Az erdei nagy lepényevő bajnokság

 

Megjelent a Kerge Hírek

rendkívüli száma,

címlapján egy borzongató

erdőszéli dráma.

 

Birka Benő írta meg, hogy

mint esett a bűneset,

nem hallgatott el egy tényt sem,

megírta az összeset.

 

Legalábbis amennyit az

Erdőrségen megtudott,

minden fülest, mi titokban

tudomására jutott.

 

Pletykákból is szemezgetett,

meséket is olvasott,

legtöbbet egy német nyelven

írt kötetet forgatott.

 

Hozzátette mindazt, ami

kos fejében született,

Okos vagyok!” – bégetett, és

körbe-körbe ügetett.

 

Végezetül összekevert

pár nevet meg adatot,

míg jegyzetével bíbelődve

evett néhány falatot.

 

Így esett, hogy Birka Benő

vezércikket alkotott –

hírül adta, hogy hívják a

lepényevő bajnokot:

 

Ordas Ábris. Legalábbis

ez állt ott a címlapon,

meg hogy Nagyi és Piroska

bömböltek a kispadon.

 

Állítólag követ dugtak

Ordas Ábris táljába,

farkasunk meg lepényestül

betömte a szájába.

 

Ki is csorbult három foga,

mert a kőre harapott,

sőt a felső szemfogából

lenyelt néhány darabot.

 

Bunda! Bunda! – ordítozott

Ordas Ábris mérgesen,

mégis falt a lepényekből

ne maradjon éhesen.

 

Ő ette meg mind az összes

epreset meg szamócást,

bámészkodó közönségnek

nem okozott csalódást.

 

Megnyerte a lepényevő

bajnokságot Ordas így,

ugrándozott örömében,

mint akit a bolha csíp.

 

Vadász Vilmos kételkedve

mérte fel a helyzetet,

megjegyezte: „Törött foggal

falni ennyit nem lehet!”

 

Nem-e?” – mordult Ordas Ábris,

és ezzel az ebadta

Vadász Vilmost kalapostól,

kabátostól bekapta.

 

 

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék