Csak ki kell várni…

Csak ki kell várni…

Szerző: Tarkó János: Kígyócsípés (asszamblázs)

 

(H. Lacinak búcsúzásként a „Felvégre”)

 

Egyik utolsó közös

„karavános” megnyilvánulásunk

alkalmával a Vajdaságban,

míg a csapat lemaradó tagjaira

várakoztunk Becskereken,

a városközpontban egy

bár-kricsmiben, hol 50-nél

több Marsall-képet,

relikviát számláltunk össze,

de mivel zavart azok közelsége,

hamar kitántorogtunk a három

asztalból és két székből

álló, a főút közvetlen

környezetéhez tartozó

„kerthelyiségbe”. – Kerthelyiség,

 röhej – elégedetlenkedtünk –,

de hol itt a kert, a fák,

a cserjék, a virágokról nem

is szólva…

S pontosan emlékszem onnan,

szinte egyazon pillanatban

összenézve, kérdeztük:

Emlékszel, mikor egy hasonló

összeröffenésen, Lendván,

megunva a tömeget és a szüreti

nyüzsgést, a szőlőhegy felé

sandítottunk, a következő

privát rendezvény színhelyére,

az éppen forrásnak induló

must – leendő újbor – kotyogók

általi potty-totty hangjának

a megtapasztalására…, s amit

a más tájakról összesereglett,

asszonyokból álló társaság

fanyalogva fogadott.

Még mielőtt az ívás egyáltalán

szóba került volna…

 

A status quókra rímelő

Nálatok ugye? és a Neked

is két lányod? – kezdetű

eszmecserére utaló kérdéseket

szándékosan kerültük, nem

is annyira érdektelenségből

vagy a korunkból, 30 éves

barátságunkból kifolyólag,

talán tapintatból? egy újabb

készülőben lévő kudarc

eltitkolásában reménykedve,

a családi vonatkozásokat

is kerülve.

Hagyjuk a következő

találkozásra – olvastuk ki

egymás kissé zavart tekintetéből…

 

De titokban azért reménykedtünk,

ahogy lassan-lassan

csak-csak belelovaltuk

magunkat a témába,

hogy előbb-utóbb mi ketten

is a kánon részévé

leszünk, csak ki kell várni…

Csak ki kell várni!

Majd ismét szedelőzködtünk,

s rohant velünk a „karaván”

Sziveri vagy talán Gion

falujába, előadni…

 

 

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...