Nézünk egymásra a kanapéval

 

Nézünk egymásra a kanapéval,

ugyanaz hiányzik, mi karjaimnak,

néz rám üresen a kanapé,

figyeljük egymást az üres szobával.

Faggatjuk egymást: nálad mi maradt?

Volt olyan talán, mit nem vettem észre?

Volt olyan pillantása, szívverése,

maradt benned bármilyen lenyomat,

mely bennem talán kevésbé maradt?

Beszélj, te szoba, beszélj, kanapé,

együtt mentünk a Királyfi elé,

míg ide nem ért, nem volt a lakás,

köré szerveződött a látomás,

város sem volt itt, nem volt semmi se,

mindent a jötte igézett ide,

csak én voltam itt egy csokor virággal,

és nem tudtam még elképzelni se,

hogy lesz város itt, és hogy lesz lakásom,

csak azt tudtam, hogy nagyon, egyre várom.

 

Aztán megmozdult a kozmosz köre,

varázsfüvet kevertek az imámban,

a Végtelen mért, vizsgáztam vele,

ellenőrizte, mennyire imádtam,

és zöld jelzéssel engedett tova,

és azt mondta, hogy lehet ott szoba,

és azt mondta, akár csillag, sugáros

a szerelmem, legyen körötte város,

és minden legyen a Királyfié.

 

Nézünk egymásra mi a kanapéval,

mikor tűnsz el végleg, te kanapé?

Mondd el előbb, mi maradt meg belőle,

be kell járnom, vallatnom kell a várost,

mert holnap nem lesz semmilyen nyoma,

hogy volt a város és hogy volt lakásom.

Holnapután a Tejút rendszerében

a fiktív tér nálam van egy dobozban –

a csillagokban a Királyfit várom,

kit oly sok pályaív befutni hív.

Én fennmaradtam ott a zeniten,

de mindig tudhatod: üzenetem,

bármikor újra teremtem a világot,

hogy újra simogathasson kezem.

 

Visszatámadtak, miket létrehoztam,

azt mondták, ők vannak, én nem vagyok,

mostantól ők tartanak rád igényt.

De hát ők csak a teremtményeim.

Nem formálhatnak igényt Regináldra.

Én hoztalak létre benneteket,

Regináld hazament, hát végetek.

Azt kiabálták, végem nekem is.

Azt válaszoltam: megtart a zenit.

 

Felhők lepték a levegőeget,

a pusztulók a légben lengenek.

 

 

 

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék