Decemberek (férfihangra)

Amikor túlfeszülnek a dolgok, megszületik a feloldásra való igény.

 Nem hiába találták ki a decembert. Ebben a hónapban sűrűsödik össze mindaz, amit egész éven át gyűjtögettünk: a szobameleg, az addig kisugárzott érzelmek kavalkádja, az ésszerűség laza hadrendje és a falon függő naptár lapjai. A feltöltődés emberpróbáló feszültsége egyetlen állapotba sül ki: a fájó kimondhatatlanba.

 Ezért a nevetés, mint lélektani szempontból furcsa és nehezen meghatározható állapot, és ezért a sírás, mint a nevetést titkon kézen fogó barát, ki így hív: menjünk együtt, hisz egy bugyorból vétettünk, s ennek a bugyornak a neve: túlcsorduló szeretet.

 A túlcsordulás természetesen nem a szeretet mértékét, hanem annak élettani mértéktelenségét jelenti.

 Néhány sorral feljebb megtört a kimondhatatlanság. Újfent elárult engem, amikor „elszólta magát”. Mintha csak róla beszélve születhetne meg az a rend, melyben alakultunk, és amelynek életfenntartó erejét napról napra mosolyok és könnyek között ismerhetjük meg – amikor a kényszernémaság felszakad, és csendje ujjongva kiáramlik.

 Mi tudjuk, hogy a december beszél hozzánk. Sajnos, gyakran nem értjük, mit mond, hiszen ez az időszak a kivárás időszaka. Ugyan ki fordít figyelmet a megérkezést megelőző lépésekre, a kilincsen nyugvó kézre? Számunkra értelmes cselekedetet csak a nyitás és a belépés jelenthet. Arra várunk, hogy az ajtón túl új látvány táruljon elénk, és egy kicsit más színben tűnjenek fel a dolgok. S más színben tűnjünk fel mellettük mi is.

 December hónapot, eget vizsgáló tapasztalataik alapján az idő beosztói is nagy becsben tartották, lévén, hogy utolsó. A római naptárban még csak a tizedik volt, később kinevezték tizenkettediknek a zodiákus lassan forgó csillagképei szerint – lám, hogy változnak az idők, még a hónapok is szaporodnak, nem beszélve arról, hogy nem a csillagképek forognak felettünk, hanem mi alattuk. December király lett, a fagyban születettek királya, legalábbis itt, nálunk. Más égöv másmilyen ünnepet jelöl. Furcsa lehet, hogy felettük nem a Fagykirály, hanem a Nyárhozó Uralkodó képe lebeg a Föld azon részén, ahol ennek így kell lennie.

 Így kell lennie – akárhogy is van, ez a kitétel nem a puszta létezés egy módját jelzi: így van, hanem annak előre elrendeltségét. Mintha a mi eltökéltségünk szabna irányt annak, hogyan is van, hogyan is lesz minden. Ahogy a csiga is csak azt a pontot választja ki célul, amit el tud érni. Ha odaért, megpihen, illetve ha megpihen, odaért – így kell lennie.

 Egyetlen születésnek sincs időpontja. A születésnek pillanata van, általa rögzül minden más, ami tetteinket múlandóságunkhoz köti. A búcsúnak viszont időpontja van, mert életünk elköltött perceinek alapján ítéltetünk. Pillanat és időpont. A kettő között némi különbséget jelent, hogy az egyik előtt nem volt semmi, a másik előtt pedig volt valami, ami alatt el kellett döntenünk – egyesek szerint ez lehetetlen, mások szerint igen könnyű –, hogy azt követően lesz-e valami, vagy ismét csak a semmi.

 December ideje a bizonytalanságok sűrítménye. Viszont, ha a bizonytalanságok sűrítményét valamiféle logika szerint bizonyosságnak tekinthetnénk, sokkalta könnyebb dolgunk volna. Mert ama két pont közötti legrövidebb út, ami egyébként járhatatlan, járhatóvá válna. Beláthatóvá.

 Mi pedig, belátóvá.

 Emberi léptékkel mérve a december a befejezés ünnepe. De a befejezés csak azért lehet vígan ünnepelt parádé, mert utána következik egy új kezdet, ami a befejezést csupán a körforgás egy pontjának tekinti. Vajon lesz egy végső december is? Talán az lesz az igazi, isteni ünnep, hisz utoljára ünnepelni valamit, nem más, mint az elmúlás – nem pusztulás, nem megsemmisülés, de maga a megtérés, megdicsőülés.

 Viszont pont ez a „fejezet” az, amelynek titkát inkább távolról megcsodálni, mintsem megtapasztalni szeretnénk. Egyelőre így kell lennie.

 Úgy legyen.

 

 

Léphaft Pál

Fényárnyék

  Fénytörés vagy. Határ fény és árnyék udvarán. Látomás. Mind, ami fény, és mind, ami mély sötét, a tükröd. Végül is...

Léphaft Pál

Fényárnyék

  Fénytörés vagy. Határ fény és árnyék udvarán. Látomás. Mind, ami fény, és mind, ami mély sötét, a tükröd. Végül is...

Száraz Miklós György

Panoptikum

Mire gondol Kamilla?   Találtam egy képet a Fortepanon. A hölgy, Lasztoméry Kamilla, jó ismerősöm, bár sosem találkoztam vele. A férje, Barbjerik Ferenc, szenvedélyes amatőr...

Száraz Miklós György

Panoptikum

Mire gondol Kamilla?   Találtam egy képet a Fortepanon. A hölgy, Lasztoméry Kamilla, jó ismerősöm, bár sosem találkoztam vele. A férje, Barbjerik Ferenc, szenvedélyes amatőr...

Zalán Tibor

Tévelygéseim

„Nagy baj van abból, ha a szegény ember gyereke valaki akar lenni”, olvastam valahol, és nyomban magamra ismertem a mondatban. Ne is akarj soha valaki lenni, fiam, simogatta meg kérges kubikostenyerével kopasz...

Zalán Tibor

Tévelygéseim

„Nagy baj van abból, ha a szegény ember gyereke valaki akar lenni”, olvastam valahol, és nyomban magamra ismertem a mondatban. Ne is akarj soha valaki lenni, fiam, simogatta meg kérges kubikostenyerével kopasz...

Verebes Ernő

A király teste

A Jóisten halk hangon kérte, írja alá az okmányt. Csak ő lehet ilyen alázatos, gondolta a király, amíg hosszasan fontolgatta, mit tegyen. A pergamen ott hevert a díszes...

Verebes Ernő

A király teste

A Jóisten halk hangon kérte, írja alá az okmányt. Csak ő lehet ilyen alázatos, gondolta a király, amíg hosszasan fontolgatta, mit tegyen. A pergamen ott hevert a díszes...

Csík Mónika

Az angyal

Beleunt már nagyon az angyallétbe. Eleinte, pelyhesként, még izgalmasnak találta leselkedni a felhők mögül, figyelni a Földön járók mindennapjait, égi huncutságokkal...

Csík Mónika

Az angyal

Beleunt már nagyon az angyallétbe. Eleinte, pelyhesként, még izgalmasnak találta leselkedni a felhők mögül, figyelni a Földön járók mindennapjait, égi huncutságokkal...

Csík Mónika

A masni

A nevelő mondta, hogy amint felvijjog a sziréna, mindenki siessen ki az osztályteremből. Azt is mondta, hogy libasorban kell szaladni, szépen, egymás után, figyelje ki-ki az előtte lévőt, és...

Csík Mónika

A masni

A nevelő mondta, hogy amint felvijjog a sziréna, mindenki siessen ki az osztályteremből. Azt is mondta, hogy libasorban kell szaladni, szépen, egymás után, figyelje ki-ki az előtte lévőt, és...

Csík Mónika

A macska

  A macska mindennap máshol bukkant fel. Először egy építkezés állványzatán sütkérezett, és hunyorogva figyelte a sietős járókelőket....

Csík Mónika

A macska

  A macska mindennap máshol bukkant fel. Először egy építkezés állványzatán sütkérezett, és hunyorogva figyelte a sietős járókelőket....

Varga Noémi

Fal

Nem vagyunk egyformák, de bizonyos dolgok összekötnek. Mindnyájan emberek vagyunk. Mindnyájunkat más és más vezet a fájdalomba és az örömbe, de maga a fájdalom és az...

Varga Noémi

Fal

Nem vagyunk egyformák, de bizonyos dolgok összekötnek. Mindnyájan emberek vagyunk. Mindnyájunkat más és más vezet a fájdalomba és az örömbe, de maga a fájdalom és az...

Szögi Klaudia

Mi van a nap mögött

  A tölgyfa aranyos-zölden ragyogott, ahogy a nap átsütött a levelei közt. Egész nap a fűben feküdtem, figyeltem a lombkorona finom hullámzását. A leveleken átsütő...

Szögi Klaudia

Mi van a nap mögött

  A tölgyfa aranyos-zölden ragyogott, ahogy a nap átsütött a levelei közt. Egész nap a fűben feküdtem, figyeltem a lombkorona finom hullámzását. A leveleken átsütő...

Orosz András

A feloldozás

    Thomas J. Andrassal közölték, hogy komoly baja van. Úgy kezdődött, hogy először a lisztes dolgokra lett érzékeny, aztán a csonthéjas gyümölcsökre,...

Orosz András

A feloldozás

    Thomas J. Andrassal közölték, hogy komoly baja van. Úgy kezdődött, hogy először a lisztes dolgokra lett érzékeny, aztán a csonthéjas gyümölcsökre,...