A téli esték

Hova lett a tarka szivárvány az égről?

Hova lett a tarka virág a mezőkről?

Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,

S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?

Odavan mind! csak az emlékezet által

Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.

Egyebet nem látni hónál és fellegnél;

Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.

 

Olyan a föld, mint egy vén koldús, valóban,

Vállain fejér, de foltos takaró van,

Jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még,

Sok helyen kilátszik mezítelen teste,

Ugy áll a hidegben s didereg… az inség

Vastagon van bágyadt alakjára festve.

Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban?

Mostan ott benn szép az élet a szobában.

 

Áldja istenét, kit istene megáldott,

Adván néki meleg hajlékot s családot.

Milyen boldogság most a jó meleg szoba,

S meleg szobában a barátságos család!

Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,

Ha van honnan rakni a kandallóra fát,

S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe

Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe.

 

Legkivált az esték ilyenkor mi szépek!

El sem hinnétek tán, ha nem ismernétek.

A családfő ott fenn ül a nagy asztalnál

Bizalmas beszédben szomszéddal s komával,

Szájokban a pipa, előttök palack áll

Megtelve a pince legrégibb borával;

A palack fenekét nem lelik, akárhogy

Iparkodnak… ujra megtelik, ha már fogy.

 

Kinálgatja őket a jó háziasszony,

Ne félj, hogy tisztjéből valamit mulasszon,

Hej mert ő nagyon jól tudja, mit mikép kell,

A kötelességét ő jól megtanulta,

Nem bánik könnyen a ház becsületével,

Nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta.

Ott sürög, ott forog, s mondja minduntalan:

„Tessék, szomszéd uram, tessék, komám uram!”

 

Azok megköszönik, s egyet hörpentenek,

S ha kiég pipájok, újra rátöltenek,

És mint a pipafüst csavarog a légben,

Akkép csavarognak szanaszét elméik,

És ami már régen elmult, nagyon régen,

Összeszedegetik, sorra elregélik.

Akitől nincs messze az élet határa,

Nem előre szeret nézni, hanem hátra.

 

A kis asztal mellett egy ifjú s egy lyányka,

Fiatal pár, nem is a mult időt hányja.

Mit is törődnének a multtal? az élet

Előttök vagyon még, nem a hátok megett;

Lelkök a jövendő látkörébe tévedt,

Merengve nézik a rózsafelhős eget.

Lopva mosolyognak, nem sok hangot adnak,

Tudja a jóisten mégis jól mulatnak.

 

Amott hátul pedig a kemence körűl

Az apró-cseprőség zúgva-zsibongva űl,

Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek

Kártyából tornyokat csinál… épít, rombol…

Űzi pillangóit a boldog jelennek,

Tennapot felejtett, holnapra nem gondol. –

Lám, ki hinné, mennyi fér el egy kis helyen:

Itt van egy szobában mult, jövő és jelen!

 

Holnap kenyérsütés napja lesz, szitál a

Szolgáló s dalolgat, behallik nótája.

Csikorog a kútgém ott kinn az udvaron,

Lovait itatj’ a kocsis éjszakára.

Húzzák a cigányok valami víg toron,

Távolról hangzik a bőgő mormogása.

S e különféle zaj ott benn a szobába’

Összefoly egy csendes lágy harmóniába.

 

Esik a hó, mégis fekete az útca,

Nagy vastag sötétség egészen behúzta.

Járó-kelő ember nem is igen akad,

Egy-egy látogató megy csak hazafelé,

Lámpája megvillan az ablakok alatt,

S fényét a sötétség hirtelen elnyelé,

Eltűnik a lámpa, a bennlevők pedig

Buzgón találgatják: vajon ki ment el itt?

 

Pest, 1848. január

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...