Nézünk egymásra a kanapéval

 

Nézünk egymásra a kanapéval,

ugyanaz hiányzik, mi karjaimnak,

néz rám üresen a kanapé,

figyeljük egymást az üres szobával.

Faggatjuk egymást: nálad mi maradt?

Volt olyan talán, mit nem vettem észre?

Volt olyan pillantása, szívverése,

maradt benned bármilyen lenyomat,

mely bennem talán kevésbé maradt?

Beszélj, te szoba, beszélj, kanapé,

együtt mentünk a Királyfi elé,

míg ide nem ért, nem volt a lakás,

köré szerveződött a látomás,

város sem volt itt, nem volt semmi se,

mindent a jötte igézett ide,

csak én voltam itt egy csokor virággal,

és nem tudtam még elképzelni se,

hogy lesz város itt, és hogy lesz lakásom,

csak azt tudtam, hogy nagyon, egyre várom.

 

Aztán megmozdult a kozmosz köre,

varázsfüvet kevertek az imámban,

a Végtelen mért, vizsgáztam vele,

ellenőrizte, mennyire imádtam,

és zöld jelzéssel engedett tova,

és azt mondta, hogy lehet ott szoba,

és azt mondta, akár csillag, sugáros

a szerelmem, legyen körötte város,

és minden legyen a Királyfié.

 

Nézünk egymásra mi a kanapéval,

mikor tűnsz el végleg, te kanapé?

Mondd el előbb, mi maradt meg belőle,

be kell járnom, vallatnom kell a várost,

mert holnap nem lesz semmilyen nyoma,

hogy volt a város és hogy volt lakásom.

Holnapután a Tejút rendszerében

a fiktív tér nálam van egy dobozban –

a csillagokban a Királyfit várom,

kit oly sok pályaív befutni hív.

Én fennmaradtam ott a zeniten,

de mindig tudhatod: üzenetem,

bármikor újra teremtem a világot,

hogy újra simogathasson kezem.

 

Visszatámadtak, miket létrehoztam,

azt mondták, ők vannak, én nem vagyok,

mostantól ők tartanak rád igényt.

De hát ők csak a teremtményeim.

Nem formálhatnak igényt Regináldra.

Én hoztalak létre benneteket,

Regináld hazament, hát végetek.

Azt kiabálták, végem nekem is.

Azt válaszoltam: megtart a zenit.

 

Felhők lepték a levegőeget,

a pusztulók a légben lengenek.

 

 

 

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...