Naplótöredék

Vasárnap, március 24-e. Meghívóm erre a napra az újvidéki horgász-szigeti rekreációs és sportközpont évi közgyűlésére szól, ahol évtizedek óta víkendházunk van. Teraszunkról rálátással a Duna túlpartján arra a középkori kolostorra épült templomra, amelyben a XV. század elején a huszita bibliát fordították magyarra, majd Újlak felől jövet itt előttünk vezette vízi seregeit 1456-ban a ferences Kapisztrán János, hogy megsegítse a törökverő Hunyadi Jánost a nándorfehérvári csatában. Itt hajózott 1830-ban Széchenyi István ismert Desdemona hajójával, kikötve Ó-Futakon, majd átsétálva a nyolcszáz jobbágytelket számláló Új-Futakra, ezt követően „Kamenitzben” megtekintették Martzibányi „etablissementjét”, azaz telepét… Nos, ezek az én történeti meséim, és mindez most mintha megbosszulta volna magát, mert mint a történelemben is némileg, de a művészetekben otthonosabban mozgó embert megtettek kulturális felelőssé, lévén az idén Újvidék ifjúsági kulturális centrum, két év múlva pedig Temesvárral közösen „nagy” kulturális főváros kell legyünk. Már tavaly a várostól anyagi támogatást kaptunk egy nyári színpad fölállítására és zenei pavilon létrehozására, most pedig lehetőség nyílik itt kamaradarabok, zenei előadások, irodalmi rendezvények megtartására, sőt képzőművészeket is fogadhatunk, akik a természetben festhetnek, majd alkotásaikat ki is állíthatják. A biztató ebben, hogy főleg az újvidéki Művészeti Akadémia hallgatói körében mindre fogadókészség is van. A sziget látogatottsága egyrészt kitűnő fekvése, másrészt gasztronómiai kínálata miatt mind nagyobb.

  Hétfő, 25-e. Két rendezvényre is el szeretnék jutni. Délután a bölcsészkar Magyar Tanszékének vendége lesz Thomka Beáta irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi tanár, gyakorlatilag egykori évfolyamtársam, aki bár egy évvel mögöttem járt, de például Bányai János irodalomelméleti előadásait vagy Bori Imre Déry-kurzusát együtt hallgattuk. Mióta Pécsett él, ritkábban találkozunk. Viszont Tolnai Ottóról vagy Mészöly Miklósról értekezve, netán prózatörténetről elmélkedve mindig az ő könyveit kell kezembe, kezünkbe vennünk. Ezúttal is egy szegedi Tolnai-konferenciáról érkezett, hogy a tanszéki Kontaktzóna keretén belül Toldi Éva tanszékvezetővel bemutassák a legújabb, az ősszel a Kijárat kiadónál megjelent tanulmánykötetét, a különös címet viselő Regénytapasztalat. Korélmény, hovatartozás, nyelvváltás címűt. Mint megtudhattuk, Thomka Beátát ebben a kötetében is a kortárs regények esztétikai beállítottságának változásai foglalkoztatják, de újabban a nyelvváltás jelensége is, amelyre a számos világirodalmi példa mellett most Saša Stanišić boszniai származású, Németországba emigrált író példáját hozta föl. Sajnos a kötetet – mert itt csak mutatóba volt, nem több két példánynál – majd csak odaáti könyvesboltban tudjuk megvásárolni.

  Még a hétfő esti programhoz tartozott Léphaft Pál aznap esti, több mint félszáz karikatúráját bemutató vetítése és beszélgetése Doru Bosiok ismert illusztrátorral, egyetemi tanárral. Az esten a kérdező megjegyzésére, miszerint rajzainak többsége nem tartalmaz szöveget, Léphaft kifejtette, önmagát olyan újságírónak tekinti, aki nem betűkkel írja meg véleményét, hanem a valóságot humorosan, kissé elferdítve inkább képbe sűríti. Szó esett a cenzúráról is, ami viszont a szerző szerint már nem rá, hanem a szerkesztőkre tartozik. Ő mindenesetre „a falig” szokott elmenni, s talán ezért is kedvelik rajzait, itthon és külföldön egyaránt. Érdekelt a képválogatása is, mert már tavaly is a Kanizsai Írótábor keretében meg szerettem volna szervezni a válogatását íróportréiból, amire, reményeim szerint, idén végre sor kerül.

  Kedd, 26-a. J. Garai Béla nemrég elhunyt humoristánk-publicistánk, a Magyarzó Pistike messéinek Gál László örökébe lépő írója végrendeletében arra kérte özvegyét, halála után alapítson egy róla elnevezett, elsősorban fiatal alkotók humoros-szatirikus-ironikus publicisztikai műveinek megírását serkentő és jutalmazását szolgáló díjat. Az alapító okirat aláírására kért fel az özvegy tizenkét személyt, közte e sorok íróját is, aminek örömmel tettem eleget, mert híján vannak irodalmunkban a bátrabb hangvételű, kellő iróniával fűszerezett, élcelődő publicisztikai írások. Nem is beszélve arról, mikor jelent meg könyv alakban ilyen jellegű kiadvány. Hogy a díj már idén, a magyar humor napjához kötődően, június 25-én kiosztásra kerüljön, szükség volt a jogi lépések megtételére. Odaítéléséről viszont egy általunk kinevezett bírálóbizottság dönt majd.

  Szerda, 27-e. Az immár 67. Kanizsai Írótábor szervezőbizottságának idei első ülése. Időpont-meghatározás, programjavaslat, kiállítások, könyvbemutatók, színházi előadás, iskolai látogatások… Mi fér bele abba a két és fél napba, úgy, hogy maradjon idő némi baráti beszélgetésre, eszmecserékre, hiszen ez is velejárója ennek a hagyományos vajdasági írói rendezvénynek. A megtartásának dátuma, mint minden évben, szeptember első hétvégéje. Már tradíció, hogy a tanácskozás témájára maximálisan 1400 karakteres, műfaji megkötés nélküli „írást” kérünk a résztvevőktől. Már tavaly döntés született arról, hogy idén Koncz István versének egy sora, gondolata legyen a feladott és a részvételre feljogosító téma, ám ezúttal a feladatot nemcsak íróknak, hanem meghívott képzőművészeknek is felajánljuk. A javaslatok közül a szervezőbizottság Koncznak az Edgar Allan Poe olvasása közben című verse indító sora mellett döntött, amely így hangzik: „Forrósodik a lég, s vele feszül a csend”. A képzőművészektől egy-egy festményt, grafikát, rajzot… várunk, amelyeket a Dobó Tihamér Képtárban állítanánk ki, míg a tanácskozás színhelye adna teret Léphaft íróportréinak. A díszvendég a Vajdaságból Szegedre költözött s azóta a Tiszatáj folyóiratot szerkesztő Hász Róbert immár Márai Sándor-díjas író lesz. Itt szeretnénk majd bemutatni Bori Imre levelezésének megjelenésre váró kötetét, születése kilencvenedik évfordulója tiszteletére, valamint köszönteni a nyolcvanéves Várady Tibort három egymás után megjelenő „jogásznovellák” és „dokumentumregénye” kötetei kapcsán, s bemutatni Dudás Károly új regényét.

  Ezen a napon még egy fontos esemény történt. Az egykori Vajdasági Művelődési Intézet nemrégiben fölvette a Miloš Crnjanski nevet, ezért szükség volt az intézet minden dokumentuma, cégtáblája, logója megváltoztatására. Az erre kiírt pályázatot Kapitány Attila újvidéki formatervező, immáron a Művészeti Akadémia tanára nyerte meg, s az ő tervét mutatta be az intézet igazgató asszonya, Smiljana Vlajić. Kapitány Attila, aki eddig a plakáttervezésben szerzett magának jelentős nevet, most a formatervezés terén is bizonyított: egyszerű, de nagyszerű megoldást tárt igazgatóbizottságunk elé, e napló írója is minden fenntartás nélkül támogatni tudta. Sőt! Az indoklás több mint meggyőző: „A háromszögeket, ezeket a geometriai elemeket azért alkottam, több színben is, mert mindez vidékünk hármas osztatát (Bácskát, Bánátot és Szerémséget) jelképezi, s azonfelül a többnemzetiségű jelleget is szimbolizálja. Ebben benne foglaltatik mindaz, ami az intézetünk ismérve, az intellektuális, művészi és lelki stabilitás is.”

Klamár Zoltán

Köznapok

„Úgy hiszem, világos célzatosságom iránya. Vajon nem a legrealistább realizmus-e, nem a legvalóságosabb valóság-e a megtörtént történeteket mint »fontos,...

Klamár Zoltán

Köznapok

„Úgy hiszem, világos célzatosságom iránya. Vajon nem a legrealistább realizmus-e, nem a legvalóságosabb valóság-e a megtörtént történeteket mint »fontos,...

Tóth Eszter Zsófia

A doboz bonbon

– Manapság már létre sem jönnek a párkapcsolatok – jelentette ki a barátnőm.   – Ezt hogy érted? – kérdeztem.   A barátnőm elgondolkozva...

Tóth Eszter Zsófia

A doboz bonbon

– Manapság már létre sem jönnek a párkapcsolatok – jelentette ki a barátnőm.   – Ezt hogy érted? – kérdeztem.   A barátnőm elgondolkozva...

Tóth Eszter Zsófia

Bécs

– Megtervezzük az idei évünket – mondta a férjem. Lelkesen csillogott a szeme. A számítógép előtt ült, és egy táblázatba irkált. Akkoriban én...

Tóth Eszter Zsófia

Bécs

– Megtervezzük az idei évünket – mondta a férjem. Lelkesen csillogott a szeme. A számítógép előtt ült, és egy táblázatba irkált. Akkoriban én...

Juhász Zsuzsanna

Mégis, kinek az embersége?

Kit küldtél te ide, Istenem? Miféle alfaját vagy változatát? Mert embernek ember. Úgy néz ki, mint én.   De láttam magam, Uram, láttam, ahogy előregörnyedő...

Juhász Zsuzsanna

Mégis, kinek az embersége?

Kit küldtél te ide, Istenem? Miféle alfaját vagy változatát? Mert embernek ember. Úgy néz ki, mint én.   De láttam magam, Uram, láttam, ahogy előregörnyedő...

Tóth Eszter Zsófia

Manci és a gróf

– Na, kivel találkoztam ma a totózóban? – lépett be apa lelkesen a bejárati ajtón. Tavasz volt, a fehér ballonkabátjában viselte, kezében a diplomatatáskája....

Tóth Eszter Zsófia

Manci és a gróf

– Na, kivel találkoztam ma a totózóban? – lépett be apa lelkesen a bejárati ajtón. Tavasz volt, a fehér ballonkabátjában viselte, kezében a diplomatatáskája....

Kis Kinga

Akár tetszik, akár nem

El fogok késni, mindig elkésem, és most sem lesz másképp. Már háromnegyed öt! Tíz perce a taxiban kellene ülnöm, és arról csevegni a sofőrrel, hogy miért nem megy...

Kis Kinga

Akár tetszik, akár nem

El fogok késni, mindig elkésem, és most sem lesz másképp. Már háromnegyed öt! Tíz perce a taxiban kellene ülnöm, és arról csevegni a sofőrrel, hogy miért nem megy...

Verebes Ernő

Hétszer télen

Télen a támpontok elszürkülnek, végeláthatatlan horizontba költöznek, melybe minden lépéssel belebotlik az ember. Mert ilyenkor a messzeség is fázva belénk költözik....

Verebes Ernő

Hétszer télen

Télen a támpontok elszürkülnek, végeláthatatlan horizontba költöznek, melybe minden lépéssel belebotlik az ember. Mert ilyenkor a messzeség is fázva belénk költözik....

Bakos Réka

Miért (csak) most?

Üzenet karácsonyra Mindenkinek   Pusztán egy kérdés: miért (csak) most?   Megtanultuk, hogy 365 napunk van egy évben, hacsak nem vagyunk szerencsések, hogy szökőévet...

Bakos Réka

Miért (csak) most?

Üzenet karácsonyra Mindenkinek   Pusztán egy kérdés: miért (csak) most?   Megtanultuk, hogy 365 napunk van egy évben, hacsak nem vagyunk szerencsések, hogy szökőévet...

Tóth Eszter Zsófia

Kiságy

– Ez itt a kiságy helye – mondta mosolyogva az anyósom. – Klárikám, aztán nehogy elkapasd azt a gyereket. Ahogy hazajöttök a kórházból, én már mindent...

Tóth Eszter Zsófia

Kiságy

– Ez itt a kiságy helye – mondta mosolyogva az anyósom. – Klárikám, aztán nehogy elkapasd azt a gyereket. Ahogy hazajöttök a kórházból, én már mindent...

Fekete J. József

Szenteleky hímzett papucsban

Kopogtak. Mit kopogtak? Egyenesen zörgettek a bejárati ajtón. Sürgős eset lehet, villant át Kornél doktor agyán, mert a kevés magyar és sváb, többségében...

Fekete J. József

Szenteleky hímzett papucsban

Kopogtak. Mit kopogtak? Egyenesen zörgettek a bejárati ajtón. Sürgős eset lehet, villant át Kornél doktor agyán, mert a kevés magyar és sváb, többségében...