Emlékszem egy dombra

 

Volt egy domb, a dombon pedig egy út. Keskeny volt és egyenes, és pontosan a domb oldalára vezetett. Rögös út volt, keréknyomokkal és gödrökkel tarkítva. Sárnyomok is szegélyezték, ahol a traktorok és más lánctalpas járművek ki- és befordultak a szántóföldekre. Oldalról nyárfák és galagonyasövények övezték, de ahol az út már nem emelkedett, a sövényeket kőfalak és téglafalak váltották fel, majd előkertek alacsony kerítései. Ezek a házak és kertjeik alkották a falut, amely erődítményként állt a domb tetején. A faluban nem volt sem zöld felület, sem park, de még kocsma sem. Nem volt templom, sem iskola, sem bolt; csupán két tucat ház az út szélén, amelyek közül egy sem nézett a tenger felé, mind befelé, az út irányába fordult, zárt ajtókkal, zárt ablakokkal és behúzott függönyökkel. Itt senki nem gondozta a rózsáit, nem nyírta a füvét, nem javítgatta a háza tetejét, nem festette az ablak keretét, senki sem kergetett labdát, sétáltatott kutyát, tengette az idejét, keresett elő kerékpárt a fészerből, senki sem teregetett, nem mosott kocsit, vagy szállt be az autójába, és hajtott ki az útra, hogy aztán elhagyja a dombot. Nem volt kutyaugatás. Sem távoli fűnyírók zümmögése, sem traktorok moraja. Sem a pisztoly hirtelen reccsenése. Nem szólt zene, és nem hallatszott dobszó sem. Nem voltak menetelő talpak. A távíróoszlopokon sem voltak plakátok, amelyek virágkiállításról vagy faluünnepről adtak volna hírt, de a polgárőrség gyűléséről sem tájékoztatott semmi. Nem volt plébániai hirdetőtábla. Nem voltak jelek az úton, sem a falu bejáratát jelző üdvözlőtábla, amely óvatos vezetésre emlékeztetné a látogatót. Még helységnévtábla sem volt, a Legtakarosabb Falu Díj elnyeréséről sem emlékezett meg semmi, ahogy a furcsa hangzású testvértelepülést sem tartották számon. Volt azonban egy telefonfülke az út mentén, és egy telefon, amely éppen ekkor kezdett el csörögni. A fülke egy szárazon rakott kőfal mellett állt, a fal másik oldalán birkák voltak. Egy keskeny mezőn várakoztak, amely meredeken terült el a dombon, a fű pedig még mindig harmatos volt. A földet nyúlvermek tarkították, a mező végén pedig egy sor nyárfa és egy rakás száraz ölfa állt. A farakás körül csalán nőtt, a nyárfákon és a farakáson túl pedig csupán a tenger felé futó föld volt. Több hegy nem volt. Sem dombvidék. Fák voltak. Magasodtak még tornyok, templomtornyok, víztornyok és városházatornyok, ablakokkal, párkányokkal, tetőkkel és különböző kilátókkal. Nem voltak nyulak a réten. A bárányok a fal tövében húzódtak össze. Mind borzasztóan soványak voltak. Csörgött a telefon. Egyértelmű volt, hogy a fák ott a házak kertjeiben, az út mentén és a völgyekben, valamint a hegyet, a folyót és a tengert egymástól elválasztó részeken majd nagyon magasra nőnek. Belülről fognak megrohadni elnehezedő ágaikkal, amelyek aztán egy erős szélben letörve majd lesújtanak ezekre a házakra, keresztülmetszik az utat, belegördülnek a lent elterülő árkokba, a helyükön pedig majd újabb fák fognak nőni. A gyep füves pusztává fog változni, a tüskebokrok felfutnak a házak falára, áttörnek a málló ablakkereteken, majd ledöntik a téglafalakat. A bárányok mind elpusztulnak, mint az összes többi, a betakarítatlan termés meg fog rohadni a földeken, a pelyvát a szél majd az árkokba fújja, eltömítve azokat, az áradások pedig elöntik a földeket teljes évszakokon át. Az utak járhatatlanná válnak, mígnem csak lánctalpas és légi járművekkel lehet megközelíteni őket, vagy esetleg gyalogosan azon kevesek által, akik neki mernek vágni az útnak.

  A telefonfülke ajtaja súlyos volt, a zsanérok mégsem nyikorogtak. Az út menti házak ablakait még mindig függöny borította, minden sötét volt, és mozdulatlan. A telefon csörgése hangosan visszhangzott a fülkében, és sehogy sem akart abbamaradni. Az ajtó nyitva állt. A kagylót leemelték. Először mély, hümmögő csend. Utána beszédre nyíló ajkak nesze. Aztán megszólalt egy hang. Az égen a tenger felett két repülőgép ereszkedett le csendesen, a robaj pedig, amely követte, egy közeli szennyvízelvezetőben aktivált rögtönzött robbanószerkezetre emlékeztetett.

  A birkák vakon szóródtak szét a mezőn át a nyárfák alatt álló farakás felé. A telefonfülke súlyos ajtaja becsapódott. A hangok a semmibe vesztek.

 

 

Fordította: Serfőző Réka

 

Haramza Kristóf

Mi hasznuk a bölcsészeknek?

– …Hibás… Mármint a kérdésed… Mert rossz a megközelítés – válaszolt az egyik mérnök haverjának iménti felvetésére Kopogyi....

Haramza Kristóf

Mi hasznuk a bölcsészeknek?

– …Hibás… Mármint a kérdésed… Mert rossz a megközelítés – válaszolt az egyik mérnök haverjának iménti felvetésére Kopogyi....

Blazsanyik Zsaklina

Ismeretlenül

A váróterem nyirkos levegőjében a mellettem ülő nő hajából érzem az áradó cigarettafüstöt. Undorodnom kellene tőle, de már-már hiányozott ez az...

Blazsanyik Zsaklina

Ismeretlenül

A váróterem nyirkos levegőjében a mellettem ülő nő hajából érzem az áradó cigarettafüstöt. Undorodnom kellene tőle, de már-már hiányozott ez az...

Patak Márta

A fi relé

Lefeküdtem a villanyszerelővel. Egyedül voltam, éppen senki nem volt otthon, lányom valami iskolai ügyben vagy a zenekarával, nem tudom, hol járt éppen, mindenesetre nem állt fönn a...

Patak Márta

A fi relé

Lefeküdtem a villanyszerelővel. Egyedül voltam, éppen senki nem volt otthon, lányom valami iskolai ügyben vagy a zenekarával, nem tudom, hol járt éppen, mindenesetre nem állt fönn a...

Silling István

A város festői

Tollseprűvel porolta le a festményeket a cselédlány a gazdag szalonban a Bajai úton, a század végén emelt, magasföldszintes, villának is beillő eklektikus épületben. A...

Silling István

A város festői

Tollseprűvel porolta le a festményeket a cselédlány a gazdag szalonban a Bajai úton, a század végén emelt, magasföldszintes, villának is beillő eklektikus épületben. A...

Vittai Georgina

A kanyarban

A kanyarban jelentős és fontos katonai tábort létesítettek, ahol a kereskedők és az iparosok is biztonságban érezték magukat. Ad Flexum volt a tábor neve, ami köré a lakosok...

Vittai Georgina

A kanyarban

A kanyarban jelentős és fontos katonai tábort létesítettek, ahol a kereskedők és az iparosok is biztonságban érezték magukat. Ad Flexum volt a tábor neve, ami köré a lakosok...

Dinók Zoltán

Legalább a könyv olcsó

Lajos bácsi a lámpafénynél olvasott. Már fél tizenegy volt. De csak olvasott. Magányosan, visszavonultan élt. Goethe-t lapozta. Majd becsukta a könyvet s eloltotta a lámpát. Jól...

Dinók Zoltán

Legalább a könyv olcsó

Lajos bácsi a lámpafénynél olvasott. Már fél tizenegy volt. De csak olvasott. Magányosan, visszavonultan élt. Goethe-t lapozta. Majd becsukta a könyvet s eloltotta a lámpát. Jól...

Ficsku Pál

Szerelem első látásra, avagy a videodisznók hiteles története

Ha nem írsz meg estére egy novellát, akkor nem foglak szeretni.   Dehogynem fogsz, mondtam, és megcsókoltam a lányt. Hiszen nagyon szeretsz.   Nagyon szeretlek, de ha nem írod meg, akkor ma este nem...

Ficsku Pál

Szerelem első látásra, avagy a videodisznók hiteles története

Ha nem írsz meg estére egy novellát, akkor nem foglak szeretni.   Dehogynem fogsz, mondtam, és megcsókoltam a lányt. Hiszen nagyon szeretsz.   Nagyon szeretlek, de ha nem írod meg, akkor ma este nem...

Kis Kinga

A változás pillanata

– Ki akarja átszelni a Nílust? – A szobában síri csend, mindenki elképedve néz a katonára. A hallgatóság nem tudja eldönteni, hogy ez egy rossz vicc vagy egy még...

Kis Kinga

A változás pillanata

– Ki akarja átszelni a Nílust? – A szobában síri csend, mindenki elképedve néz a katonára. A hallgatóság nem tudja eldönteni, hogy ez egy rossz vicc vagy egy még...

Bakos Réka

„Isten megáldja!”

Akárcsak egy aggódó szülő vagy unoka, aki már legalább negyedszer emeli fel a telefonkagylót, tárcsáz, kicseng, és senki nem veszi fel. Így érzem magam. Én pedig...

Bakos Réka

„Isten megáldja!”

Akárcsak egy aggódó szülő vagy unoka, aki már legalább negyedszer emeli fel a telefonkagylót, tárcsáz, kicseng, és senki nem veszi fel. Így érzem magam. Én pedig...

Haramza Kristóf

Tragikomédia

Még belegondolni is szörnyű, mennyi meséjét hallottam már Kopogyi Bendegúznak! Múlt éjjel például egy lerobbant kocsmában akadtam rá. Az egyik bolthajtás alatt, egy...

Haramza Kristóf

Tragikomédia

Még belegondolni is szörnyű, mennyi meséjét hallottam már Kopogyi Bendegúznak! Múlt éjjel például egy lerobbant kocsmában akadtam rá. Az egyik bolthajtás alatt, egy...