Vérengzés a parlamentben

Vérengzés a parlamentben

Puniša Račić radikális párti képviselő, a merénylet elkövetője

Puniša Račić merénylete a Horvát Parasztpárt képviselői ellen

 

A Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban 1927. szeptember 11-én megtartott parlamenti választáson az Országos Magyar Pártnak először sikerült képviselőket bejuttatnia az ország parlamentjébe. Dr. Várady Imre a nagybecskereki, míg dr. Strelitzky Dénes a szabadkai választókerületben nyerte el a képviselőséget. A megmérettetésen az OMP nem önállóan, hanem a kormányzó Radikális Párttal közös listával vett részt. 1928 tavaszán a Radikális Párt egyik képviselője lemondott parlamenti mandátumáról. A helyét, a jog szerint, dr. Nagy Ödön vehette át – igaz, némi huzavona után, szerb nyelvtudásának bizonyításával igazolták csak mandátumát –, ami azt jelentette, hogy az OMP képviselőinek a száma háromra emelkedett a parlamentben.

  A magyar képviselők hamarosan példátlan eseménynek lehettek szemtanúi a képviselői padsorok között. 1928. június 20-án Puniša Račić montenegrói szerb radikális párti képviselő pisztollyal rálőtt öt képviselőtársára, akik az ellenzéki Horvát Parasztpárt tagjai voltak. A merénylet oly mértékben kiélezte az országot mélyen megosztó szerb–horvát ellentétet, hogy az már az SZHSZ Királyság létét fenyegette. Végül I. Sándor király, hogy úrrá legyen a válságon, 1929. január 6-án bevezette a diktatúrát. Ez a lépés az OMP végét is jelentette. Így Puniša Račić parlamenti vérengzése a délvidéki magyarság számára is sorsdöntő eseménynek bizonyult.

  Mi is történt pontosan azon a végzetes parlamenti ülésen? Hogyan értékelték az eseményeket az OMP politikusai? Mi történt azokban a napokban a délvidéki magyarság akkori szellemi központjában, Szabadkán? Ezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni a Hírlap című korabeli szabadkai napilap segítségével.

ÖT LÖVÉS AZ ÜLÉSTEREMBEN

 

A Hírlap 1928. június 22-ei, pénteki száma szinte teljes terjedelmében a merénylettel foglalkozott. A napilap összefoglalójában arról írtak, hogy a kormánypártok és az ellenzék között régóta húzódó ellentétek miatt „a levegőben lógott a véres esemény, és érezni lehetett, hogy a hosszú harcoknak szomoru lezárulása lesz”. A merényletet egy viharos parlamenti ülés előzte meg, amelyet 20-án reggel 10 óra előtt nyitott meg a házelnök, dr. Ninko Perić. Az ülésen éles vita alakult ki Puniša Račić és az ellenzéki képviselők között. Račić a helyéről intézett beszédet a képviselőkhöz, amit az ellenzék közbekiabálásokkal zavart meg. Ekkor Račić kijelentette:
  „Én mint szerb képviselő nyíltan szemükbe mondom önöknek, hogy ha kell, akkor fegyverrel is, de meg fogom védeni a szerb nép érdekeit és a becsületét.”

  Ekkor Stjepan Radić és képviselőtársai is, akik addig csendben hallgatták a beszédet, hangos tiltakozásba kezdtek. A házelnök kérte Račićot, hogy fejezze be beszédét, de a radikális képviselő ekkor a szószékre lépett, és ott folytatta.

  „Itt kijelentem, hogy leszámolok azzal, aki megkísérli, hogy engem megakadályozzon abban, hogy beszédemet elmondjam, vagy közém és az ellenzék közé áll” – fenyegetőzött a szószékről Puniša Račić.

  A házelnök a botrányos kijelentések elhangzása után berekesztette az ülést, és hogy jelezze, azt aznapra fel is függesztette, távozott az ülésteremből. Az ezt követő eseményeket a Hírlap így írta le:

  „Rácsics hátrafordul, hogy megnézze, hol van az elnök, és amikor látja, hogy a széke üres, egyik kezével a bal zsebébe nyul, valamit kivesz onnan, és két keze közé tesz.

  Ezt a mozdulatot kevesen vették észre, és ezek között az első Vujicsics Milorád igazságügy-miniszter volt, aki közvetlenül Rácsics mögött ült a miniszteri padokban, valamint Obrádovics Milán radikális képviselő, volt igazságügy-miniszter, aki látva a revolver csövét megvillanni, odarohan Rácsicshoz, megfogja a kezét, és kérlelve így szól hozzá:

  – Testvér, tán megbolondultál.

  Rácsics Punisa mind idegesebb lesz, és dühösen válaszol:

  – Menj arrébb, mert különben beléd lövök.

  Obrádovics megijedt az energikus kijelentéstől, egy lépést hátrál, de ebben a pillanatban Vujicsics Milorád igazságügy-miniszter felállt a székéről, és hátulról ráteszi a kezét Rácsics vállára:

  – Ne csinálj bolondságokat – kérleli a szónokot, de az megismétli a goromba elutasító választ:

  – Engedj, mert beléd lövök!

  Vujicsics és Obrádovics közbelépése és a Rácsics Punisával folytatott szóváltás szinte pillanatok alatt játszódik le, miközben dermedt csend támad az ülésteremben.”

  A szóváltás után a képviselő megkezdte a vérengzést.

  „Rácsics Punisa hosszabb ideig farkasszemet nézet Pernárral, aki tőle mindössze két-három lépésre ült a helyén, majd szó nélkül elővette a revolvert, s annak csövét Pernárra irányította, és kétszer egymás után eldördült a gyilkos szerszám. Pernár Iván a lövéstől találva fejjel a padra esett, majd fel akart kelni, de már nem volt elég ereje ahhoz, és vérezve a pad alá esett.

  Még mindig irtózatos csend van az ülésteremben, és a képviselők ijedtükben szinte a padhoz voltak szögezve. Elsőnek Baszaricsek radicspárti képviselő tért magához, és a gyorsíróasztaltól, ahonnan hallgatta Rácsics beszédét, kétségbeesve rohant a szónoki emelvény felé, hogy lefegyverezze a vérengző embert.

  Rácsics Baszaricsek lépéseinek a zajára oldalt fordult, és közvetlen közelről elsüti a fegyvert, amelynek a golyója eltalálja Baszaricseket, aki az ellenzéki padok és a gyorsírói padok között jajszó nélkül összeesett.”

  A lövöldözés ezzel még nem ért véget.

  „A gyilkos képviselő, látva, hogy a golyótól találva összeesik Baszaricsek, cinikusan Radics István felé fordul, aki az egész idő alatt dermedten ült a rendes helyén, és az ujjaival dobolt a pad tetején.

  Eldördült a negyedik, és Radics István, akit a golyó a hasán talál el, lefordult a padról. Ekkor Gradnja Iván, aki attól tartott, hogy a merénylő újabb lövéseket ad le a horvát parasztpárt vezérére, átugrotta a padokat, és testével akarta védeni Radics Istvánt a további lövésektől. Az egyik golyó átfúrta a kezét, majd Radics Pavle, látva, hogy a nagybátyja élete veszedelemben forog, szintén Radics István elé állott, hogy testével megvédelmezze. Ebben a pillanatban eldördült az ötödik lövés, és Radics Pavle, aki éppen kinyújtotta kezét, hogy nagybátyját felemelje a padból, a golyótól eltalálva így kiáltott fel:

  – Jaj agyonlőnek! – és kinyulva elvágódott a padlón.

  A parlamentben még mindig rémült csend van, és Rácsics Punisa az ötödik lövés eldördülése után ujból el akarta sütni a fegyvert, de már nem volt több golyója, erre egykedvűen lelépett a szónoki emelvényről, néhány lépést tesz a gyorsírói asztal felé, de belebotlik Baszaricsekbe, és elvágódik” – írta a Hírlap.

  A gyilkos képviselő végül elhagyta a parlament épületét, majd a belügyminiszternél feladta magát, a csendőrök letartóztatták. Pavle Radić és Đuro Basariček belehaltak a sérülésükbe, Ivan Pernar és Ivan Granđa súlyosan megsebesült. Stjepan Radićot a merénylet után a belgrádi kórházba vitték, és megoperálták, de végül a lövés okozta szövődmények következtében augusztus 8-án elhunyt.

VÉRFÜRDŐ UTÁN

 

Június 24-én a Hírlapban megjelent Vérfürdő után című vezércikkében dr. Strelitzky Dénes, az Országos Magyar Párt parlamenti képviselője értékelte a parlamentben történteket. A szabadkai magyar képviselő leírta, hogy a vérfürdőt megelőzően a parlamenti üléseken botrány botrányt követett, nem volt lehetőség a nyugodt tanácskozásra. Emiatt pedig „balsejtelmek sokakat kísértek”, de „senki sem volt azonban, aki gondolni mert volna a bekövetkezett szerencsétlenségre”. Strelitzky pontosan látta, hogy a merénylet az ország számára sorsdöntő esemény, és egy új korszak nyitányát jelenti.

Vérengzés a parlamentben
Merénylet a parlamentben

  „Csodának kell történnie, hogy a mai reménytelen és vigasztalan parlamenti helyzetből kibontakozás legyen található – suttogták némelyek –, ha azok a tárgyalások, amiket a kormányzó pártok az ellenzékkel folytattak, nem vezetnek sikerre.

  A tárgyalások meghiúsultak, és csoda helyett – vérfürdő jött… Azok a lövések, amik Racsics Punisa revolveréből kipattantak, talán kioltják az egész életét a mai parlamentnek, de mindenesetre lezárják az ellenzéki obstrukciónak az eddigi korszakát, s bármennyire beláthatatlan és bizonytalan, de feltétlenül új korszakot nyitnak.

  Az a nagy nemzeti szerencsétlenség, amely a parlament szerdai ülésén történt, feltétlenül határkő lesz, amely mellett nem mehetünk el anélkül, hogy magunkba ne szállnánk, és ne vonnánk le belőle a tanulságokat.

  Bármely irtózattal nézzük is a tényt, amely családapák életét oltotta ki, bármennyire borzadunk is a tett vérességétől, s bármely mértékben ítéljük is el, a legmegdöbbentőbb az egész rémtettnél az a körülmény, hogy egyáltalán kijelenthető volt a parlamentben, hogy politikai vitákat vérrel is lehet elintézni, hogy a politika fegyverei között a revolver is szerepelhet, hogy van rá hajlandóság, hogy az elnök törvényes fegyelmi jogán kívül más eszközök is igénybe vétessenek” – írta Strelitzky vezércikkében.

  Az Országos Magyar Párt nevében a párt elnöke, dr. Sántha György táviratban fejezte ki részvétét a Horvát Parasztpártnak.

  „Megrendült lélekkel értesültünk a Horvát Parasztpártot ért mélységes csapásról. Kérjük, hogy fogadják mély gyászuk alkalmából az Országos Magyar Párt őszinte részvétét.

  Dr. Sántha György elnök” – állt a táviratban.

Vérengzés a parlamentben
Stjepan Radić, a Horvát Parasztpárt elnöke augusztus 8-án halt bele sérüléseibe

  A merénylet után Horvátország-szerte tüntetésekre és zavargásokra került sor. Zágrábban egy tüntetés halálos áldozatokkal is járó zavargásba torkollott. Dubrovnikban a helyi radikális klubot lerombolták. Pavle Radić és Đuro Basariček koporsóját tízezer ember várta a zágrábi pályaudvaron, majd június 23-án a két képviselőt százezrek kísérték el utolsó útjukra. A Zágráb környéki településekről tízezrek érkeztek a temetésre. A gyászszertartáson a Horvát Parasztpárt szabadkai szervezetét Josip Vuković-Đido, a párt szabadkai kerületi elnöke és három párttársa képviselte.

  A horvátországi események hatására Szabadkán dr. Veljko Momirović, a város rendőrfőkapitánya óvintézkedéseket vezetett be a városban az esetleges zavargások elkerülése érdekében. Június 22-étől kezdve betiltott minden rendezvényt, tüntetést és utcai csoportosulást. A kávézók, vendéglők, mozik és minden nyilvános hely legkésőbb este 10 óráig tarthatott nyitva. A rendelkezés megszegőit egy évig terjedő fogházzal és ötezer dinárig terjedő pénzbüntetéssel sújtották. Emellett a temetés ideje alatt 9 és 11 óra között minden üzletnek zárva kellett tartania. A temetés napján a Szent Teréz-templomban gyászmisét tartottak, amelyen dr. Mirko Ivković-Ivandekić vezetésével részt vett a helyi Horvát Parasztpárt vezetősége, valamint a független demokrata párt számos előkelő tagja.

  A merénylet következtében július 4-én a Velimir Vukićević, az SZHSZ Királyság miniszterelnöke benyújtotta lemondását. Dr. Strelitzky Dénes a július 8-án a Hírlapban megjelent Kormánylemondás után című vezércikkében vázolta fel a Puniša Račić lövései által bekövetkezett mély politikai válság legfontosabb kérdéseit:

  „E pillanatban az ország politikai hajója a válság mély és sötét vizein, kavargó örvények és veszélyes zátonyok között úszik. Senki sem tudja ma megmondani, hogy mit hoz a holnap, senki sem tudja még csak gyanítani sem, hogy mikor, milyen irányban és milyen kormányosokkal lesz elérhető a kibontakozás verőfényes partja. Senki sem tudja megmondani, hogy van-e egyáltalán normális parlamenti megoldásra lehetőség, hogy van-e mód koncentrációs kormány alakítására, s hogyha nincsen, mi lenne előnyösebb, mi lenne nagyobb érdekében az országnak: az ellenzék nélküli csonka parlamenttel dolgozni, vagy kiírni a választásokat? A jövő csupa kérdőjel, csupa talány, és jövendölésekbe, találgatásokba bocsátkozni egészen meddőnek látszik” – állapította meg dr. Strelitzky Dénes.

Patyi Szilárd

“Siketnémák propagandája”

Kormány és ellenzék küzdelme az 1935-ös jugoszláviai választásokon   1934 decemberében a jugoszláv hatóságok mintegy háromezer délvidéki magyart...

Patyi Szilárd

“Siketnémák propagandája”

Kormány és ellenzék küzdelme az 1935-ös jugoszláviai választásokon   1934 decemberében a jugoszláv hatóságok mintegy háromezer délvidéki magyart...

Molnár Tibor

A főhadnagy végrendelete

Keczeli Mészáros Gábor története   Az első világháború során a harctérre vonuló tisztek, katonák – sorsuk bizonytalansága miatt – gyakran...

Molnár Tibor

A főhadnagy végrendelete

Keczeli Mészáros Gábor története   Az első világháború során a harctérre vonuló tisztek, katonák – sorsuk bizonytalansága miatt – gyakran...

Molnár Tibor

Dudás Emil, a szárnyaszegett zentai aviatikus

A zentai Dudás család a 19. század második felében és a 20. század első évtizedében fontos szerepet játszott a polgárosodó Zenta gazdasági, társadalmi...

Molnár Tibor

Dudás Emil, a szárnyaszegett zentai aviatikus

A zentai Dudás család a 19. század második felében és a 20. század első évtizedében fontos szerepet játszott a polgárosodó Zenta gazdasági, társadalmi...

Patyi Szilárd

Élet kegyelemkenyéren

Kiutasított jugoszláviai magyarok sorsa az anyaországban   Az 1934. október 9-én végrehajtott marseille-i merénylet miatt – amelynek során Vladimir Georgiev Csernozemszki, egy...

Patyi Szilárd

Élet kegyelemkenyéren

Kiutasított jugoszláviai magyarok sorsa az anyaországban   Az 1934. október 9-én végrehajtott marseille-i merénylet miatt – amelynek során Vladimir Georgiev Csernozemszki, egy...

Molnár Tibor

Sárközi Péter, Őfelsége zentai matróza

  Az Osztrák–Magyar Monarchia hadkiegészítésében a területi elv érvényesült. Ez azt jelentette, hogy egy-egy meghatározott területről, hadkiegészítési...

Molnár Tibor

Sárközi Péter, Őfelsége zentai matróza

  Az Osztrák–Magyar Monarchia hadkiegészítésében a területi elv érvényesült. Ez azt jelentette, hogy egy-egy meghatározott területről, hadkiegészítési...

Patyi Szilárd

Kiutasítottak

  Jugoszláviai magyarok kitoloncolása 1934 decemberében   1934. október 9-én Vladimir Georgev Csernozemszki, egy bolgár–macedón származású terrorista Marseille-ben...

Patyi Szilárd

Kiutasítottak

  Jugoszláviai magyarok kitoloncolása 1934 decemberében   1934. október 9-én Vladimir Georgev Csernozemszki, egy bolgár–macedón származású terrorista Marseille-ben...

Molnár Tibor

Húsvét 1916-ban az olasz harctéren

  Kókay László 1897-ben született Szegeden, az első világháború kirobbanásakor a piarista gimnázium diákja volt, 1915 tavaszán önkéntesként jelentkezett a...

Molnár Tibor

Húsvét 1916-ban az olasz harctéren

  Kókay László 1897-ben született Szegeden, az első világháború kirobbanásakor a piarista gimnázium diákja volt, 1915 tavaszán önkéntesként jelentkezett a...

Patyi Szilárd

Két ravatal

  Az 1934-es marseille-i merénylet a magyarországi napilapok hasábjain   1934. október 9-én Vladimir Georgiev Csernozemszki, egy bolgár–macedón származású terrorista...

Patyi Szilárd

Két ravatal

  Az 1934-es marseille-i merénylet a magyarországi napilapok hasábjain   1934. október 9-én Vladimir Georgiev Csernozemszki, egy bolgár–macedón származású terrorista...

Molnár Tibor

Závodszki Ferenc, szabó a harctéren

  Závodszki Ferenc 1894. január 10-én született a Torontál vármegyéhez tartozó Csókán, Závodszki Ferenc és Kamrás Ágota második gyermekeként: a...

Molnár Tibor

Závodszki Ferenc, szabó a harctéren

  Závodszki Ferenc 1894. január 10-én született a Torontál vármegyéhez tartozó Csókán, Závodszki Ferenc és Kamrás Ágota második gyermekeként: a...

Patyi Szilárd

Tanulmány egy tanulmányról

  Prokopy Imre írása a jugoszláviai magyarok helyzetéről a Magyar Szemlében   I. Sándor jugoszláv király 1929. január 6-án diktatúrát vezetett be, a...

Patyi Szilárd

Tanulmány egy tanulmányról

  Prokopy Imre írása a jugoszláviai magyarok helyzetéről a Magyar Szemlében   I. Sándor jugoszláv király 1929. január 6-án diktatúrát vezetett be, a...