Salto mortale

Salto mortale

Fujkin István: Wanderer- A vándor

Mintha egész Párizs leállt volna egy pillanatra, amikor Jules a mélybe vetette magát a Mirabeau-hídról. Azóta nekem már a fény városa sem ragyog úgy, mint azelőtt. Az emberek lehajtott fővel bujdosnak a sétányok között, kerülve a konfliktust és egymást. Aki teheti, átsiet a túloldalra, ha meglát egy ismerős arcot, hogy mielőbb kitérjen a kínos bájcsevej elől. Minden olyan más lett. Eltávolodtunk egymástól. Az emberek már az élettől is elidegenedtek. Akárha minden lépésükkel búcsúznának ettől a világtól. Mellőzik a mosolyt, pedig most arra lenne a legnagyobb szükség. Még akkor is, ha úgy érezzük, megszakad a szívünk. Pár szép szó, egy derűs tekintet. Ennyi is elég lenne ahhoz, hogy bearanyozzuk egymás napját. A percet, a pillanatot. A szép kor ócska emlékké fakult. Azt mondják, ez csak átmeneti idő.

  Jules szótlanul lépett ki a vészterhes korszakból. Holttestére a Cité-sziget közelében leltek rá. A Szajna habjainak ölelésében lebegett. A helyszínre kivezényelt csendőrök egy ötsoros jelentéssel elintézték az ügyet. A nyomozást vezető detektív piszkosul felbőszült azon a mérhetetlen közömbösségen, amellyel a kollégái kezelték a vizsgálatot. Számukra csupán egy újabb tetem volt a sok közül. Ő viszont jól ismerte a néhai éltes főpincért, a Paradiso eszpresszóban is megannyiszor összefutottak.

  – A szerencsétlen öregúr kilehelte a lelkét, ezek a marhák a kapitányságon meg a kezembe nyomják ezt a jellegtelen feljegyzést. A végén ennyi egy élet! Pár összefűzött szócska fehér papíron. Mit kezdjek vele? – kérdezgette Francois „Frank” Roletti őrmester. Becenevét még gimnáziumi történelemtanára aggatta rá, hogy ne tévessze össze senkivel. Viseltes, válltömés nélküli, sötétkék felöltőt hordott. A legtöbb étterembe nem engedték be a jelvénye felmutatása nélkül, mert a ruházata alapján azt hitték, hogy egy hajléktalan, aki guberált magának egy pár jobb cipőt. Ezért időzött oly sokat Jules kávéházában. Oda feltétel nélkül, bármikor betérhetett. A tragédia előtt is, hacsak tehette, a Le Petit Parisien falai között vacsorázott. Rendre a bárpultnál üldögélt. Jalapeño paprikával ízesített mexikói sajtkrémszaftost kanalazott kétszersült levesgyönggyel. Amit egy elegáns, kristálypohárba töltött jéghideg limoncello kísérővel fogyasztott. Odavolt a citromlikőrért. Étkezés előtt és után is felhörpintett néhány ujjnyit. Évekig mellőzték a kinevezését, mert egyszer lábon lőtt egy menekülni próbáló férfit. A pasas mindkét lábát eltalálta, hogy ne kelljen utcákon át üldöznie. Erről akkoriban címoldalon cikkeztek a neves napilapok. Akik bizonyítottan bántalmaztak nőket vagy kiskorúakat, azokat addig pofozta, míg eleredt az orruk vére. Két-három tenyeres is elég volt hozzá. Leghírhedtebb esete a Le Parisien hasábjain látott napvilágot. „Az erőszaktevő nyomába eredt a detektív” – harsogták a rikkancsok még valamikor az ötvenes évek derekán. Erre az ügyre jó barátja, Émilien tudósításából derült fény. Frank maga mesélt neki a történtekről, hogy elejét vegye a találgatásoknak. Az őrmester akkor egy kétszintes raktárépületbe követett egy feltételezett elkövetőt. A sötétben botorkálva az emeletre osont. A bedeszkázott óriási ablakon beszűrődő éjszakai fényben megpillantotta a faládák mögött rejtőzködő pasas padlóra vetülő árnyékát. Bal kezével előrántotta pisztolyát, majd habozás nélkül meghúzta a ravaszt. Vállon találta a bujdosót. Colt M1917-es hatlövetű revolverét még civilben is magánál tartotta. Reggelente a Café Montmartre teraszáról fürkészte a kétesnek vélt alakokat. Az ő szemében ugyanis mindenki gyanúsított volt. Egykoron a Folies-Bergère Kabaré bárja volt a törzshelye. Kezdő kopóként egy ígéretes románcba bonyolódott, ám hagyta magát lapátra tenni, nehogy a hivatása folytán bajba sodorja a hölgyet. Azóta is agglegény. Frank mellesleg azután is szaglászott Jules halálának ügyében, hogy a csendőrség pár óra elteltével lezártnak tekintette az ügyet. Még azelőtt megvizsgálta a vén vendéglátós tetemét, hogy a hullaházba szállították volna. Zúzódásokat fedezett fel a testén. Ruházata több helyen is el volt szakadva. Az aktát újranyittatta. Kavarogtak fejében a gondolatok. A Saint-Denis-székesegyház közelében bolyongott, a 13-as metróvonal szerelvényére várva. Útközben volt ideje elmélkedni. Felidézte magában azt a megannyi történetet, amit még a Le Petit Parisien félhomályában hallott. Egyre biztosabb volt benne, hogy a főúr a Mirabeau-hídról merült a végtelenbe. A helyszínre érve az átjáró mind a négy szobrát átfésülte. Az egyiknek a közelében szövetdarabokat talált. Később a laborvizsgálat kimutatta, hogy a talált anyag megegyezik Jules kabátjának szövetével.

  Francois „Frank” Roletti őrmester, miután felelevenítette, hogyan is történhetett a tragédia, a bizonyítékok tükrében minden kétséget kizáróan megállapította, hogy nem volt idegenkezűség a dologban. A feljegyzéseiben a következőket írta:

  – Amikor Jules eldöntötte, hogy a hullámok közé veti magát, elcsigázott végtagjait már alig tudhatta felemelni. Utolsó leheletével, minden erejét összeszedve kellett átfordítania legyengült testét a Mirabeau-híd korlátján. Ekkor szakadhatott el a kabátja. Olyan lehetett az egész, mint egy kiöregedett cirkuszi artista búcsúzó halálugrása, védőháló nélkül.

Patak Márta

Hegyi nővérek

Ne sírj, Katica, főztem gyengebablevest, tehetsz rá tejfölt is, ha hoztál!, tolta beljebb a házba húgát a két hegyi nővér közül az idősebbik, Mariska, miután a...

Patak Márta

Hegyi nővérek

Ne sírj, Katica, főztem gyengebablevest, tehetsz rá tejfölt is, ha hoztál!, tolta beljebb a házba húgát a két hegyi nővér közül az idősebbik, Mariska, miután a...

Bakos Réka

Gyorsposta oda föl

Egy szó, mint száz, egy ideje azon morfondírozom, hogy hol vagy. Illetőleg vagy-e egyáltalán?   Hát könyörgök, nem látod, hogy elvesztünk? Itt ülök a házad...

Bakos Réka

Gyorsposta oda föl

Egy szó, mint száz, egy ideje azon morfondírozom, hogy hol vagy. Illetőleg vagy-e egyáltalán?   Hát könyörgök, nem látod, hogy elvesztünk? Itt ülök a házad...

Mirnics Zsuzsa

Holdfogyatkozás

A nő befejezte a fésülködést. Jobbra, majd balra fordította a fejét. Elégedett volt a látvánnyal: dús haja, amire oly büszke volt, gazdag kontya tökéletesen állt,...

Mirnics Zsuzsa

Holdfogyatkozás

A nő befejezte a fésülködést. Jobbra, majd balra fordította a fejét. Elégedett volt a látvánnyal: dús haja, amire oly büszke volt, gazdag kontya tökéletesen állt,...

Száraz Miklós György

Még hintázom kicsit az ágon

Amikor anyám azt mondta, gonosz vagyok és kíméletlen, megrendültem, mert magamtól is foglalkoztatott a dolog. Nem volt dühös. Nyugodtan mondta. Mint aki alaposan megrágta, átgondolta a dolgot....

Száraz Miklós György

Még hintázom kicsit az ágon

Amikor anyám azt mondta, gonosz vagyok és kíméletlen, megrendültem, mert magamtól is foglalkoztatott a dolog. Nem volt dühös. Nyugodtan mondta. Mint aki alaposan megrágta, átgondolta a dolgot....

Silling István

Dinasztia

A vármegyei áthelyezésekkel járó gyakori vándorlások során is megmaradt a családban az a határozott felfogás, hogy az életben csak úgy lehet...

Silling István

Dinasztia

A vármegyei áthelyezésekkel járó gyakori vándorlások során is megmaradt a családban az a határozott felfogás, hogy az életben csak úgy lehet...

Jódal Rózsa

Titokzatos koppanások

Éppen a kispárnájára húztál tiszta huzatot, amikor bekopogtak a konyha terasz felőli ajtaján.   Nem volt bezárva, viszont a kapu igen. Ki lehet? Ránéztél az olcsó...

Jódal Rózsa

Titokzatos koppanások

Éppen a kispárnájára húztál tiszta huzatot, amikor bekopogtak a konyha terasz felőli ajtaján.   Nem volt bezárva, viszont a kapu igen. Ki lehet? Ránéztél az olcsó...

Mirnics Zsuzsa

Estike

Édesanyám emlékére Még ki sem zárta a kaput, Bálint már zörgetett.   Szerda volt, a falu főterén piac, így volt ez ebben a faluban, amióta világ a világ....

Mirnics Zsuzsa

Estike

Édesanyám emlékére Még ki sem zárta a kaput, Bálint már zörgetett.   Szerda volt, a falu főterén piac, így volt ez ebben a faluban, amióta világ a világ....

Kis Kinga

A vonaton

Amikor felszálltam a vonatra, egyből jobbra fordultam, és üres hely után nézelődtem.   Az ablak felől a második ülőhely épp szabad volt, ledobtam magam a kényelmesnek nem...

Kis Kinga

A vonaton

Amikor felszálltam a vonatra, egyből jobbra fordultam, és üres hely után nézelődtem.   Az ablak felől a második ülőhely épp szabad volt, ledobtam magam a kényelmesnek nem...

Silling István

Füstbe ment rajzok

Égtek az apró ceruzarajzok a Zsolnay kályhában nyár közepén. Hullottak a tűzbe a kis vázlatfüzet lapjaira skiccelt bácskai élet tükörszilánkjai: a karapancsai...

Silling István

Füstbe ment rajzok

Égtek az apró ceruzarajzok a Zsolnay kályhában nyár közepén. Hullottak a tűzbe a kis vázlatfüzet lapjaira skiccelt bácskai élet tükörszilánkjai: a karapancsai...

Kolter László

Ami egyszer megtörtént, másodjára is megtörténhet

Gyerekkoromban az Orgona utcában laktam. A szomszédos utcabeli gyerekekkel együtt mi voltunk az utcák hősei. Nyaranként szinte állandóan kint tanyáztunk, és kellő hangerővel...

Kolter László

Ami egyszer megtörtént, másodjára is megtörténhet

Gyerekkoromban az Orgona utcában laktam. A szomszédos utcabeli gyerekekkel együtt mi voltunk az utcák hősei. Nyaranként szinte állandóan kint tanyáztunk, és kellő hangerővel...