Salto mortale

Salto mortale

Fujkin István: Wanderer- A vándor

Mintha egész Párizs leállt volna egy pillanatra, amikor Jules a mélybe vetette magát a Mirabeau-hídról. Azóta nekem már a fény városa sem ragyog úgy, mint azelőtt. Az emberek lehajtott fővel bujdosnak a sétányok között, kerülve a konfliktust és egymást. Aki teheti, átsiet a túloldalra, ha meglát egy ismerős arcot, hogy mielőbb kitérjen a kínos bájcsevej elől. Minden olyan más lett. Eltávolodtunk egymástól. Az emberek már az élettől is elidegenedtek. Akárha minden lépésükkel búcsúznának ettől a világtól. Mellőzik a mosolyt, pedig most arra lenne a legnagyobb szükség. Még akkor is, ha úgy érezzük, megszakad a szívünk. Pár szép szó, egy derűs tekintet. Ennyi is elég lenne ahhoz, hogy bearanyozzuk egymás napját. A percet, a pillanatot. A szép kor ócska emlékké fakult. Azt mondják, ez csak átmeneti idő.

  Jules szótlanul lépett ki a vészterhes korszakból. Holttestére a Cité-sziget közelében leltek rá. A Szajna habjainak ölelésében lebegett. A helyszínre kivezényelt csendőrök egy ötsoros jelentéssel elintézték az ügyet. A nyomozást vezető detektív piszkosul felbőszült azon a mérhetetlen közömbösségen, amellyel a kollégái kezelték a vizsgálatot. Számukra csupán egy újabb tetem volt a sok közül. Ő viszont jól ismerte a néhai éltes főpincért, a Paradiso eszpresszóban is megannyiszor összefutottak.

  – A szerencsétlen öregúr kilehelte a lelkét, ezek a marhák a kapitányságon meg a kezembe nyomják ezt a jellegtelen feljegyzést. A végén ennyi egy élet! Pár összefűzött szócska fehér papíron. Mit kezdjek vele? – kérdezgette Francois „Frank” Roletti őrmester. Becenevét még gimnáziumi történelemtanára aggatta rá, hogy ne tévessze össze senkivel. Viseltes, válltömés nélküli, sötétkék felöltőt hordott. A legtöbb étterembe nem engedték be a jelvénye felmutatása nélkül, mert a ruházata alapján azt hitték, hogy egy hajléktalan, aki guberált magának egy pár jobb cipőt. Ezért időzött oly sokat Jules kávéházában. Oda feltétel nélkül, bármikor betérhetett. A tragédia előtt is, hacsak tehette, a Le Petit Parisien falai között vacsorázott. Rendre a bárpultnál üldögélt. Jalapeño paprikával ízesített mexikói sajtkrémszaftost kanalazott kétszersült levesgyönggyel. Amit egy elegáns, kristálypohárba töltött jéghideg limoncello kísérővel fogyasztott. Odavolt a citromlikőrért. Étkezés előtt és után is felhörpintett néhány ujjnyit. Évekig mellőzték a kinevezését, mert egyszer lábon lőtt egy menekülni próbáló férfit. A pasas mindkét lábát eltalálta, hogy ne kelljen utcákon át üldöznie. Erről akkoriban címoldalon cikkeztek a neves napilapok. Akik bizonyítottan bántalmaztak nőket vagy kiskorúakat, azokat addig pofozta, míg eleredt az orruk vére. Két-három tenyeres is elég volt hozzá. Leghírhedtebb esete a Le Parisien hasábjain látott napvilágot. „Az erőszaktevő nyomába eredt a detektív” – harsogták a rikkancsok még valamikor az ötvenes évek derekán. Erre az ügyre jó barátja, Émilien tudósításából derült fény. Frank maga mesélt neki a történtekről, hogy elejét vegye a találgatásoknak. Az őrmester akkor egy kétszintes raktárépületbe követett egy feltételezett elkövetőt. A sötétben botorkálva az emeletre osont. A bedeszkázott óriási ablakon beszűrődő éjszakai fényben megpillantotta a faládák mögött rejtőzködő pasas padlóra vetülő árnyékát. Bal kezével előrántotta pisztolyát, majd habozás nélkül meghúzta a ravaszt. Vállon találta a bujdosót. Colt M1917-es hatlövetű revolverét még civilben is magánál tartotta. Reggelente a Café Montmartre teraszáról fürkészte a kétesnek vélt alakokat. Az ő szemében ugyanis mindenki gyanúsított volt. Egykoron a Folies-Bergère Kabaré bárja volt a törzshelye. Kezdő kopóként egy ígéretes románcba bonyolódott, ám hagyta magát lapátra tenni, nehogy a hivatása folytán bajba sodorja a hölgyet. Azóta is agglegény. Frank mellesleg azután is szaglászott Jules halálának ügyében, hogy a csendőrség pár óra elteltével lezártnak tekintette az ügyet. Még azelőtt megvizsgálta a vén vendéglátós tetemét, hogy a hullaházba szállították volna. Zúzódásokat fedezett fel a testén. Ruházata több helyen is el volt szakadva. Az aktát újranyittatta. Kavarogtak fejében a gondolatok. A Saint-Denis-székesegyház közelében bolyongott, a 13-as metróvonal szerelvényére várva. Útközben volt ideje elmélkedni. Felidézte magában azt a megannyi történetet, amit még a Le Petit Parisien félhomályában hallott. Egyre biztosabb volt benne, hogy a főúr a Mirabeau-hídról merült a végtelenbe. A helyszínre érve az átjáró mind a négy szobrát átfésülte. Az egyiknek a közelében szövetdarabokat talált. Később a laborvizsgálat kimutatta, hogy a talált anyag megegyezik Jules kabátjának szövetével.

  Francois „Frank” Roletti őrmester, miután felelevenítette, hogyan is történhetett a tragédia, a bizonyítékok tükrében minden kétséget kizáróan megállapította, hogy nem volt idegenkezűség a dologban. A feljegyzéseiben a következőket írta:

  – Amikor Jules eldöntötte, hogy a hullámok közé veti magát, elcsigázott végtagjait már alig tudhatta felemelni. Utolsó leheletével, minden erejét összeszedve kellett átfordítania legyengült testét a Mirabeau-híd korlátján. Ekkor szakadhatott el a kabátja. Olyan lehetett az egész, mint egy kiöregedett cirkuszi artista búcsúzó halálugrása, védőháló nélkül.

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...