Harkai Imre X-ei

Harkai Imre X-ei

Harkai Imre (1952.11.1. – 2004.1.11.

 

Néha az emlékezés írásra késztet.

Írásra, ami valójában semmin sem változtat.

Mindez töprengés csupán mulandóságunk felett.

 

Sarokpontok

 

A kezdet Csantavér, a fontos helyszín mégis Topolya, az álmos vidéki kisváros, belesüppedve a múlt század utolsó harmadába. Az utak porát még jobbára szekerek verték fel, melyek a kora nyári hajnalokon a határba tartottak, az alkonyban meg éppen onnan igyekeztek a település valamelyik portájára.

  Megismerkedésünk idején szépreményű középiskolások voltunk. Ő még, én meg már. Három év korkülönbség bizonyos életszakaszban nagy idő.

  Amikor Gyantár Laci barátom révén találkoztam a nyurga, halk szavú fiúval, csak annyit tudtam róla, hogy Szabadkára jár az építészeti technikumba. Bentlakó volt, így aztán hétvégeken próbáltuk megváltani a világot. Szinte mindenről véleményt formáltunk, és mindenen vitatkoztunk! A kezdetek elsősorban irodalmi próbálkozásokról szóltak. Verseket írtunk, szabad-, majd számverseket… Ma is őrzöm a füzetet, amelybe ő is bemásolta néhány alkotását. Egyfelvonásosát elő is adták osztálytársaival, novellája pedig a Magyar Szóban látott napvilágot.

  Gyorsan bezzeggé lett! Sokat adtunk szavára, noha nem törekedett társasági véleményvezérré válni közöttünk.

  Belgrádba került, az építészeti fakultásra. A nagyváros elkápráztatta pezsgő kulturális életével. Legtöbbször arról beszélt, ami friss élményként megérintette. Történeteit úgy hallgattuk, akár az obsitosokat volt szokás egykoron!

  A fiatalság türelmetlen naivitásával oda jutottunk, hogy irodalmi lap indítását határoztuk el! Buzgólkodtunk, mintha csak és kizárólag rajtunk állt volna a megvalósítás lehetősége. Hetekig töprengtünk a tartalmon, arculaton. Aztán kitaláltuk, hogy a lapot Fénypontnak fogjuk elnevezni, mert fényt, színt akartunk vinni a kisváros életébe. Fejlécét a fellelkesült egyetemi csoporttársai tervezték meg…

  Általában a nyári hétvégéket tartottuk alkalmasnak a világváltó beszélgetésekre. Szombat esténként a hotel teraszán üldögéltünk, egy pohár vermut vagy sör mellett. Néha zárásig. Punyi, a már életében legendássá lett pincér számos alkalommal tessékelt ki minket, mondván: záróra! Aztán hazafelé, az utcánk végén, Mernyák borbély műhelye előtt, a két akácfa közötti kispadon ülve folytattuk a beszélgetést. Sokszor ott hajnalodott ránk.

  Gyorsan peregtek az évek. Észre sem vettük, hogy majd két X-szel a vállunkon, a felnőttkor küszöbére léptünk. A nagybetűs élet ekkorra már a szemhatáron lopakodott, Bácska magas ege alatt.

Harkai Imre X-ei
Szerző: Pulai Árpád: Introspekció

 

Kutatások

 

Emberré, felnőtté érésünk egyik kétségtelen jele, számunkra mérföldköve, a tudomány világával való kacérkodás. Elsőként a bennünket körülvevő értékekben merítkeztünk meg. Az a két nyár, amikor felfedeztük a város építészetét, tanyavilágát, döntő fontosságúnak bizonyult. A kutatási élményt annak köszönhettük, hogy mint a tanyákról szóló könyve bevezetőjében írta: „…a kötelező nyári gyakorlat elől menekültünk a kisváros tervezőirodájának félhomályából. Mármint ő, Cservenák Lajossal együtt. Okosan akarta eltölteni a gyakorlatra kijelölt időt.

  Megkérdezte, hogy van-e kedvünk némi pénzmagért részt venni az építészeti örökség felmérésében.

  A munka magával ragadott. Meggyőződésem, hogy az akkor szerzett tapasztalat indított el azon a pályán, melyen életem jó részét töltöttem. Akkor találkoztam a néprajzzal, amely később hivatásommá lett.

  No de vissza az első nyárhoz! Mielőtt elindultunk volna, Imre egy szabályos eligazító megbeszélést rögtönzött, kezében a város térképével, melyen megjelölte a tervszerűen kialakított, bejárandó körzeteket. Aztán az első napok tapasztalata alapján tagolta a hátralévő kutatási időt, egységekre lebontva a feladatokat.

  Naplót vezettünk, amely a fényviszonyokról is tartalmazott feljegyzéseket. Be kellett osztani a harminchat képkockás filmeket. Ezért sokkal alaposabbnak, precízebbnek kellett lenni. Ő alapjáraton az volt, a részleteket illetően is!

  Szóval jártuk a várost. Hol itt, hol ott keltettünk feltűnést a rajzolással, méricskéléssel, fényképezéssel. A hónap elillant, a munka pedig a következő évben, 1972 forró, aszályos nyarán folytatódott. A tanyavilágot, vagy ahogy Topolyán mondják, a szállásokat jártuk. Megint csak térképpel, eltervezett rend szerint kerékpároztunk a dűlőutakon.

  Mindig volt megbízólevelünk, mert a rend éber őrei figyeltek mindent és mindenkit. Az egyik hétvégén már éppen befejeztük az aznapra és arra a hétre tervezett kutatómunkát, amikor nem várt izgalmak elé néztünk. Hazafelé tartva, a város alatti vendéglőhöz érve egy motoros rendőr állt meg mellettünk. A filmeket követelte, mondván: jelentették, hogy hidakat fényképeztünk a szállások között. Imre próbálta győzködni, hogy a tervezőiroda megbízásából ügyködünk. Ám mindez semmit nem ért. Ekkor azt javasolta, hogy a filmeket a bűnügyi laborban hívják elő. Szerencsére a rendőr rábólintott az ötletre. Időbe telt, míg az egyenruhás visszahozta őt a teljes előhívott anyaggal.

  Aztán évekre elváltak útjaink: ő befejezte, én elkezdtem az egyetemi tanulmányokat. Ki-ki a maga feladatainak próbált megfelelni, majd egy újabb bő X-szel a hátunk mögött, ismét közös kutatások, könyvek következtek.

  Megint nyarakat kell emlegetnem, méghozzá magyarkanizsaiakat. A Tisza-parti táborok idején nyílt alkalmunk együtt dolgozni.

 

Örökségmentés

 

1983-ban jelent meg a Temerin népi építészete, amely meghozta számára a szakmai elismerést, majd 1991-ben napvilágot látott a Topolya építészete is. Ahogy a kutatás, úgy a könyv is átfogta a kisváros építészeti hagyományait. A népi építészet mellett a parasztpolgári is tág teret kapott benne.

  Kiváló szakmai kapcsolatait kihasználva még 1991-ben megjelent az általa válogatott A Vajdaság népi építészete című kötet a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiadványsorozatában, közreadva a vidékünkön akkor folyt kutatások szétszórtan, lapokban és folyóiratokban megjelent eredményeit.

  A század utolsó évtizede igen termékeny időszaka volt életének. Ekkor írta jelentős összefoglaló művét, a Házrendszerek és szerepük a magyar népi építészetben címűt (1995), amelyben a lakóház struktúráira helyezte a hangsúlyt. Módszerével sikerült a korábbinál jóval árnyaltabb képet festenie a Kárpát-medencében lakó magyarság házvidékeiről.

  Tervszerűen vállalt feladatokra 1996–97-ben a magyarkanizsai Veszendő Értékeink Nyomában elnevezésű nyári táborok idején került sor Adorjánon és Martonoson. Érdekesen, izgalmasan teltek a nyárközépi sokadalmak. Rendszeres vendége volt az eseménynek, építészeti hagyományokról, majd kutatásmódszertanról több ízben tartott előadást. Aztán célirányosan kidolgozott, kérdőívekre épülő terepmunkák következtek.

  Majd a kérdőívek adataira alapozva elkészült az Adorján népi építészete (1997) kötet, ahol egy falu épületállományán belül bizonyította elméletének igazságát, módszerének használhatóságát, egyszersmind a strukturalista tipológiavizsgálat eredményességét.

  Rá egy évre, 1998-ban már a Topolya mezőváros tanyarendszere című könyve jelent meg. Elhelyezve térben és időben a határbeli gazdálkodási telephelyeket, bemutatva a paraszti hagyomány szívós, meg-megújuló példáit.

  Szerkesztője és szerzője is a Topolya monográfiája 1750–1945 című kötetnek 2001-ben. Valójában ennél a többszerzős összefoglalásnál mutatkozott meg a rá oly jellemző integráló, tudományszervező magatartás.

  Végül, nem sokkal halála előtt foglalta össze a tartomány magyar lakosságának népi építészeti hagyományait, A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza kommentárkötetében (2003).

  Idejét racionálisan beosztó kutató, oktató volt. Pesten és Szabadkán, nem középiskolás fokon, építészetet tanított. Tanulmányai, könyvei avatott szakmai jártasságát tükrözik, műveit sok néprajzi tanszéken a kötelező olvasmányok között találjuk.

  Topolya sokat köszönhet neki a műemlékvédelem terén kifejtett munkássága okán is, hiszen mára pótolhatatlan épületek lettek volna az enyészeté, ha nem irányítja azokra a kisváros vezetőinek figyelmét. A tájház 1984-ben került községi tulajdonba, majd a kovács- és bognárműhely következett 1986-ban. A szélmalom hosszabb és regényesebb történet, hiszen megvétele 1976-ban történt, ám az áttelepítés csak 1984-ben valósult meg. A próbaőrlésre pedig 1987-ben került sor.

  Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem akármilyen teljesítményről van szó. Másutt kiemelt intézményes háttérrel – főként szabadtéri néprajzi múzeumok szakembergárdájának összehangolt tevékenysége eredményeképpen – valósultak meg hasonló munkák. Ezek a berendezett épületek napjainkban is látogathatók.

  Mindez csak egy szegmense a műemlékvédelmi tevékenységének, hiszen Topolyán a helyi viszonylatban jelentős épületek rekonstrukciója szintén az ő nevéhez fűződik. Ilyen a zsidó hitközség épülete, melyben a városi könyvtár kapott helyet, és a Kray-kastély, amely visszanyerte eredeti díszeit, és ma a város múzeumának ad otthont.

  Részéről így zárult a huszadik század sokadik X-e.

 

Hiánygyarapodás

 

Sosem gondoltam volna, hogy a hiány is gyarapodhat. Harkai Imre öt X-szel a háta mögött távozott. Emlékét idézve, nemléte jószerével még ma is felfoghatatlan. Ahogy sorjáznak az esztendők, egyre halványodik alakja, de nem halványodnak tudományos eredményei. Sőt! A róla, munkásságáról szóló korábbi emlékezések számomra valójában a hiányt gyarapítják, az űrt tágítják, amit maga után hagyott.

  Eredményei, megállapításai ma is érvényesek, további vizsgálódásra, elemzésre ösztönöznek. Itt utalok újfent egyik legfontosabb munkájára, amelyben áttekintette a Kárpát-medence házrendszereit. Ez a munka azért fontos, mert a szerző új szempontok szerint vizsgálta a kérdést. Hangsúlyozta, hogy műve nem a történelmi megértést szolgálja, hanem házrendszerek képleteit állítja fel egy adott területre vonatkozóan. Új utakra lépett. Kutatási módszerére alapozott az elméletével, választ adott arra a kérdésre is, hogy mitől lesz sikeres egy-egy háztípus a vonatkozó területen, és miért építenek variánsokat a kérdéses terület más-más etnikumhoz tartozó lakói.

  Ez egy merőben más szempontú elemzést mutat. A hagyomány nem kötötte gúzsba a gondolkodásmódját. Merthogy a hagyomány az éppen a hagyománnyal való foglalatosság, nem pedig egy tárgy, amelyet ünnepélyesen megfogdosunk, majd a sarokba teszünk. A hagyomány megértése meg is változtatja őt magát – olvashatjuk Esterházy Péternél.

  Az életművek egyik jellemzője, hogy néha-néha megfeledkeznek róluk. Majd jönnek újabb generációk, melyek megint felfedezik maguknak a korábban elfeledettet, hogy reá építve további tudományos eredmények szülessenek.

Hiszem azt, hogy az ő hiányának is ez a sorsa, jussa.

 

Epilógus: a hiányzó ikszek eredője

 

Éppen tizennyolc évvel ezelőtt – majdnem két X-nyi idő –, egy hideg januári napon, Aszódon ért utol a tragikus hír: Harkai Imre nincs többé. Önszántából szállt be Kharón ladikjába. A mogorva révész, ott a Sztüx partján, végigmérte barátomat, és a feléje nyújtott oboloszra fejét rázva annyit mondott: – Te már megfizetted szolgálatom díját. Azzal ellökte a parttól a ladikot, és szótlanul evezni kezdett. A tervezőmérnök elhelyezkedett a csónak orrában, kissé szomorkás mosollyal nézte a ködbe burkolódzó túlpartot, az ismeretlent, ahová tartott. Hallgatta az evező után loccsanó víz hangját.

  Nem kérdezett, mert tudta, hogy Kharón úgysem válaszolna.

 

 

 

Reisinger János

Petőfi költői öröksége

Itt van az ősz, itt van ujra… rész Amidőn tehát szakaszról szakaszra haladva elemezzük a verset, nem az explication detexte, nem a sorról sorra elemzés e gépies módszerét...

Reisinger János

Petőfi költői öröksége

Itt van az ősz, itt van ujra… rész Amidőn tehát szakaszról szakaszra haladva elemezzük a verset, nem az explication detexte, nem a sorról sorra elemzés e gépies módszerét...

Hódi Éva

Gondolatok a Magyar Nyelvőr megjelenésének 150. évfordulója alkalmából

Százötven évvel ezelőtt, 1872-ben jelent meg a mind a mai napig létező nyelvészeti folyóirat, a Magyar Nyelvőr. Alapítója Ada község szülötte, Szarvas Gábor, aki...

Hódi Éva

Gondolatok a Magyar Nyelvőr megjelenésének 150. évfordulója alkalmából

Százötven évvel ezelőtt, 1872-ben jelent meg a mind a mai napig létező nyelvészeti folyóirat, a Magyar Nyelvőr. Alapítója Ada község szülötte, Szarvas Gábor, aki...

Reisinger János

Petőfi költői öröksége

Itt van az ősz, itt van ujra…   Ismét egy hihetetlen magasságokban járó költemény, melyet a megírás körülményei még feljebb emelnek.   A parndorfi...

Reisinger János

Petőfi költői öröksége

Itt van az ősz, itt van ujra…   Ismét egy hihetetlen magasságokban járó költemény, melyet a megírás körülményei még feljebb emelnek.   A parndorfi...

Patyerek Réka

Hasat be, mellet ki!

A cím nem csak egy tornaórán százszor elhangzó parancs. Ez egy szabály, mégpedig az első a Peterson-univerzumban. Jordan B. Peterson kanadai klinikai szakpszichológus, az egyik leghíresebb...

Patyerek Réka

Hasat be, mellet ki!

A cím nem csak egy tornaórán százszor elhangzó parancs. Ez egy szabály, mégpedig az első a Peterson-univerzumban. Jordan B. Peterson kanadai klinikai szakpszichológus, az egyik leghíresebb...

Kucor Tamara

Az első képzőművészeti találkozó Palicson

Nyáron Palics nemcsak a pihenés és üdülés, hanem a különféle kulturális rendezvények színhelyévé is válik. Így volt ez pontosan hatvan évvel...

Kucor Tamara

Az első képzőművészeti találkozó Palicson

Nyáron Palics nemcsak a pihenés és üdülés, hanem a különféle kulturális rendezvények színhelyévé is válik. Így volt ez pontosan hatvan évvel...

Sáfrány Attila

Áthaladás a középponton

  I.   Az öntudat világba lépésével kezdődik az élet. (Az öntudat nélküli világba lépő még csak létezik, mint a kavicsok és a sziklák.)...

Sáfrány Attila

Áthaladás a középponton

  I.   Az öntudat világba lépésével kezdődik az élet. (Az öntudat nélküli világba lépő még csak létezik, mint a kavicsok és a sziklák.)...

Reisinger János

Petőfi költői öröksége

A szerelem apoteózisa: Minek nevezzelek? Petőfi mintegy kétszáz (s ezek közül közel száz Júliához írott) költeményből álló szerelmi...

Reisinger János

Petőfi költői öröksége

A szerelem apoteózisa: Minek nevezzelek? Petőfi mintegy kétszáz (s ezek közül közel száz Júliához írott) költeményből álló szerelmi...

Bordás Győző

A vallás és a hit viszonyáról

(Áldás, békesség! E reggeli áhítat és áldás meghallgatása után engedjék meg, hogy eltérve a jegyzeteimben fölvázolt sorrendtől, az...

Bordás Győző

A vallás és a hit viszonyáról

(Áldás, békesség! E reggeli áhítat és áldás meghallgatása után engedjék meg, hogy eltérve a jegyzeteimben fölvázolt sorrendtől, az...

Reisinger János

Petőfi költői öröksége

  Az egyszerű és a nagyszerű halál (Egy gondolat bánt engemet…)   Gyermekkorunkban mindannyian álmodozunk vagy ábrándozunk életsorsunkról, felnőve talán terveket is...

Reisinger János

Petőfi költői öröksége

  Az egyszerű és a nagyszerű halál (Egy gondolat bánt engemet…)   Gyermekkorunkban mindannyian álmodozunk vagy ábrándozunk életsorsunkról, felnőve talán terveket is...

Szabó Zsombor

Farkasvölgyi mesék

  „Szabadka egy nagy falu”, „Európa legnagyobb falva” – ezt már gyerekkoromban is hallottam, és nem értettem egyet vele, nekem Szabadka egyenlő volt a város fogalmával....

Szabó Zsombor

Farkasvölgyi mesék

  „Szabadka egy nagy falu”, „Európa legnagyobb falva” – ezt már gyerekkoromban is hallottam, és nem értettem egyet vele, nekem Szabadka egyenlő volt a város fogalmával....