Bölénytakaró

Bölénytakaró

Szerző: Ricz Géza: Az oktató

HELYBŐL BEAVATÓDSZ a felnőttek világába,

noha csak két évtized múlva jössz rá,

hogy megtörtént, volt egy papagájod,

a barátod, az első élő lény plüssállataid,

egy rongyossá szorongatott őzike és egy

betört orrú majom után, kalitkában,

nyilván az apádtól kaptad,

 

a holland lakásnak nevezett házban laktok

anyáddal, kis kert van hozzá, lapos, négyzet

alakú, négy család lakik benne, külön be-

járattal mindegyik, és a kis konyha mellett

nincs külön szoba, csak egy hatalmas méretű

nappali, a „szobád” befordított szekrénnyel

van elválasztva anyádétól,

 

a falakon futónövény, labirintusszerűen

behálózva a falakat, gombostűvel vezetve

és tartva az indákat, amit Rudi őserdőnek képzel,

és noha a válladon szeret legjobban ücsörögni,

csipkedni apródfrizurád hajvégeit,

időnként imád elveszni a futónövény-

dzsungelben,

 

bízol benne, a barátod, félelem nélkül

kiengeded a lakásban, néha leszakad vele

egy félfalnyi növény, amit megpróbálsz

ugyanúgy visszailleszteni a gombostűkre,

néha pedig jeleket hagy a leveleken,

rosszabb esetben a falon, amit a levelek ügyes

rendezésével lehet ideig-óráig álcázni,

 

egy nap anyád azt meséli, miután hazajöttél

az iskolából, hogy Rudi nincsen, a véletlenül

nyitva hagyott ablakon át inkább a szabadságot

választotta, hmmm!, három napig pityeregsz

a barátod után, titokban, de azért figyelsz, és

várod a folyton tárt ablakban, hátha feltűnik,

hisz tudod, biztos vagy benne, hogy végleg

biztosan nem menne el, legfeljebb kíváncsi

lehetett, azt megértenéd, bár sose próbálkozott

a nyitott ablakkal, amikor együtt voltatok,

miért pont most érdekelné az anyád által

magyarázott szabadság,

 

figyeled hát az ablakpárkányt, a közeli és

a távoli kopasz fák ágait, közelít az ősz,

a tél, izgulsz, mi lesz Rudival kint,

anyádat folyamatosan idegesíted,

nem érted, miért, persze mániákus vagy,

ha nem értesz valamit, nem nyugszol bele,

még évekkel később is felemlegeted, ha egy fa

tetejéről reszelős madárhangot hallasz,

amitől anyád rögtön baromi ideges lesz,

 

el is telik vagy két évtized legalább,

apádat látogatod épp, amikor belefutsz

egy gyerekkori ismerősbe, akinek rögtön

a papagáj jut eszébe rólad, hogy ő

milyen boldog volt, amikor anyád

nekik ajándékozta, mert mindig

nagyon irigyelte tőled, és milyen

sokáig élt még,

 

köpni-nyelni nem tudsz hirtelen, ja,

mennem kell, bocs, üdv a felnőttek

birodalmában, indián testvérem,

dünnyögi már magában magának,

anyád rendesen megvezetett, sose

gyanakodtál rá, sose gyanakszol,

ilyen típus vagy.

 

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...