Nézünk egymásra a kanapéval

 

Nézünk egymásra a kanapéval,

ugyanaz hiányzik, mi karjaimnak,

néz rám üresen a kanapé,

figyeljük egymást az üres szobával.

Faggatjuk egymást: nálad mi maradt?

Volt olyan talán, mit nem vettem észre?

Volt olyan pillantása, szívverése,

maradt benned bármilyen lenyomat,

mely bennem talán kevésbé maradt?

Beszélj, te szoba, beszélj, kanapé,

együtt mentünk a Királyfi elé,

míg ide nem ért, nem volt a lakás,

köré szerveződött a látomás,

város sem volt itt, nem volt semmi se,

mindent a jötte igézett ide,

csak én voltam itt egy csokor virággal,

és nem tudtam még elképzelni se,

hogy lesz város itt, és hogy lesz lakásom,

csak azt tudtam, hogy nagyon, egyre várom.

 

Aztán megmozdult a kozmosz köre,

varázsfüvet kevertek az imámban,

a Végtelen mért, vizsgáztam vele,

ellenőrizte, mennyire imádtam,

és zöld jelzéssel engedett tova,

és azt mondta, hogy lehet ott szoba,

és azt mondta, akár csillag, sugáros

a szerelmem, legyen körötte város,

és minden legyen a Királyfié.

 

Nézünk egymásra mi a kanapéval,

mikor tűnsz el végleg, te kanapé?

Mondd el előbb, mi maradt meg belőle,

be kell járnom, vallatnom kell a várost,

mert holnap nem lesz semmilyen nyoma,

hogy volt a város és hogy volt lakásom.

Holnapután a Tejút rendszerében

a fiktív tér nálam van egy dobozban –

a csillagokban a Királyfit várom,

kit oly sok pályaív befutni hív.

Én fennmaradtam ott a zeniten,

de mindig tudhatod: üzenetem,

bármikor újra teremtem a világot,

hogy újra simogathasson kezem.

 

Visszatámadtak, miket létrehoztam,

azt mondták, ők vannak, én nem vagyok,

mostantól ők tartanak rád igényt.

De hát ők csak a teremtményeim.

Nem formálhatnak igényt Regináldra.

Én hoztalak létre benneteket,

Regináld hazament, hát végetek.

Azt kiabálták, végem nekem is.

Azt válaszoltam: megtart a zenit.

 

Felhők lepték a levegőeget,

a pusztulók a légben lengenek.

 

 

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...