Az élőhalottak zsoltára

Az élőhalottak zsoltára

Karlo De Negri

Uram,
mi, a te báránykáid,

roppant jópofa gyerekek vagyunk,

hirdetjük, ne mondj le semmiről,

minden lemondás kis halál,

és tényleg nem is mondunk le,

válogatott finomságokat akarunk,
és hozzá tökéletes alakot,

nagy transzokat, repüléseket,
de hozzá ártalomcsökkentést,
legendás berúgásokat,
aztán azonnal kezeljenek ki belőle,
szabad szerelmet mosolygós

nemibeteg-gondozással,
érzelmi ámokfutást
antidepresszánsokkal,
utazni nulla forintért, de közben

zöld legyen ám a bolygó,
és nullás a kibocsátás,
tessék mindent leaszfaltozni,

sárba ne kelljen lépnünk,

de járdáink közt minden áldott
négyzetcentit kéretik beparkosítani,
legyen minden minőségi, de olcsó,
legyen tartós, de engedhessük meg

magunknak a legújabbat,
legyen minden halk és automatikus,
mint egy sci-fiben, de kevesebb
energiával kelljen működtetni,
mint amennyi hőt
egy gyufaszál kibocsát.

Uram,
te is valami hasonlót hirdetsz,

ne mondj le senkiről,
minden lemondás kis halál,

és tényleg látunk is az utcán
zombikat mozogni,
valaki lemondott róluk,

levette róluk a kezét,

meg is mondta kerek perec,

én veled nem foglalkozom,

leírtalak, fel is út, le is út,

ez a születés utáni abortusz,

a létezés megtagadása,

lehet, hogy az anyjuk,

lehet, hogy a kedvesük,
lehet, hogy a tanáruk,
barátjuk, főnökük, lelki társuk
mondott le róluk,
azóta áttetszőek,

a fény, a szél, a por

meg a kisebb tárgyak is
akadálymentesen zuhognak át
körvonalaikon,

még a fecskék, verebek se
gabalyodnak bele sejtcsomóikba.
Uram,
csak te nem mondtál le róluk,

a notóriusokról, osztályismétlőkről,
a setét éjjel hányásukon
hazacsúszkálókról,
a gyulladt szemű kártyásokról,

akik a tétre ráteszik az asszonyt,

a stricikről, orgazdákról,

a folyton jó útra térőkről,

sőt, még rólunk,

fehérgalléros bűnözőkről se

mondasz le, akik ülünk miséden,

és nézzük az óránkat titokban,

mert ha nem elég hosszú a szertartás,

akkor minek fizetünk egyházi adót,

ha meg túl hosszú,
akkor minek képzeli magát ez a pap.
Kis múltbeli árulásainkon

legeltetjük a képzeletünket,

és kis jövőbeli árulásainkról

fantáziálunk, miközben

tested és véred kedvünkért

fel-le liftezik az oltáron,

letérdelünk, és tudjuk, e percben

pittyen otthon a sütő,

elkészült az ünnepi hús,

ha még egy strófát éneklünk,

már kiszárad, ne haragudj,
Uram, nem érünk rá
itt veled vacakolni,
sürgősen meg kell
ünnepelni téged,

hogy megszülettél, meghaltál,

hogy szenvedtél, az asztalnál

disznó vicceket kell mesélni,
és harsányan feleleveníteni
szégyenletes dolgokat,

nehogy feledésbe merüljenek,

meg kell nevezni a hazaárulókat,
a haladás kerékkötőit,

vérig sértődni és sérteni másokat.
Uram,
te meg nem mondasz le azokról,

akikről mi már rég lemondtunk,

várod a keresztvetéshez
dülöngélve letérdelő
alkeszeket egy-egy mámoros
kijózanodásra, hajnali szellővel
csiklandozod a kábszereseket,
és aranyozott, vörös bársony

királyi mennyezetet
terítesz a hajléktalanok fölé,

csak mi nem látjuk,

a te báránykáid,

mert míg te nem mondtál le senkiről,

mi nem mondtunk le semmiről,

és eltelve legjava falattal, borral
zárt ajtók mögött
hortyogunk rendületlenül.

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...