Az élőhalottak zsoltára

Az élőhalottak zsoltára

Karlo De Negri

Uram,
mi, a te báránykáid,

roppant jópofa gyerekek vagyunk,

hirdetjük, ne mondj le semmiről,

minden lemondás kis halál,

és tényleg nem is mondunk le,

válogatott finomságokat akarunk,
és hozzá tökéletes alakot,

nagy transzokat, repüléseket,
de hozzá ártalomcsökkentést,
legendás berúgásokat,
aztán azonnal kezeljenek ki belőle,
szabad szerelmet mosolygós

nemibeteg-gondozással,
érzelmi ámokfutást
antidepresszánsokkal,
utazni nulla forintért, de közben

zöld legyen ám a bolygó,
és nullás a kibocsátás,
tessék mindent leaszfaltozni,

sárba ne kelljen lépnünk,

de járdáink közt minden áldott
négyzetcentit kéretik beparkosítani,
legyen minden minőségi, de olcsó,
legyen tartós, de engedhessük meg

magunknak a legújabbat,
legyen minden halk és automatikus,
mint egy sci-fiben, de kevesebb
energiával kelljen működtetni,
mint amennyi hőt
egy gyufaszál kibocsát.

Uram,
te is valami hasonlót hirdetsz,

ne mondj le senkiről,
minden lemondás kis halál,

és tényleg látunk is az utcán
zombikat mozogni,
valaki lemondott róluk,

levette róluk a kezét,

meg is mondta kerek perec,

én veled nem foglalkozom,

leírtalak, fel is út, le is út,

ez a születés utáni abortusz,

a létezés megtagadása,

lehet, hogy az anyjuk,

lehet, hogy a kedvesük,
lehet, hogy a tanáruk,
barátjuk, főnökük, lelki társuk
mondott le róluk,
azóta áttetszőek,

a fény, a szél, a por

meg a kisebb tárgyak is
akadálymentesen zuhognak át
körvonalaikon,

még a fecskék, verebek se
gabalyodnak bele sejtcsomóikba.
Uram,
csak te nem mondtál le róluk,

a notóriusokról, osztályismétlőkről,
a setét éjjel hányásukon
hazacsúszkálókról,
a gyulladt szemű kártyásokról,

akik a tétre ráteszik az asszonyt,

a stricikről, orgazdákról,

a folyton jó útra térőkről,

sőt, még rólunk,

fehérgalléros bűnözőkről se

mondasz le, akik ülünk miséden,

és nézzük az óránkat titokban,

mert ha nem elég hosszú a szertartás,

akkor minek fizetünk egyházi adót,

ha meg túl hosszú,
akkor minek képzeli magát ez a pap.
Kis múltbeli árulásainkon

legeltetjük a képzeletünket,

és kis jövőbeli árulásainkról

fantáziálunk, miközben

tested és véred kedvünkért

fel-le liftezik az oltáron,

letérdelünk, és tudjuk, e percben

pittyen otthon a sütő,

elkészült az ünnepi hús,

ha még egy strófát éneklünk,

már kiszárad, ne haragudj,
Uram, nem érünk rá
itt veled vacakolni,
sürgősen meg kell
ünnepelni téged,

hogy megszülettél, meghaltál,

hogy szenvedtél, az asztalnál

disznó vicceket kell mesélni,
és harsányan feleleveníteni
szégyenletes dolgokat,

nehogy feledésbe merüljenek,

meg kell nevezni a hazaárulókat,
a haladás kerékkötőit,

vérig sértődni és sérteni másokat.
Uram,
te meg nem mondasz le azokról,

akikről mi már rég lemondtunk,

várod a keresztvetéshez
dülöngélve letérdelő
alkeszeket egy-egy mámoros
kijózanodásra, hajnali szellővel
csiklandozod a kábszereseket,
és aranyozott, vörös bársony

királyi mennyezetet
terítesz a hajléktalanok fölé,

csak mi nem látjuk,

a te báránykáid,

mert míg te nem mondtál le senkiről,

mi nem mondtunk le semmiről,

és eltelve legjava falattal, borral
zárt ajtók mögött
hortyogunk rendületlenül.

 

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...