Erős-Bunyik Lili munkásságát úgy lehet érdemben bemutatni, ha festészete mellett pedagógusi tevékenységére is kitérünk.
Nyolcadik osztályos korunkban Lili irányításával készültünk fel a felvételi vizsgára, hogy beiratkozhassunk az újvidéki Bogdan Šuput Képzőművészeti Középiskolába. Rendszeres és alapos munkával közösen megbirkóztunk a képzőművészeti elemekkel: a kompozícióval, arányokkal, a színekkel és valőrrel, valamint a textúrákkal. A felkészítő órák Lili műtermében folytak, ami különösen inspiráló volt számomra. Láttam, hogyan néz ki egy képzőművész és tanár saját szférája, ahol alkot, illetve ahol a tudását és tapasztalatát megosztja a diákokkal. A felvételi után együtt léptünk tovább a művészetek lépcsőfokán: a mozaikkészítést, a falfestészetet, a festészeti technológiát és a klasszikus festészetet tanította nekünk. Az órák gazdagon motiváló vizuális elemekkel és önálló munkával folytak. Nyíltan megoszthattuk vele véleményünket, látásmódunkat és ötleteinket. Sokat számított a generációnknak, hogy számos projektben is részt tudtunk venni. Az egyik jelentősebb projektumunk, amelyet Lili tanárnővel realizáltunk, a mai napig megtekinthető az újvidéki természetvédelmi múzeumban. Az alkotás három vászonrészlegből áll. E triptichon teljes mérete 4×2,5 méter, a címe: A Duna menti kék területek jelentősége Vajdaságban, akril és olaj festészeti technikával készítettük.
Lili szívesen és szeretettel segít a fiatal, tehetséges, szárnybontogató alkotóknak. Soha nem sajnálja az időt, hogy külön foglalkozzon azokkal a diákokkal, akik igényt tartanak a hosszabb, alaposabb és produktívabb munkára. Ezek a pillanatok teszik édesebbé, szebbé és sikeresebbé a tanári munkát is. Tapasztalata és türelme eredményeket hoz, mert ily módon felszínre tör a diák érdeklődési köréből fakadó kreativitás forrása.
Nemrégiben a Művészeti Akadémia hallgatójaként Lili tanárnő felkérésére helyettesítettem őt egykori középiskolámban. Akkor szembesültem azzal, hogy nem könnyű egyidejűleg tanárnak és aktív képzőművésznek lenni.
Erős-Bunyik Lili képzőművészetének motívuma az emberi figura, az akt, amely az e világi vágyak megtestesítőjének szimbóluma. Az aktok, a portrék a Múzsák sorozatában a nőiességet szimbolizálják, valamint ennek több árnyalatát új akvarellsorozata, a Jó reggelt, szépségem! mutatja be. E koncepció az ember spiritualitását és annak kibontakozását jelképezi.
Az új portrésorozat a kortárs szépségideál problémáját veszi górcső alá, azokat az embereket – barátokat, ismerősöket és önként vállalkozókat – festi le, akiknek azonos vagy hasonló a véleményük és látásmódjuk a szépségről, arról, hogy mi a fontos az életben. Erős kritika ez a mai elferdített szépségideálról, amelyet a különböző médiumok és közösségi hálók nap mint nap elénk tárnak. Mint pedagógus és képzőművész felelősséget érez, elsősorban a mai fiatalok iránt, hogy véleményét papírra vetve tükröztesse vissza. Az új generáció a médiumok révén rengeteg ingert érzékel öntudatlanul, ami az egyéniség elfojtásához vezethet. Nem kizárt, hogy ezek az ingerek az idősebb generáció figyelmét is bűvkörükbe vonják, mert általában szebb, jobb, könnyebb és boldogabb életmódot ígérnek, ennek az illúzióját keltik már évtizedek óta. A Lili által készített sorozatban megjelenített életnagyságú portrék és a személyek változatos életkora is ennek a tükörképe. Az emberi portréban és annak anatómiájában rejlik részben a személyiség is, amelyet Lili akvarelltechnikával old meg. Ez kihívást jelent az alkotónak, és tapasztalatot igényel, hogy színvonalas alkotás szülessen. E technika segítségével, üde és finom átmenetekkel, a lelki letisztultságot, őszinteséget ábrázolja. A kiválasztott festészeti technika jó minőségű alapot igényel a megfelelő alkotási folyamathoz. Nagy körültekintéssel választotta ki az akvarellpapírokat, amelyek vastagabbak, puhábbak, és a színek pigmentjei mélyen beleszívódnak a papír pórusaiba. Színpalettája letisztult. A sorozatban a fekete és a fehér dominál, minimális kolorithasználat jellemzi, a palettacsalád meleg részletéből festi meg az inkarnátot, nála ez a bőrszín a szeretet, a pezsgő vér és az életigenlés jelképe.
Mindennapi reggeli ébredésünket a fentebb említett, ránk zúduló információkkal való szembesüléssel kezdjük, amit rítusként kezelünk. Ez könnyebbé teszi lelkünket, és több erőt ad a reális élettel való szembesüléshez. A „külső ingereknek” köszönhetően az ember saját lelki világát fel tudja készíteni a „kinti”, vagyis a közösségi (reális) világra. A Jó reggelt, szépségem! portrésorozat ezeknek a pillanatoknak és állapotoknak a jelenlegi meztelen álarcát mutatja be. Az álarc kifejezés csak látszólag ellentmondásos, ugyanis az emberek többsége szeretné elhitetni, elhinni, hogy az a valós arca, amelyet megmutat a világnak a közösségi médiumok által, nem pedig a „reggeli” állapotában lévő, még saját világába burkolózó arca.
E sorozat kivitelezése még folyamatban van, állandóan gyarapodik. Az érdeklődők virtuálisan is kapcsolatba léphetnek az alkotóval, hogy gondolataikat, véleményüket megosszák vele, ezáltal a projektum részeseivé is válhatnak. Lili munkái a belső világ és a lélek fejlődésének szépségét hangsúlyozzák.
A szépség pedig nem a tökéletességben rejlik.
