Vissza az egyszerű emberségességhez

Desiré Fesztivál 2018. november 23. – december 1.

 

November végén Szabadkán a Kosztolányi Színház színpadán, a Jadran színpadon és a Kortárs Galéria termeiben idén is kezdetét vette a Desiré Central Station 2018 nemzetközi regionális színházi fesztivál, ami az őszi hónapok során igazi felüdülést jelent a közönségnek. Térségünk legnagyobb színházi rendezvénysorozata nagy értéket képvisel azon színházszerető közönség számára, amely a kortárs művészetekre nyitottan tájékozódni kíván a környező országok legújabb színházi irányait illetően. Környékünkön talán csak a magyarkanizsai jazzfesztivál kínált ilyen igényes programokat még fénykorában. A népes szervezőcsoport érdeme, hogy a fesztivál művészi színvonal tekintetében valóban jelentős. Elhivatottságuk és munkájuk eredménye pedig az, hogy a rendezvény eseményei nem csak tartalmasan, de olajozottan is zajlottak. A hétvégi fesztiválkezdést és a nyitóünnepséget nagy érdeklődés kísérte, annál is inkább mivel a régió legnevesebb színházi fesztiváljának szervezői egy teljes évtizedet tudhatnak maguk mögött. Nem kis feladat megrendezni egy olyan színházi előadássorozatot, amely valóban a környező országok legjelentősebb és leginkább formabontó előadásait, azok alkotóit hívja össze. Péntek este a fesztivál programja olyan elismert művészek munkáival indult, mint Urbán András vagy Nagy József, akik nevéhez nemcsak a régióban, de világszerte is kiváló előadások köthetők.

Nagy József Budapesten élő és alkotó mozgásművész, akinek művészetét számos nemzetközi díjjal is elismerték, a Desiré Akadémia sajtótájékoztatóján, illetve a vele készített beszélgetés során elmondta, hogy újabb munkáiban az érdekli, mennyire lehet összezsugorítani az alkotói teret, a színpadot. A nagyszínpados előadásokkal ellentétben mára inkább az olyan stúdió-előadások foglalkoztatják, amelyeknél a kisszámú közönség körbeveszi a játékteret. Alapvető, főként szülőhelyéhez kötődő motívumai, előadásainak kifejezőeszközei viszont mit sem változtak. A Desiré fesztiválra meghívott darabját Iztok Kovač felkérésére készítette, aki a szlovéniai székhelyű, de nemzetközi összetételű EN-KNAP Group kortárs társulat és iskola művészeti vezetője. Kovač Nagy József első előadását, a Párizsban létrejött Pekingi kacsát (Canard Pékinois, 1987) szerette volna társulata által újra életre hívni. Nagy – mint mondta – nem látta értelmét a régi részletek újraélesztésének, így a számára legjelentősebb motívumok felhasználásával Dark Union címen újra megrendezte a darabot. Az előadás látványvilága és tartalma – mint Nagy József munkái mindig – a kortárs tánc tiszta líráját képviselik, amely semmihez sem fogható érzékletességgel tárja a néző elé a férfi-nő kapcsolat legbensőségesebb mozzanatait. Alapmotívuma Nagy szülővárosában, Magyarkanizsán történt tragédiához köthető, miszerint egy helyi lakodalomban a menyasszonyszöktetés során a vőlegény véletlenül úgy ütötte be arája fejét, hogy az életét vesztette. A szlovéniai társulat fiatal tagjai Nagy József munkájához méltó igénnyel és alázattal, valamint ritkán látható érett és összeszokott hozzáállással bizonyították, hogy a régi sikereknek igenis létezik tartalmas újraalkotása. Mozgásuk nem csak maradéktalanul idézi a korábbi témákat, de tehetségük által új tartalmat is kap mindaz, ami évtizedekkel ezelőtt született.

A szombat esti program a brioni Ulysses Színház női előadásával indult a Jadran színpadon. Lenka Udovički rendezőnő Bakkhánsnők című darabja Euripidész drámájának segítségével bontogatja korunk női szerepeinek nehézségeit és buktatóit. A külvilág okozta elvárások, frusztrációk által megpecsételt egyéniség – legyen az bármily erős vagy szabad – társadalmi korlátok közé szorítva olyan mértékben torzul, hogy a (női) szerepek érthetetlenné válnak, és a tragikus végzetszerűség felé tolódnak. Euripidész tragédiájában és az Udovički által tolmácsolt női létben pedig elkerülhetetlen lesz a bukás, amely magával sodorja alapvető értékeinket vagy akár szeretteinket is.

Az idei fesztivál során több olyan előadással is találkozhatott a nagyérdemű, amely jól beleillik a Kosztolányi Színház régiónkban képviselt kortárs koncepciójába. A hagyományos értelemben vett prózai színház ebbe kevésbé tartozik bele. Ezért főként olyan darabokat láthattunk, amelyek közvetlenül utalnak jelenünk vagy múltunk helyzetére, párbeszédet folytatnak a közönséggel, provokálnak. Beszédmódjuk gyakran mozgalmi jellegű kikiáltásokból épül, szimbolikus, töredezett, esetenként akár cinikus. A fesztivál második napján, a Kosztolányi Színházban fellépő Božidar Mandić társulata, a Porodica bistrih potoka az idei rendezvénysorozat különös színfoltját képviselte. Intimitás című előadásuk olyannyira formabontó volt, hogy hatására a legtapasztaltabb színházkedvelők is meghökkentek. A résztvevő színészek utólagos elmondása szerint mégis ez alkalommal aratták legnagyobb sikerüket. Božidar Mandić rendezése azonban – bár koncepciójában hasonlít az előbb említettekhez – mást képvisel. Újszerűt mutatott, bizonyos tekintetben mégis meghaladta kortársait. Olyan szatírát hozott létre, amelyben őszinteségével, szándékolt (?) naivitásával mindenestül kipellengérezi a leghaladóbb színpadi ábrázolásmódokat is. A karakter nélküli, uniformizált színészi jelenlét szembesült itt az egyszerű, emberi megnyilvánulásokkal, amelynek groteszk hatása tökéletesen lehengerelte a közönséget. Nem volt olyan néző, aki ne próbálta volna valamilyen módon értelmezni a látottakat, a közönség általános nyitottsága miatt mégsem volt megbotránkoztató az előadás. Mandić megfogalmazása szerint csoportjának alapvető célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy régen eljött az ideje a közösségek visszatérésének a legalapvetőbb létformához, a természetközeli, őszinte életmódhoz, az egyszerű emberségességhez. Darabjában a naiv kifejezésmód ütközik a kortárs tartalommal, ennek eredményeképpen pedig olyan forradalmi alkotás jött létre, amely a hivatásos színházra is reflektál. Ábrázolásmódja leginkább azokhoz a képzőművészeti mérföldkövekhez hasonlítható, amelyek utólag naivitásuk ellenére is korszakalkotónak bizonyultak.

A fesztivál első hétvégéjének záróelőadására vasárnap este a Kosztolányi Színház színpadán került sor. A ljubljanai EN-KNAP és a maribori Moment csoport két fiatal tagja, Vito Weis és Uroš Kaurin közös rendezésben mutatta be a Hero 2.0 – The Show of All Shows című előadását, amely már a címéből adódóan is minden előadások legjobbika kíván lenni, vagyis eszerint a színészi ego témája köré épül: „Ha nem tartod magad a legjobb színésznek, ne lépj többé színpadra!” A két fiatalember önmaga fizikai és szellemi lemeztelenítése által vall hivatásuk belső vívódásairól, ars poeticájukról. Előadásuk frappáns és őszinte beszédmódja a stand up stílusát ötvözi a művészi előadásmóddal. A páros bátor kísérletet tesz arra, hogy értelmezze hivatása kulcsfontosságú ismereteit, ugyanakkor kifigurázza a színészi lét- és ambíció okozta lelki torzulásokat.

A több mint egyhetes fesztivál folyamán már az első napokban kiderült, hogy a rendezvény iránti érdeklődés mit sem változott az elmúlt évtized során, amely az őszi hónapok méltán különleges programjává vált, illetve amelyet számos szakember és színházkedvelő jegyez be idejekorán a naptárába. Mivel a Desiré Fesztivál megívott előadásainak művészi színvonala garantáltan minőséges tartalmat nyújt, így a közönség az aktuális színházi, szakmai változásokba is betekintést nyerhet. Az idei előadások palettájába az aktualizáló, kifelé beszélő rendezői megoldások mellett olyan is akadt, amely immár önmagára reflektált, magának a szakmának tartott tükröt, ezzel biztosítva a további előrelépés lehetőségét.

 

 

Lukács Lilla

Bűnhődés

Zalán Tibor: Ne lőj a fecskére! Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka, 2022. Rendező: Hernyák György Az egyik kedvenc filmem az In Bruges (2008, rendező és író: Martin...

Lukács Lilla

Bűnhődés

Zalán Tibor: Ne lőj a fecskére! Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka, 2022. Rendező: Hernyák György Az egyik kedvenc filmem az In Bruges (2008, rendező és író: Martin...

Lukács Lilla

Felfejtett pulóver

Nóra és Torvald, Zentai Magyar Kamaraszínház, rendező: Verebes István Nem olyan régen fogadóórára mentünk Ervin atyához, hogy eligazítson bennünket az...

Lukács Lilla

Felfejtett pulóver

Nóra és Torvald, Zentai Magyar Kamaraszínház, rendező: Verebes István Nem olyan régen fogadóórára mentünk Ervin atyához, hogy eligazítson bennünket az...

Lukács Lilla

Két ember

„Amikor Isten hasba rúg, megszületik a gyermek. Arra gondoltam, hogy Isten hasba rúgott és tévedett, mert angyalt akart küldeni, de kobold bújt elő. Azonban nem tévedett az Isten, mert angyalt...

Lukács Lilla

Két ember

„Amikor Isten hasba rúg, megszületik a gyermek. Arra gondoltam, hogy Isten hasba rúgott és tévedett, mert angyalt akart küldeni, de kobold bújt elő. Azonban nem tévedett az Isten, mert angyalt...

Lukács Lilla

Álom __kivitelben

  „Az emberiség történelme: álmoknak sorozata. (…) A régi Egyiptom, Szíria, India álmai telve titokzatosságokkal, amelyek között a csillagvizsgáló se tud...

Lukács Lilla

Álom __kivitelben

  „Az emberiség történelme: álmoknak sorozata. (…) A régi Egyiptom, Szíria, India álmai telve titokzatosságokkal, amelyek között a csillagvizsgáló se tud...

Patyerek Réka

Keretnélküliség

  Yasmina Reza: Művészet. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező: Mezei Kinga   „A művészet olyan tevékenység, amelynek az a célja, hogy a legmagasztosabb és legjobb...

Patyerek Réka

Keretnélküliség

  Yasmina Reza: Művészet. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező: Mezei Kinga   „A művészet olyan tevékenység, amelynek az a célja, hogy a legmagasztosabb és legjobb...

Patyerek Réka

Több mint szerelem

  Mészáros Anikó: Szerelmek szerelme. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező Virág György   Ha fájáról leszakad a levél, mindegy már akkor neki, akárhova...

Patyerek Réka

Több mint szerelem

  Mészáros Anikó: Szerelmek szerelme. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező Virág György   Ha fájáról leszakad a levél, mindegy már akkor neki, akárhova...

Lukács Lilla

A föld íze, illata, hangja

  Nincs is jobb vasárnap esti program, mint színházba menni. A vasárnapi ebédet éppenhogy kipiheni az ember, mindezt aktívan teheti – mint minden rendes városi, a Palicsi-tó...

Lukács Lilla

A föld íze, illata, hangja

  Nincs is jobb vasárnap esti program, mint színházba menni. A vasárnapi ebédet éppenhogy kipiheni az ember, mindezt aktívan teheti – mint minden rendes városi, a Palicsi-tó...

Patyerek Réka

A trianoni csata

  Érzek-e dühöt? Nem. Szomorúságot érzek. A művészetnek egyik lehetséges célja, hogy görbe tükröt mutasson. Itt ez sajnos nem sikerült. Pontosabban ez sem. Semmi...

Patyerek Réka

A trianoni csata

  Érzek-e dühöt? Nem. Szomorúságot érzek. A művészetnek egyik lehetséges célja, hogy görbe tükröt mutasson. Itt ez sajnos nem sikerült. Pontosabban ez sem. Semmi...

Lukács Lilla

Tánc, mese, játék

  Gyermekkorom egyik meghatározó meséje a Lúdas Matyi. Dargay Attila 1977-es egész estés mesefilmjét megszámlálhatatlanul sokszor láttam – még VHS-kazettán –,...

Lukács Lilla

Tánc, mese, játék

  Gyermekkorom egyik meghatározó meséje a Lúdas Matyi. Dargay Attila 1977-es egész estés mesefilmjét megszámlálhatatlanul sokszor láttam – még VHS-kazettán –,...

Csík Mónika

Hol van az igazság?

  A Szabadkai Gyermekszínház Lúdas Matyi című, legutóbbi produkciója sokszínű és sokrétű előadás, hiszen egyaránt épít az irodalmi...

Csík Mónika

Hol van az igazság?

  A Szabadkai Gyermekszínház Lúdas Matyi című, legutóbbi produkciója sokszínű és sokrétű előadás, hiszen egyaránt épít az irodalmi...