Szerző: Hajzler Gabriella
Távolodó testek, kettő, ember,
s a megértett zuhanás.
Homály által kerékbe tört
meleg szöszmötölés a tükörben,
apró jajgatás, lefedve ronggyal.
Olaj, ahogy lassan szét-
szivárog, repedésekben
megül: álmodik, és szép az álma,
fejjel lefelé lóg pókkötélen,
nyála hátára csorran.
Deszkák rostjai között a
múlt rianása, végül megtelik
félelemmel