Bölénytakaró

Bölénytakaró

Szerző: Ricz Géza: Az oktató

HELYBŐL BEAVATÓDSZ a felnőttek világába,

noha csak két évtized múlva jössz rá,

hogy megtörtént, volt egy papagájod,

a barátod, az első élő lény plüssállataid,

egy rongyossá szorongatott őzike és egy

betört orrú majom után, kalitkában,

nyilván az apádtól kaptad,

 

a holland lakásnak nevezett házban laktok

anyáddal, kis kert van hozzá, lapos, négyzet

alakú, négy család lakik benne, külön be-

járattal mindegyik, és a kis konyha mellett

nincs külön szoba, csak egy hatalmas méretű

nappali, a „szobád” befordított szekrénnyel

van elválasztva anyádétól,

 

a falakon futónövény, labirintusszerűen

behálózva a falakat, gombostűvel vezetve

és tartva az indákat, amit Rudi őserdőnek képzel,

és noha a válladon szeret legjobban ücsörögni,

csipkedni apródfrizurád hajvégeit,

időnként imád elveszni a futónövény-

dzsungelben,

 

bízol benne, a barátod, félelem nélkül

kiengeded a lakásban, néha leszakad vele

egy félfalnyi növény, amit megpróbálsz

ugyanúgy visszailleszteni a gombostűkre,

néha pedig jeleket hagy a leveleken,

rosszabb esetben a falon, amit a levelek ügyes

rendezésével lehet ideig-óráig álcázni,

 

egy nap anyád azt meséli, miután hazajöttél

az iskolából, hogy Rudi nincsen, a véletlenül

nyitva hagyott ablakon át inkább a szabadságot

választotta, hmmm!, három napig pityeregsz

a barátod után, titokban, de azért figyelsz, és

várod a folyton tárt ablakban, hátha feltűnik,

hisz tudod, biztos vagy benne, hogy végleg

biztosan nem menne el, legfeljebb kíváncsi

lehetett, azt megértenéd, bár sose próbálkozott

a nyitott ablakkal, amikor együtt voltatok,

miért pont most érdekelné az anyád által

magyarázott szabadság,

 

figyeled hát az ablakpárkányt, a közeli és

a távoli kopasz fák ágait, közelít az ősz,

a tél, izgulsz, mi lesz Rudival kint,

anyádat folyamatosan idegesíted,

nem érted, miért, persze mániákus vagy,

ha nem értesz valamit, nem nyugszol bele,

még évekkel később is felemlegeted, ha egy fa

tetejéről reszelős madárhangot hallasz,

amitől anyád rögtön baromi ideges lesz,

 

el is telik vagy két évtized legalább,

apádat látogatod épp, amikor belefutsz

egy gyerekkori ismerősbe, akinek rögtön

a papagáj jut eszébe rólad, hogy ő

milyen boldog volt, amikor anyád

nekik ajándékozta, mert mindig

nagyon irigyelte tőled, és milyen

sokáig élt még,

 

köpni-nyelni nem tudsz hirtelen, ja,

mennem kell, bocs, üdv a felnőttek

birodalmában, indián testvérem,

dünnyögi már magában magának,

anyád rendesen megvezetett, sose

gyanakodtál rá, sose gyanakszol,

ilyen típus vagy.

 

 

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...