaépítők megindultak keletre. Valaki áttörte az ég boltozatát, leömlik a szent malaszt, zuhog Tiszánk...

Balogh István

Meglelni csudákat, soha fölébredni

Sinkovits Péter barátom emlékére   Serény orgonaépítők megindultak keletre. Valaki áttörte az ég boltozatát, leömlik a szent malaszt, zuhog Tiszánk...