Csak ki kell várni…

Csak ki kell várni…

Szerző: Tarkó János: Kígyócsípés (asszamblázs)

 

(H. Lacinak búcsúzásként a „Felvégre”)

 

Egyik utolsó közös

„karavános” megnyilvánulásunk

alkalmával a Vajdaságban,

míg a csapat lemaradó tagjaira

várakoztunk Becskereken,

a városközpontban egy

bár-kricsmiben, hol 50-nél

több Marsall-képet,

relikviát számláltunk össze,

de mivel zavart azok közelsége,

hamar kitántorogtunk a három

asztalból és két székből

álló, a főút közvetlen

környezetéhez tartozó

„kerthelyiségbe”. – Kerthelyiség,

 röhej – elégedetlenkedtünk –,

de hol itt a kert, a fák,

a cserjék, a virágokról nem

is szólva…

S pontosan emlékszem onnan,

szinte egyazon pillanatban

összenézve, kérdeztük:

Emlékszel, mikor egy hasonló

összeröffenésen, Lendván,

megunva a tömeget és a szüreti

nyüzsgést, a szőlőhegy felé

sandítottunk, a következő

privát rendezvény színhelyére,

az éppen forrásnak induló

must – leendő újbor – kotyogók

általi potty-totty hangjának

a megtapasztalására…, s amit

a más tájakról összesereglett,

asszonyokból álló társaság

fanyalogva fogadott.

Még mielőtt az ívás egyáltalán

szóba került volna…

 

A status quókra rímelő

Nálatok ugye? és a Neked

is két lányod? – kezdetű

eszmecserére utaló kérdéseket

szándékosan kerültük, nem

is annyira érdektelenségből

vagy a korunkból, 30 éves

barátságunkból kifolyólag,

talán tapintatból? egy újabb

készülőben lévő kudarc

eltitkolásában reménykedve,

a családi vonatkozásokat

is kerülve.

Hagyjuk a következő

találkozásra – olvastuk ki

egymás kissé zavart tekintetéből…

 

De titokban azért reménykedtünk,

ahogy lassan-lassan

csak-csak belelovaltuk

magunkat a témába,

hogy előbb-utóbb mi ketten

is a kánon részévé

leszünk, csak ki kell várni…

Csak ki kell várni!

Majd ismét szedelőzködtünk,

s rohant velünk a „karaván”

Sziveri vagy talán Gion

falujába, előadni…

 

 

 

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék