Kikötői csihi-puhi

Kikötői csihi-puhi

Szerző: Mészáros Júlia

 

(R. J.-nek a mosolyokért)

 

Kotlik az égen a nap,

se felhő, se árnyék,

vakít a fény és vakít

egy fogsor – Pityu,

a Piperkőc vigyorog,

akárha fényképeznék,

látszik mind az egy híján

húsz foga, a görbe is,

amit Simlis Jocó szinte

kiütött neki a nyáron,

de félig elvétette,

mármint a Jocó,

megbotlott bunyó közben,

és bezuhant a halászhálók közé,

a Pityu-fog pedig csak elgörbült,

mintha üvegkupakot próbált

volna kipattintani, éppen úgy,

azóta karistolja az almát a Pityu,

miként a nyulak, és hegyeset

köp a görbe és az egyenes

foga között, „überkirály”,

mondja Retkes Dzsim,

és tátott szájjal nézi, ahogy

Piperkőc Pityu egy köpésből

eltalálja a meggyet a fán,

és átsercint a kulcslukon,

csont nélkül”, álmélkodik,

közben kicsit túrja az orrát,

szabad kezével meg

a Pityu vállát veregeti,

mit tesz egy görbe fog,

mit nem adna érte, ha neki

lenne egy ilyen, mondja,

és Pityuval elindulnak

felhajtani Simlis Jocót,

hogy kapja már szájba

Retkes Dzsimet, görbítse

el a szemfogát neki is,

de hiába, a Simlis

felszívódott, elhajózott

Tanganyikára, vagy elnyelte a föld,

maradt hát egy székláb,

azzal ront Pityu a Dzsim

szemfogára, hogy akkor

majd ő barátilag

kicsorbítja neki,

de csak egy sima bunyó

lesz az egészből,

borul az asztal,

röpül a tányér,

hasad a nadrág,

Dzsim ugyanis

reflexből visszavág

a széklábas támadásra

(haddelhadd, csihi-puhi,

izmozás és jobbhorog),

a szállongó porban

nem is igen látszik,

ki kit tángál éppen,

a koppanás hallik csak,

ahogy a Piperkőc Pityu

görbe szemfoga beleszáll

egy pohárba a Hukk Leveri

kocsma sarokasztalán,

ezalatt egy sirály száll át

a kikötő felett, vitorlás

szárnya kitakarja a napot,

vijjogása visszhangzik

ringó halászhajók rengetegében,

a madár ugyan tojik mindarra,

ami odalenn, a leharcolt

kerthelyiségben zajlik, de

Piperkőc Pityu öklét rázza felé:

hessz, te besztia,

ijesztegetel itt ezzel

a vijjogásszal, akál egy

mihaszna kiszéltet,

huhogol meg jajongsz,

osztoba tollszeplő,

ha elkaplak, kitömetlek,

biziszten jaj lesz neked,

jajj, a szpéci szemfogam,

micoda szpoltszélülész,

oda a világ codája” –

ezzel feltápászkodik,

leporolja magát,

nyakon vágja a röhögő

Retkes Dzsimet, akinek

valami görbe áll ki a hátából,

és a kihullott fogat zsebre vágva,

fütyülve oldalognak el

a kikötő végi dokkok felé…

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...