Az élőhalottak zsoltára

Az élőhalottak zsoltára

Karlo De Negri

Uram,
mi, a te báránykáid,

roppant jópofa gyerekek vagyunk,

hirdetjük, ne mondj le semmiről,

minden lemondás kis halál,

és tényleg nem is mondunk le,

válogatott finomságokat akarunk,
és hozzá tökéletes alakot,

nagy transzokat, repüléseket,
de hozzá ártalomcsökkentést,
legendás berúgásokat,
aztán azonnal kezeljenek ki belőle,
szabad szerelmet mosolygós

nemibeteg-gondozással,
érzelmi ámokfutást
antidepresszánsokkal,
utazni nulla forintért, de közben

zöld legyen ám a bolygó,
és nullás a kibocsátás,
tessék mindent leaszfaltozni,

sárba ne kelljen lépnünk,

de járdáink közt minden áldott
négyzetcentit kéretik beparkosítani,
legyen minden minőségi, de olcsó,
legyen tartós, de engedhessük meg

magunknak a legújabbat,
legyen minden halk és automatikus,
mint egy sci-fiben, de kevesebb
energiával kelljen működtetni,
mint amennyi hőt
egy gyufaszál kibocsát.

Uram,
te is valami hasonlót hirdetsz,

ne mondj le senkiről,
minden lemondás kis halál,

és tényleg látunk is az utcán
zombikat mozogni,
valaki lemondott róluk,

levette róluk a kezét,

meg is mondta kerek perec,

én veled nem foglalkozom,

leírtalak, fel is út, le is út,

ez a születés utáni abortusz,

a létezés megtagadása,

lehet, hogy az anyjuk,

lehet, hogy a kedvesük,
lehet, hogy a tanáruk,
barátjuk, főnökük, lelki társuk
mondott le róluk,
azóta áttetszőek,

a fény, a szél, a por

meg a kisebb tárgyak is
akadálymentesen zuhognak át
körvonalaikon,

még a fecskék, verebek se
gabalyodnak bele sejtcsomóikba.
Uram,
csak te nem mondtál le róluk,

a notóriusokról, osztályismétlőkről,
a setét éjjel hányásukon
hazacsúszkálókról,
a gyulladt szemű kártyásokról,

akik a tétre ráteszik az asszonyt,

a stricikről, orgazdákról,

a folyton jó útra térőkről,

sőt, még rólunk,

fehérgalléros bűnözőkről se

mondasz le, akik ülünk miséden,

és nézzük az óránkat titokban,

mert ha nem elég hosszú a szertartás,

akkor minek fizetünk egyházi adót,

ha meg túl hosszú,
akkor minek képzeli magát ez a pap.
Kis múltbeli árulásainkon

legeltetjük a képzeletünket,

és kis jövőbeli árulásainkról

fantáziálunk, miközben

tested és véred kedvünkért

fel-le liftezik az oltáron,

letérdelünk, és tudjuk, e percben

pittyen otthon a sütő,

elkészült az ünnepi hús,

ha még egy strófát éneklünk,

már kiszárad, ne haragudj,
Uram, nem érünk rá
itt veled vacakolni,
sürgősen meg kell
ünnepelni téged,

hogy megszülettél, meghaltál,

hogy szenvedtél, az asztalnál

disznó vicceket kell mesélni,
és harsányan feleleveníteni
szégyenletes dolgokat,

nehogy feledésbe merüljenek,

meg kell nevezni a hazaárulókat,
a haladás kerékkötőit,

vérig sértődni és sérteni másokat.
Uram,
te meg nem mondasz le azokról,

akikről mi már rég lemondtunk,

várod a keresztvetéshez
dülöngélve letérdelő
alkeszeket egy-egy mámoros
kijózanodásra, hajnali szellővel
csiklandozod a kábszereseket,
és aranyozott, vörös bársony

királyi mennyezetet
terítesz a hajléktalanok fölé,

csak mi nem látjuk,

a te báránykáid,

mert míg te nem mondtál le senkiről,

mi nem mondtunk le semmiről,

és eltelve legjava falattal, borral
zárt ajtók mögött
hortyogunk rendületlenül.

 

Molnár Gábor

Mihályra várva

akár a döfött dúlt állat, sárban, lápban lépve, kiontott végrendeletét vérrel véste létre   felhőbő kebleken, lőtt seben át, skarlát Nap...

Molnár Gábor

Mihályra várva

akár a döfött dúlt állat, sárban, lápban lépve, kiontott végrendeletét vérrel véste létre   felhőbő kebleken, lőtt seben át, skarlát Nap...

Klemm József

Ha egyszer…

Ha egyszer mégis meghalok, égbe visznek az angyalok, lebegünk majd a föld fölött, a tollruhába öltözött kísérőimmel, percekig, míg várják, hogy intsek nekik, hogy...

Klemm József

Ha egyszer…

Ha egyszer mégis meghalok, égbe visznek az angyalok, lebegünk majd a föld fölött, a tollruhába öltözött kísérőimmel, percekig, míg várják, hogy intsek nekik, hogy...

Zalán Tibor

Évforduló

A levegő szürke lebegcséi között feloldódik az előkeveredett hang. Összenéznek, nem tudják lefordítani egymás tekintetét. Elfordulnak, tapéták lassú...

Zalán Tibor

Évforduló

A levegő szürke lebegcséi között feloldódik az előkeveredett hang. Összenéznek, nem tudják lefordítani egymás tekintetét. Elfordulnak, tapéták lassú...

Zalán Tibor

Madártörés

Nádszál az ember, törékeny. Hogyan tudsz aludni ennyi fényben? Párnádra mintha leszállna a törött madár. Vé- res a szárnya, vé- res az árnya. Eljött,...

Zalán Tibor

Madártörés

Nádszál az ember, törékeny. Hogyan tudsz aludni ennyi fényben? Párnádra mintha leszállna a törött madár. Vé- res a szárnya, vé- res az árnya. Eljött,...

Zalán Tibor

Poszt

A szív megállt. Már csak a tenger hullámzik bennem. A tenger

Zalán Tibor

Poszt

A szív megállt. Már csak a tenger hullámzik bennem. A tenger

Zalán Tibor

Várakozás

Hogy mikor zárult be mögötte, arra már nincs adat. Megszokta az elhaladó lépteket is. Megáll, elindul, nem nyit be soha, mégis

Zalán Tibor

Várakozás

Hogy mikor zárult be mögötte, arra már nincs adat. Megszokta az elhaladó lépteket is. Megáll, elindul, nem nyit be soha, mégis

Zalán Tibor

Beckett

Magányos törésvonalak, fekete menyegző az elhallgatás tégláiban. Ember súlya, meg- roppan alatta az ág És csönd csönd csönd és csönd és csönd után...

Zalán Tibor

Beckett

Magányos törésvonalak, fekete menyegző az elhallgatás tégláiban. Ember súlya, meg- roppan alatta az ág És csönd csönd csönd és csönd és csönd után...

Kis Kinga

őszintén

meddig lehetek még megfelelő kort megélt, önállóságot tettető gyermek? s mikor vihet táncba engem is az a csodálatos Világ? majd könnyezve suttogom neki: „olyan más vagy,...

Kis Kinga

őszintén

meddig lehetek még megfelelő kort megélt, önállóságot tettető gyermek? s mikor vihet táncba engem is az a csodálatos Világ? majd könnyezve suttogom neki: „olyan más vagy,...

Pejin Lea

ima az éhezőkért

a testem egy játszótér, vasárnaponként templom. csúszdázik az enikő, hintázik az áron. mindennapi libidójuk add meg nekik ma. ha nem jó a libikóka, nincsen nyalóka.

Pejin Lea

ima az éhezőkért

a testem egy játszótér, vasárnaponként templom. csúszdázik az enikő, hintázik az áron. mindennapi libidójuk add meg nekik ma. ha nem jó a libikóka, nincsen nyalóka.

Pejin Lea

éjszakai műszak

nők halnak ki karjaimban naponta. a fajfenntartás célja nélkül hasadnak ketté középen. a két mell között lövészárok, maradhatna éjszakánként pár...

Pejin Lea

éjszakai műszak

nők halnak ki karjaimban naponta. a fajfenntartás célja nélkül hasadnak ketté középen. a két mell között lövészárok, maradhatna éjszakánként pár...