Azelőtt…

Azelőtt…

Szerző: Monyov Glória: Cefre

 

Jules idősen haragudott magára, mert olykor úgy érezte, hogy már nem emlékszik Barbara hajszínére, hangjára, tekintetére.

Barna volt a szeme, vagy kék? Talán türkiz árnyalatban csillogott, amikor utoljára találkoztunk? – kérdezgette félhangosan.

  Kis komódjának a mélyéről előkapott egy poros üveget. Bontatlanul őrizgette. Pár korty idővel elpárolgott belőle, de ez most egy cseppet sem zavarta. Kivételes alkalomra tartogatta ezt a nem mindennapi italt. A ritka – tíz évig tölgyfa hordóban érlelt – Courvoisier konyakot közös estéjükre szánta még három évtizeddel ezelőtt, de a második világháború közbeszólt. Azóta is vigyázta a végzetes randevú egyik utolsó megmaradt mementóját. Most, ennyi év után mégis rászánta magát, és felbontotta a féltve őrzött üveget. Azért kezdte el kortyolgatni, hogy úgy érezzen, mint egykor. Remélve, hogy mámoros ébredése után minden olyan lesz, ahogyan azelőtt volt. Harminc éve áhítozott szerelme és egykori fiatalsága után. Mindhiába… Igazából nem akart ő már semmit, csak egy kis nyugalmat, elmerülni megnyomorított lelkének szomorúságában. Előkeresett néhány megsárgult papírfecnin pihenő versfoszlányt. Tragikus sorsú szerelmének írta, de már sosem tudta átnyújtani neki. Elérzékenyülve böngészte a betűket.

  „Elmerülnék a lelkedben, hogy megcsókolhassam a szíved. A szemedből szemlélném a reggeleket, a délutánokat, az éjszakákat és a csillagokat. Hangtalanul fognám a kezed. Egy szót sem szólnék. Hagynám, hogy a pillanat beszéljen. Most is! Folyton! Csókokat repítek a levegőbe, várva, hogy majd egyszer elkapod az összeset. Mondani akartam valamit, de nem jött a szó. Mégis tudtad, mire gondolok.

  Egyik zakójának a zsebében is őrizgetett egy hasonló cetlit, de azt sosem vette elő. Most is könnyes szemmel ült a félhomályban, miközben Barbarára gondolt.

  – Annyi tervünk volt, és mégis… Voltak napok, amikor egyszerűen elmenekültem minden és mindenki elől. Egy kis méretű bőrönddel utaztam, társ nélkül. Olyankor megpróbáltalak elfeledni, hogy ne fájjon annyira, hogy nem lehetsz mellettem. Egyszer még São Paulo szegénynegyedét is meglátogattam. Beültem a Brahma bárba, várva, hátha belép Adoniran Barbosa, a kalapos, csokornyakkendős, őszülő bajuszú, bohókás öregúr, aki saját szomorúságáról szerzett sikeres szambadalokat. Majd meglátogattam egy floridai pincér barátomat, Franciscót, aki Miami Beach partjainál lakott, az óceán habjainak ölelésében. Ott együtt fürdőzhetsz a sirályokkal, igazi marhahúsból készül a húspogácsa, a csilisbab-konzerv kevesebb mint egy dollárba kerül, és a szökőkutakból is kóla folyik. Kis túlzással! De minek is mesélem mindezt, hisz itt hagytál. Elhalványuló emlék vagy csupán, és nem tehetek ellene semmit.

  Jules haragudott a világra, mert úgy érezte, hogy örökre egyedül maradt. A kis szoba minden korttyal egyre szűkebbé vált, ezért levegőzni indult. Mámorosan és megkeseredetten andalgott a megszokott macskaköveken. Olykor – a konyak hatására – mégis úgy érezte magát, mint egy újszülött, akinek minden új.

  – Színek!

  Ahogy a Mirabeau hídhoz ért, a fény városának egyik jelképét díszítő szobrok megelevenedtek előtte. Már-már úgy érezte, mintha beszélnének hozzá.

  – Itt hagyott az idő, drága barátom. Elszakadt a szerelmi kötelék.

  Szinte szünet nélkül ezt hallotta. S azóta is folyton a fejében járt. Reményvesztetten botorkált a Le Petit Parisien felé. A hátsó bejáraton tért be kávéházába, majd leült a legtávolabbi asztalhoz, messze mindenkitől. A fiatal pincérek, akikre ezen az éjjelen is rábízta az üzletet, megállás nélkül vitték a rendeléseket. A forgatagban észre sem vették, hogy az őszes halántékú főúr, vagy ahogy ők hívták, a „góré” is belépett. Egyedül François „Frank” Roletti őrmester figyelt fel rá. Odalépett, üdvözölte, ám Jules csupán egy visszafogott, halk köszönéssel válaszolt. Roletti talpra állította és hazakísérte. Belesegítette a fotelébe, beadott neki egy nyugtatót, majd kitöltött magának egy pohárkával abból az üvegből, amelyről nem is sejtette, hogy milyen kincset rejt. Lehúzta, várva, hogy a barátja elaludjon.

 

  Jules órák múlva ébredt. Vigasztalhatatlanul üldögélt fotelében, mert minden maradt a régi, de már semmi sem volt olyan, mint azelőtt.

 

 

Haramza Kristóf

Mi hasznuk a bölcsészeknek?

– …Hibás… Mármint a kérdésed… Mert rossz a megközelítés – válaszolt az egyik mérnök haverjának iménti felvetésére Kopogyi....

Haramza Kristóf

Mi hasznuk a bölcsészeknek?

– …Hibás… Mármint a kérdésed… Mert rossz a megközelítés – válaszolt az egyik mérnök haverjának iménti felvetésére Kopogyi....

Blazsanyik Zsaklina

Ismeretlenül

A váróterem nyirkos levegőjében a mellettem ülő nő hajából érzem az áradó cigarettafüstöt. Undorodnom kellene tőle, de már-már hiányozott ez az...

Blazsanyik Zsaklina

Ismeretlenül

A váróterem nyirkos levegőjében a mellettem ülő nő hajából érzem az áradó cigarettafüstöt. Undorodnom kellene tőle, de már-már hiányozott ez az...

Patak Márta

A fi relé

Lefeküdtem a villanyszerelővel. Egyedül voltam, éppen senki nem volt otthon, lányom valami iskolai ügyben vagy a zenekarával, nem tudom, hol járt éppen, mindenesetre nem állt fönn a...

Patak Márta

A fi relé

Lefeküdtem a villanyszerelővel. Egyedül voltam, éppen senki nem volt otthon, lányom valami iskolai ügyben vagy a zenekarával, nem tudom, hol járt éppen, mindenesetre nem állt fönn a...

Silling István

A város festői

Tollseprűvel porolta le a festményeket a cselédlány a gazdag szalonban a Bajai úton, a század végén emelt, magasföldszintes, villának is beillő eklektikus épületben. A...

Silling István

A város festői

Tollseprűvel porolta le a festményeket a cselédlány a gazdag szalonban a Bajai úton, a század végén emelt, magasföldszintes, villának is beillő eklektikus épületben. A...

Vittai Georgina

A kanyarban

A kanyarban jelentős és fontos katonai tábort létesítettek, ahol a kereskedők és az iparosok is biztonságban érezték magukat. Ad Flexum volt a tábor neve, ami köré a lakosok...

Vittai Georgina

A kanyarban

A kanyarban jelentős és fontos katonai tábort létesítettek, ahol a kereskedők és az iparosok is biztonságban érezték magukat. Ad Flexum volt a tábor neve, ami köré a lakosok...

Dinók Zoltán

Legalább a könyv olcsó

Lajos bácsi a lámpafénynél olvasott. Már fél tizenegy volt. De csak olvasott. Magányosan, visszavonultan élt. Goethe-t lapozta. Majd becsukta a könyvet s eloltotta a lámpát. Jól...

Dinók Zoltán

Legalább a könyv olcsó

Lajos bácsi a lámpafénynél olvasott. Már fél tizenegy volt. De csak olvasott. Magányosan, visszavonultan élt. Goethe-t lapozta. Majd becsukta a könyvet s eloltotta a lámpát. Jól...

Ficsku Pál

Szerelem első látásra, avagy a videodisznók hiteles története

Ha nem írsz meg estére egy novellát, akkor nem foglak szeretni.   Dehogynem fogsz, mondtam, és megcsókoltam a lányt. Hiszen nagyon szeretsz.   Nagyon szeretlek, de ha nem írod meg, akkor ma este nem...

Ficsku Pál

Szerelem első látásra, avagy a videodisznók hiteles története

Ha nem írsz meg estére egy novellát, akkor nem foglak szeretni.   Dehogynem fogsz, mondtam, és megcsókoltam a lányt. Hiszen nagyon szeretsz.   Nagyon szeretlek, de ha nem írod meg, akkor ma este nem...

Kis Kinga

A változás pillanata

– Ki akarja átszelni a Nílust? – A szobában síri csend, mindenki elképedve néz a katonára. A hallgatóság nem tudja eldönteni, hogy ez egy rossz vicc vagy egy még...

Kis Kinga

A változás pillanata

– Ki akarja átszelni a Nílust? – A szobában síri csend, mindenki elképedve néz a katonára. A hallgatóság nem tudja eldönteni, hogy ez egy rossz vicc vagy egy még...

Bakos Réka

„Isten megáldja!”

Akárcsak egy aggódó szülő vagy unoka, aki már legalább negyedszer emeli fel a telefonkagylót, tárcsáz, kicseng, és senki nem veszi fel. Így érzem magam. Én pedig...

Bakos Réka

„Isten megáldja!”

Akárcsak egy aggódó szülő vagy unoka, aki már legalább negyedszer emeli fel a telefonkagylót, tárcsáz, kicseng, és senki nem veszi fel. Így érzem magam. Én pedig...

Haramza Kristóf

Tragikomédia

Még belegondolni is szörnyű, mennyi meséjét hallottam már Kopogyi Bendegúznak! Múlt éjjel például egy lerobbant kocsmában akadtam rá. Az egyik bolthajtás alatt, egy...

Haramza Kristóf

Tragikomédia

Még belegondolni is szörnyű, mennyi meséjét hallottam már Kopogyi Bendegúznak! Múlt éjjel például egy lerobbant kocsmában akadtam rá. Az egyik bolthajtás alatt, egy...