Sufragette (Gyökerek)

I.

valamikor halvány rózsaszínen lebegtél

a nyakad köré tekeredett köldökzsinórból próbáltál kibújni

az önállóságod lefolyt a véres alsószoknyán

52’ októberében a piacon

imádkoztál és azt gondoltad isten majd megszabadít attól

hogy nőnek születtél

vagy inkább tenyészkancának aki huszonkét évesen már megismerte

a mocskot és öntudatlan elvetélt

a kikeményített lepedőn az olvasót szorongatva

a megváltás ott folyt le a combodon

nem nyalja fel a kutya és nem nyalja le a másik feled

halott embriókat dobáltok a szent család lenéz

rád és a tisztátalan ősi rítusra

nem vagy bűnös amiért megtagadtad azt

hogy tenyészállat légy

 

II.

a tenyere már nem érdes elpuhult amikor az

öregség ráhúzta a halovány hullazsákot mely alatt

ott pislákol az ami soha meg nem történt és a hályogon túl

a májfoltokon túl a hosszú szőrszálakon túl ott az igazi megérdemelt

szépség mert itt a béke nem a születéssel kezdődik hanem az elmúlással

ha visszanézel csak az jut eszedbe hogy rettegtél a bátyád vérbajos farkáról szóló

történetektől amiket  a kazlak mögött mesélt és ha apád megcsipkedett

ne szólj mert az vagy  háziállat

az egyik gyermekágytól a másikig anyádban ott bújt ki a szorongás ahol a fejed

és a szétrepedt gáton át gyalogolt beléd a tudat hogy az anyaméhben dédelgetett bánat

te vagy

 

ciklikusan vett erőt rajtad a letargia ájtatos lettél és nehéz

öntudatlanul mostad a rongyaid amit más akasztott a nyakadba

mostad és egyre sötétebb lett rajta a folt

kerested a választ esténként a lámpafénynél a szentképek és az apró betűk között

az élvezet egy megkövesedett mindent benövő szűzhártyába ütközött

Molnár Gábor

Mihályra várva

akár a döfött dúlt állat, sárban, lápban lépve, kiontott végrendeletét vérrel véste létre   felhőbő kebleken, lőtt seben át, skarlát Nap...

Molnár Gábor

Mihályra várva

akár a döfött dúlt állat, sárban, lápban lépve, kiontott végrendeletét vérrel véste létre   felhőbő kebleken, lőtt seben át, skarlát Nap...

Klemm József

Ha egyszer…

Ha egyszer mégis meghalok, égbe visznek az angyalok, lebegünk majd a föld fölött, a tollruhába öltözött kísérőimmel, percekig, míg várják, hogy intsek nekik, hogy...

Klemm József

Ha egyszer…

Ha egyszer mégis meghalok, égbe visznek az angyalok, lebegünk majd a föld fölött, a tollruhába öltözött kísérőimmel, percekig, míg várják, hogy intsek nekik, hogy...

Zalán Tibor

Évforduló

A levegő szürke lebegcséi között feloldódik az előkeveredett hang. Összenéznek, nem tudják lefordítani egymás tekintetét. Elfordulnak, tapéták lassú...

Zalán Tibor

Évforduló

A levegő szürke lebegcséi között feloldódik az előkeveredett hang. Összenéznek, nem tudják lefordítani egymás tekintetét. Elfordulnak, tapéták lassú...

Zalán Tibor

Madártörés

Nádszál az ember, törékeny. Hogyan tudsz aludni ennyi fényben? Párnádra mintha leszállna a törött madár. Vé- res a szárnya, vé- res az árnya. Eljött,...

Zalán Tibor

Madártörés

Nádszál az ember, törékeny. Hogyan tudsz aludni ennyi fényben? Párnádra mintha leszállna a törött madár. Vé- res a szárnya, vé- res az árnya. Eljött,...

Zalán Tibor

Poszt

A szív megállt. Már csak a tenger hullámzik bennem. A tenger

Zalán Tibor

Poszt

A szív megállt. Már csak a tenger hullámzik bennem. A tenger

Zalán Tibor

Várakozás

Hogy mikor zárult be mögötte, arra már nincs adat. Megszokta az elhaladó lépteket is. Megáll, elindul, nem nyit be soha, mégis

Zalán Tibor

Várakozás

Hogy mikor zárult be mögötte, arra már nincs adat. Megszokta az elhaladó lépteket is. Megáll, elindul, nem nyit be soha, mégis

Zalán Tibor

Beckett

Magányos törésvonalak, fekete menyegző az elhallgatás tégláiban. Ember súlya, meg- roppan alatta az ág És csönd csönd csönd és csönd és csönd után...

Zalán Tibor

Beckett

Magányos törésvonalak, fekete menyegző az elhallgatás tégláiban. Ember súlya, meg- roppan alatta az ág És csönd csönd csönd és csönd és csönd után...

Kis Kinga

őszintén

meddig lehetek még megfelelő kort megélt, önállóságot tettető gyermek? s mikor vihet táncba engem is az a csodálatos Világ? majd könnyezve suttogom neki: „olyan más vagy,...

Kis Kinga

őszintén

meddig lehetek még megfelelő kort megélt, önállóságot tettető gyermek? s mikor vihet táncba engem is az a csodálatos Világ? majd könnyezve suttogom neki: „olyan más vagy,...

Pejin Lea

ima az éhezőkért

a testem egy játszótér, vasárnaponként templom. csúszdázik az enikő, hintázik az áron. mindennapi libidójuk add meg nekik ma. ha nem jó a libikóka, nincsen nyalóka.

Pejin Lea

ima az éhezőkért

a testem egy játszótér, vasárnaponként templom. csúszdázik az enikő, hintázik az áron. mindennapi libidójuk add meg nekik ma. ha nem jó a libikóka, nincsen nyalóka.

Pejin Lea

éjszakai műszak

nők halnak ki karjaimban naponta. a fajfenntartás célja nélkül hasadnak ketté középen. a két mell között lövészárok, maradhatna éjszakánként pár...

Pejin Lea

éjszakai műszak

nők halnak ki karjaimban naponta. a fajfenntartás célja nélkül hasadnak ketté középen. a két mell között lövészárok, maradhatna éjszakánként pár...