A nagymama szerint ok és könnyek nélkül
ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve.
Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón.
Keresztanyám biztosan tudta,
hogy nem adtak eleget ennem
abban a szerb katonakórházban,
de a bátyám szerint csak
nem érthettem a nővérek nyelvét.
Apám arra is gondolhatott,
hogy bántalmaztak,
amiért nem működtem együtt az orvosokkal,
de a szomszéd ismerte az egész klinikát,
így csak rémképnek tartotta a mesét,
hogy a nővér nyakába csimpaszkodva
hátat fordítottam anyámnak,
amikor egy hónappal a műtét után értem jöttek,
hogy végre hazavigyenek
a második születésnapomra.