hervadok
akár a március végi nárciszok
hintaszékembe süllyedek
véres könnyek között
elsírom az életem
elsírom hogy szerettelek
elsírom hogy
együtt láttuk elfolyni a reményt
elsírom hisz
két combom közt megjelent a halál
elvitte magával az álmokat
hideg volt azon az éjszakán
sikoltozó álmok gyötörtek
mellettem feküdtél
a hálószoba árnyai körbefonták
összetapadt testünket
együtt néztünk farkasszemet a valósággal
a szavak még most is nedvesek
a gondolatok verejtékcseppekben úsznak
a fájdalom kosarat sző a szívem köré
elsírnám de
sírtam már eleget
kiszáradt lelkem sír csak hangtalan
vörös volt a hajnal
sárga a tekintet
szürke a tavasz
háborgó a lelkem