Csak ki kell várni…

Csak ki kell várni…

Szerző: Tarkó János: Kígyócsípés (asszamblázs)

 

(H. Lacinak búcsúzásként a „Felvégre”)

 

Egyik utolsó közös

„karavános” megnyilvánulásunk

alkalmával a Vajdaságban,

míg a csapat lemaradó tagjaira

várakoztunk Becskereken,

a városközpontban egy

bár-kricsmiben, hol 50-nél

több Marsall-képet,

relikviát számláltunk össze,

de mivel zavart azok közelsége,

hamar kitántorogtunk a három

asztalból és két székből

álló, a főút közvetlen

környezetéhez tartozó

„kerthelyiségbe”. – Kerthelyiség,

 röhej – elégedetlenkedtünk –,

de hol itt a kert, a fák,

a cserjék, a virágokról nem

is szólva…

S pontosan emlékszem onnan,

szinte egyazon pillanatban

összenézve, kérdeztük:

Emlékszel, mikor egy hasonló

összeröffenésen, Lendván,

megunva a tömeget és a szüreti

nyüzsgést, a szőlőhegy felé

sandítottunk, a következő

privát rendezvény színhelyére,

az éppen forrásnak induló

must – leendő újbor – kotyogók

általi potty-totty hangjának

a megtapasztalására…, s amit

a más tájakról összesereglett,

asszonyokból álló társaság

fanyalogva fogadott.

Még mielőtt az ívás egyáltalán

szóba került volna…

 

A status quókra rímelő

Nálatok ugye? és a Neked

is két lányod? – kezdetű

eszmecserére utaló kérdéseket

szándékosan kerültük, nem

is annyira érdektelenségből

vagy a korunkból, 30 éves

barátságunkból kifolyólag,

talán tapintatból? egy újabb

készülőben lévő kudarc

eltitkolásában reménykedve,

a családi vonatkozásokat

is kerülve.

Hagyjuk a következő

találkozásra – olvastuk ki

egymás kissé zavart tekintetéből…

 

De titokban azért reménykedtünk,

ahogy lassan-lassan

csak-csak belelovaltuk

magunkat a témába,

hogy előbb-utóbb mi ketten

is a kánon részévé

leszünk, csak ki kell várni…

Csak ki kell várni!

Majd ismét szedelőzködtünk,

s rohant velünk a „karaván”

Sziveri vagy talán Gion

falujába, előadni…

 

 

 

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...