Gyurkovics Hunor vall(om)ása(i)
Hónapok óta itt áll, fekszik az asztalomon: Bölcsőtől fejfáig. Gyurkovics Hunor vallomásos kötete és albuma, amelyhez Iancu Laura 2015 karácsonyán írt előszót. Most, itt, ma mindenszentek napja van, 2019-et írunk.
És ez a kötet az elmúlt közel négy esztendőben mindig ugyanott nyílik, nyílott ki: a száznegyedik és százötödik oldalon, az Őstojás, a Dűlőutak, a Szikra és az Úrvacsora együtt légzésében, közös feltárulkozásában. Melyben és ahol a Szikra a kereszt/kereszthalál egyedülvalóságát – nem magányt, de a végeletekig barázdálódó reményt – emeli az égig (égbe nyúló orgonasípként), s amely barázdák – akár mint világalkotó elem – a tájba keresztet, dűlőt, szántót szakítanak, ringatják (mint egy kisdedet) a tojásdaddá lett kezdetet és mindenséget.
A Jelenések könyve hetedik fejezetének kilencedik és tizedik versében olvassuk:
Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!
S elfog minket egy pillanatra valami ismeretlen remegés? Mi a mi fehér ruhánk? Mi a mi áldásunk? Miként állunk majd meg, megállunk-e mi Isten és a Bárány előtt? (Közbenjárók, Ti Mindenszentek, kik lesztek?)
Talán akként, hogy a haraszti templom zsoltártábláját apró tuspontokból újraalkotjuk, fejfákat, egész temetőket mentünk át, sírfeliratokat teszünk olvashatóvá (menekülve a háború borzalmaitól, megfellebbezve azt), mennybéli hitet „szajkózva” a tájnak s a lerombolt kórógyi templomnak, haraszti templomkazettáknak, faragott tartóoszlopoknak.
Ma, mindenszentek napján a gondviselés Gyurkovics Hunor festményeit és rajzait is átnyújtja: megtérésről, betlehemi örök-vezérlő-csillagról, búzatáblában rengő Jézus Szíve-templomról, kálváriadombról, kenyérről és borserlegről, Krisztus e világi örök-jelenvalólétéről, szentáldozásról, úrvacsoráról, a gyász három napjáról, örömhírről, az örökké lett keresztáldozatról, Krisztus-szeretetről, fohászról regélve.
Vérvörös izzásában tündöklik a napkorong alatt a kálváriára tartók serege ~ életfaként gyúlnak ki az égbe szálló keresztek ~ Istennek házába hazatérnek gyermekei s fiai ~ kigyúlik a hajnal s örök világosság, és a hitetlen térdre omlik szívterhe alatt ~ s ott állhatunk az oltáriszentség létszeretetében ~ s ott állunk a háború borzalmainak közepette (szülő)földbe gyökerezett husángokként és bírhatatlan szálkaként ~ Máriákként és Magdolnákként és Annákként irgalomból és irgalommal ~ titkon tündöklő Jeruzsálemként ~ s sátorként s csillagkeresztként ~ reánk áradó krisztusi fellegekként ~ s igen, az elfeküdt búzatáblák dunnájában templom és világ születik újjá…
Ma, mindenszentek ünnepén, amikor írom ezt, levél érkezik, Péter Lászlótól. A levélhez egy csatolmány: Németh Csongor búcsúztatója, pontosabban utolsó búcsú Németh Csongortól. S felnézek a falra, Németh Matyi bácsinak, Németh Csongor édesapjának alkotása, egy Krisztus-portré függ ott, szemben, szemközt pedig Nemes Fekete Edit keresztút-kollázssorozatának első és nyolcadik „darabja”. S mindehhez járul oda Gyurkovics Hunor 94-es grafikája: a tizenharmadik stáció – így most együtt ítélet és ítéltetés, bölcső és fejfa, vigasztalás és fohász, fájdalom és vigasz, áldozat és hit: véghetetlenül.
Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.
Gyurkovics Hunor rajzai, grafikái, festményei felzúgó fohászaink egybehajlásai, egyetlen redő és kitüremkedés, egy tanúságtétel, egy hitvallás, mennybe emelkedés, az egyetlen láthatatlan pillanat szentségbe hívó szétáradása, égbe nyúló szálkaságunk, kálvária-árnyékunk költészete.
Gyurkovics Hunor alkotóművészete ima: megalkuvás-nélkül-marasztaló, átmentő, teremtő, létben tartó és (örök)létbe hívó – napkorong-ragyogás és dicsőülés.
Szikra és úrvacsora – barázda és kereszt.
* Gyurkovics Hunor, Bölcsőtől a fejfáig. Aracs Alapítvány, Horgos, 2015
A kötet az Aracs Alapítvány gondozásában jelent meg 2015-ben. Gyurkovics Hunor néprajzi könyvnek nevezi kötetét. Ugyanakkor, aki azt elolvassa, időt és szívet szán annak megismerésére, maga is rájön, hogy mindezek mellett az album szülőföldkötet és vallomás kötelék(ek)ről: szociológiai és szociográfiai, értékfeltáró és értékmentő vállalkozás, tanúságtétel. Engem elemi erővel taglózott le, és úgy érzem, hogy Gyurkovics Hunor egyik naplójaként is olvashatjuk.