Аleksandar Luj Todorović: Diskurzus az új technológiákról, Clio Kiadóház, Belgrád, 2017
Aleksandar Luj Todorović Diskurzus az új technológiákról című könyve átfogó rálátást ad a technológia fejlődésének évszázadaira, bepillantást a közeli és távoli jövő technológiai továbbfejlődése irányának számos lehetőségébe. Mértéktartó az új technológiák dicsőítésében, mondhatni visszafogott, a realitás talajáról szemléli az egyénre és környezetére gyakorolt hatását.
Mint egy gyorsvonat utasának, aki egy panorámaablakkal ellátott fülkében ül, és a szeme előtt fénysebességgel peregnek le az emberi faj évszázadai. No de milyen utazás is volt az! Amennyiben a könyv által felvázolt fejlődési utat követjük, akkor az első állomás Platón, akinek az volt a félelme, hogy az írás rossz hatással lesz az emberek emlékezetére, mert nem kell majd semmit sem megjegyezniük, ezért elhülyül az emberiség. A könyv fejlődési vonala nem áll le ezen a ponton, hanem tovább robog Gutenberghez. Máris ott vagyunk az emberiség történetének talán legfontosabb fordulópontján. A nyomdaprés feltalálása tette lehetővé az emberi tudás gyors terjedését térben és időben. Csakhogy ez sem az utolsó állomása ennek a könyvben szereplő expresszvonatnak, az e-könyv és e-kiadványok a következő állomás. Ha az e-kor könyveinek dicsőítői és ellenzői véleménykupacában kutakodunk, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a könyv lényegében nem, csak formájában változott, még pontosabban fogalmazva, az anyagában. Ha visszatekintünk, láthatjuk, hogy ez már nem az első alakváltozása, mert az agyagtáblától indult, a papirusszal és papírral folytatva jutott el az e-formáig, alakváltásától függetlenül az emberiség figyelmét magán tartva. Nem kell megfogadnunk Nicholas Carr invitálását, hogy visszavonulva hétvégi házunk magányába, távol az e-könyvvilágtól élvezzük a papíralapú könyvünket, mivel Carr előtt több évszázaddal Platón is meggyőződhetett arról, hogy a fejlődés megállíthatatlan. Az élvezet, amit a könyv nyújthat, továbbra is ugyanaz, függetlenül megjelenésének formájától.
A digitális világ a mi valóságunk, amelyben az új technológiák használatának etikáját kell kialakítani, megelőlegezve a jövő kérdéseit, amelyeket a fejlődés magával hozhat. Úgy tűnik, hogy az emberiséget túl sokáig terhelte annak a kérdésnek az örvénye: Kik vagyunk, és mi a célunk? Habár újra és újra adunk válaszokat erre a kérdésre, mégis nagy utat tettünk meg a gének létezésének megsejtésétől azok felhasználásáig a reprodukció segítésében. Egyszer csak attól a kérdéstől, van-e olyan elem, amellyel a szülők az utódjaikra örökítik tulajdonságaikat, és hogy az miből is áll, nemcsak a válaszig jutottunk el, hanem addig a technológiáig, amellyel irányíthatjuk az elemi részecskéket, ezáltal újabb kérdések sorát nyitottuk meg: Jó-e, és milyen mértékben jó hatni az örökítőanyagunkra? Hol van az a határ, amelyet nem szabad a beavatkozásokkal átlépni? Még rossz szájízzel állunk hozzá, és vannak még élő tanúi, kísérleti alanyai az emberfeletti ember megalkotási kísérletének, hogy már a tudósok is nyíltan beszéljenek az eugenikáról (eugenetikáról). Habár még nem képezi a közbeszéd tárgyát, van már technológia, amely lehetővé tenné, hogy jobb embereket teremtsünk. Mert ha van lehetőség, hogy eltávolítsanak bizonyos génösszetevőket, amelyek súlyos, örökletes autoimmun betegségek hordozói, és ezt alkalmazzuk is, ezzel nem léptünk-e be az emberfeletti ember megteremtésének újabb időszakába, vagy egyszerűen meghaladtuk az emberiség béta verzióját? Készen állunk-e a következő, letisztított változatra? A gond abban van, hogy ha egyszer átléptük a határt, és bevezettük az új változatot, akkor nehezen lehet majd visszatérni a régire. Melyik szülő nem élne a lehetőséggel, hogy jövendő gyermekét megkímélje az örökletes bajoktól? Valójában az emberi genomba történő beavatkozás mértékére kell a bioetikusoknak megoldást találniuk. A probléma abban van, hogy az elmélet még csak lassan lépdel a gyakorlat által megnyitott kérdések után, az új technológiák gyors fejlődése kérlelhetetlenül teszi fel az újabbnál újabb kérdéseket és részkérdéseket, amelyek gyors válaszra várnak. Az ezekre a kérdésekre adott válaszok formálták és formálják majd az emberiség jövőjét.
Aleksandar Luj Todorović Diskurzus az új technológiákról című könyve olyan, mint egy menetrend, amelyben egy pillantással áttekinthetjük az állomásokat, azokat is, amelyeket elhagytunk, illetve azok nevei is olvashatók, amelyek majd ezután következnek. A várható állomások még a Fotonika, a Kriogenetika, a Nanotechnológia, de vár ránk még az Űrtechnológia újdonságainak egész sora.
Fordította: Juhász Attila