Noé bárkája

Noé bárkája

Szerző: Kókai Eléna: DARK BASS I, 2022

Épp készülődtem. Egy filmes projekt megbeszélésére mentünk volna a férjemmel. Felvettem a piros bőrdzsekimet, amikor megszólalt a mobiltelefonom.

  – Baj van – szólt bele a telefonba a férjem.

  – Baleset ért? – kérdeztem. Nálunk a baj azt jelentette, hogy az egészségünkkel van gond, azonkívül megoldottunk mindig mindent.

  – Nem – mondta ő. – Verát választom, immár véglegesen. Már csak a cuccaimat összepakolni megyek haza. A megbeszélésre telefonáltam, hogy külön megyünk.

  Elsötétült előttem a világ.

  – Hogyan? – ennyit tudtam kérdezni.

  – A hogyan az már mindegy – mondta a férjem. – Te is tudod, nem ment. Mikor menjek a cuccokért?

  – Holnap délelőtt, amikor mi nem leszünk itthon.

  És letettem a telefont. Mintha kígyó szorongatta volna az egész testemet. Lementem az utcára, hiszen indulnom kellett a megbeszélésre. Felhívtam anyát.

  – Anya, baj van.

  – Mi a baj, kislányom? Beteg az unokám?

  – Nem, most hívott fel a férjem, hogy végleg elmegy.

  – Micsoda? De hát egyszer már visszajött. Aki egyszer visszajön, úgy gondoltam, az már nem megy el soha többé. Ne haragudj, kislányom, hogy azt mondtam neked, miután visszajött, hogy kitombolta magát, és nyugalom lesz végre nálatok. De tudod, mit? Viszek valamit délután az unokámnak, ami talán segít.

  – Jó, anya – ennyit tudtam kinyögni. És letettem. Odaértem a megbeszélés színhelyére. Akkor jutott eszembe, hogy anyát nem kérdeztem, hányra jön. De végül is mindegy, délután, amikor a fiam hazahozom az oviból, örülök, ha nem fogok folyamatosan sírni, és otthon leszünk.

  – Elég furcsa telefonunk volt – fogadott a megbeszélés vezetője.

  – Mire gondol? – kérdeztem aggódva, mert a munka izgalmasnak tűnt, nem akartam elveszíteni.

  – Felhívott a férje, hogy most már nem az ön férje, és külön jön a megbeszélésre. Kicsit csodálkoztunk, ennyire gyorsan nem lehet elválni. Na de végül is mindegy, ez nem az én dolgom – igazította meg a középkorú, rövid hajú, szemüveges nő a vajszínű kiskosztüm kabátját. – Dolgozzunk.

  A munkát nem vesztettem el – gondoltam magamban. Az jó. Mert amikor először elhagyott a férjem, megtapasztaltam, az egyedülálló anyaságban a legkeményebb, hogy rengeteget kell dolgozni, egyedül kell előteremteni mindazt, amit két ember szokott.

  Délután hallottam, ahogy anyám zörög a zárban a kulcsával. Már otthon voltunk Alexszel. Anyám belépett, egy nagy csomagot tartott a kezében. Közben a fülembe súgta:

  – Már megmondtad neki? Az én drága kis unokámnak?

  – Még nem, anya, inkább megvártalak.

  – Akkor mondd meg most, essünk túl rajta.

  Alex épp autókból épített egy hosszú sort, amely már az előszobától a nagyszobáig elért. Gyönyörű szőke haja repkedett a fejecskéjén.

  – Alex – kezdtem bele –, az a helyzet, apa elment, most már végleg, Vera nénivel.

  – Hova mentek? – kérdezte Alex.

  – Vele fog élni, nem velünk.

  – Anya, egyszer már volt ilyen – mondta Alex. – Vissza fog jönni, meglátod.

  Közben anyám jött, mit jött, repült be a szobába, kezében a csomaggal:

  – Alexkám, nézd, mit hozott a nagyi neked! Ami meg apádat illeti, itt vagyunk, én és anya, mi mindig veled leszünk.

  Alex izgatottan bontotta ki a csomagot. Noé bárkája volt, műanyagból. Egy csodálatos hajó, úgy kialakítva, hogy Noét és az összes állatot ki-be lehetett rakosgatni, vagy a fedélzetre is feltenni.

  Alex ugrált örömében.

  – Alex, azért hoztam pont ezt neked, mert ez a játék szimbolizálja, hogy nekünk is sikerülni fog túlélni, édesapád nélkül is. Tudod, van az a bibliai történet, amikor jött az özönvíz, Noé a bárkával és az állatokkal túlélte.

  – Nagyi, add ide, légy szíves, a varjút – mondta Alex.

  – Tessék – és belemerültek a játékba, és akkor megéreztem, hogy menni fog minden.

  Tizenkét évvel később ott álltunk Alexszel a kórházban, anyám halálos ágyánál. Már mindketten tudtuk, nem fog hazajönni. Beszélni nem tudott, csak sóhajtott, néha bólogatott és sírt.

  – Anya, azt hallja nagyi, amit mondok? – kérdezte Alex.

  – Szerintem igen – válaszoltam.

  – Anya, és mit mondjak neki?

  – Bármit, amit szeretnél.

  – Jó.

  Alex kicsit gondolkozott, közelebb lépett anyám ágyához. Közben, mint a filmekben, pittyegett mögötte az orvosi műszer, anyám ütemes szívverésével.

  – Nagyi, nagyon szeretlek. Köszönöm, hogy a nagymamám voltál – kezdett bele a már majdnem felnőtt fiam. – És tudod, nagyi, mi jutott most eszembe? A Noé bárkája, amit akkor hoztál, amikor apa elment, végleg. És milyen szuper ajándék volt az, nagyi.

  – Anya, most többet nem tudok mondani – lépett hátrébb a fiam.

  – Jól van – mondtam neki –, ez gyönyörű volt.

  Közben folytak a könnyeim.

  Hazafelé menet, a csikorgó januári fagyban arra gondoltam, ha hazaérünk, megkeressük a Noé bárkáját. Most újra szükségünk lesz rá.

Ficsku Pál

Szerelem újratöltve

Sokszor tűnődtem már azon, meddig terjedhetnek a hősök személyiségi jogai, mikor válik az irodalom ombudsmankérdéssé. Mi az, amit leírhatok egy élő vagy valaha élt...

Ficsku Pál

Szerelem újratöltve

Sokszor tűnődtem már azon, meddig terjedhetnek a hősök személyiségi jogai, mikor válik az irodalom ombudsmankérdéssé. Mi az, amit leírhatok egy élő vagy valaha élt...

Tóth Eszter Zsófia

Örökbeadás

– Megkeresem a testvéremet – hallottam egy nap apa hangját reggel a konyhából, még félálomban.   – Ne viccelj – felelte anya apának. – Öregember vagy már,...

Tóth Eszter Zsófia

Örökbeadás

– Megkeresem a testvéremet – hallottam egy nap apa hangját reggel a konyhából, még félálomban.   – Ne viccelj – felelte anya apának. – Öregember vagy már,...

Juhász Zsuzsanna

Puszcsilavcsi

férjemnek           Na, még ez is. Hogy bennem egyre több lesz a férfihormon, mert fogy a női. Te meg egyre nőiesebb leszel, mert benned a férfihormon fogy.   Na,...

Juhász Zsuzsanna

Puszcsilavcsi

férjemnek           Na, még ez is. Hogy bennem egyre több lesz a férfihormon, mert fogy a női. Te meg egyre nőiesebb leszel, mert benned a férfihormon fogy.   Na,...

Kolter László

A diófa, a bogár és a madarak története

Nagy vágyam megépíteni egy madáretetőt, hogy télen, amikor a hidegben reszketnek, dideregnek és éhesek a madarak, kimenjek hozzájuk, egy hatalmas, vastag törzsű diófához,...

Kolter László

A diófa, a bogár és a madarak története

Nagy vágyam megépíteni egy madáretetőt, hogy télen, amikor a hidegben reszketnek, dideregnek és éhesek a madarak, kimenjek hozzájuk, egy hatalmas, vastag törzsű diófához,...

Tóth Eszter Zsófia

Az óriás moncsicsi

– Kati nénje – hallottam Tündi hangját a konyhánkból. – Képzelje, mi történt. Az a pincér udvarlóm egy óriás moncsicsit hozott ma nekem a randira.   –...

Tóth Eszter Zsófia

Az óriás moncsicsi

– Kati nénje – hallottam Tündi hangját a konyhánkból. – Képzelje, mi történt. Az a pincér udvarlóm egy óriás moncsicsit hozott ma nekem a randira.   –...

Klamár Zoltán

Kerekvilág

Vastag por alatt, a meleg padlástérben hallgat egy szétszerelt világ.            Petri György Azt gondolom, hogy mindenkinek van egy saját, történetein keresztül...

Klamár Zoltán

Kerekvilág

Vastag por alatt, a meleg padlástérben hallgat egy szétszerelt világ.            Petri György Azt gondolom, hogy mindenkinek van egy saját, történetein keresztül...

Tóth Eszter Zsófia

A szarvasagancs

– Kislányom, nézd, felteszem a szarvasagancsot az előszobafal tetejére.   Apa ünnepélyes arcot vágott. Az új lakásban laktunk már, és apa saját kezűleg...

Tóth Eszter Zsófia

A szarvasagancs

– Kislányom, nézd, felteszem a szarvasagancsot az előszobafal tetejére.   Apa ünnepélyes arcot vágott. Az új lakásban laktunk már, és apa saját kezűleg...

Juhász Zsuzsanna

Gyémántajándék

Tőlem kekeckedhetsz, fiam. Megengedem, hogy idejárj, hogy legyen összehasonlítási alapod.   Hogy te milyen szép rendet és tisztaságot tartasz magadnál. Míg itt én elhanyagolok...

Juhász Zsuzsanna

Gyémántajándék

Tőlem kekeckedhetsz, fiam. Megengedem, hogy idejárj, hogy legyen összehasonlítási alapod.   Hogy te milyen szép rendet és tisztaságot tartasz magadnál. Míg itt én elhanyagolok...

Zalán Tibor

A zenélésről

Sok mindenféle akartam én lenni, még abban az időben, amikor az ember sok mindenféle elképzeléssel bír, de fogalma sincs a világról. Kocsis, atomfizikus, később festő, azt...

Zalán Tibor

A zenélésről

Sok mindenféle akartam én lenni, még abban az időben, amikor az ember sok mindenféle elképzeléssel bír, de fogalma sincs a világról. Kocsis, atomfizikus, később festő, azt...

Klamár Zoltán

Takarásban

Évek óta én díszítem a család karácsonyfáját. Vízkeresztkor vagy valamivel később a bontás is rendre az enyém. Kajánul megjegyzem néha, hogy...

Klamár Zoltán

Takarásban

Évek óta én díszítem a család karácsonyfáját. Vízkeresztkor vagy valamivel később a bontás is rendre az enyém. Kajánul megjegyzem néha, hogy...