A kagylóhéj megroppan

A kagylóhéj megroppan

Szerző: Balla Ákos: Vajdasági táj 1.

 

Hozzám koccantál.

Hermetikusan zárt kagylók sodródnak

szakadatlanul a torkolat felé az iszapban,

a végtelenben soha nem találkozó,

párhuzamos folyóutak medrében.

Hozzám koccantál.

Egy látszatdeltában máris kunyhót tákoltunk.

Puha macskaszőrrel bélelted ki,

a légterét is vastagon körbeburkolta.

Boldogan vállaltam a fulladás

kockázatát – az alapok szilárdan

megálltak a hold ferde tengelyében.

Beköltöztünk.

Hozzám koccantál.

Begyújtottam a kandallóba,

te feltetted főni a vacsorát.

Nyúlszívragu csirkebecsinálttal.

Aztán mindennap ugyanaz,

így étvágyamat hamar elvesztettem.

Holtág ezüst lankáján vagy a

vadvíz iszapos medrében?

Étvágyamat túl hamar elvesztettem.

Csikorgó ágyrugók, kopott

panelpadlatok, csak a feltáruló

kehely bíborködös pokla

maradt mindennapjaim koronájául.

Hozzám koccantál.

Amikor már sokadszorra: méla

álomkagylóm mégis észrevett;

az iszap sodrában feléd fordult,

páncélhéja végre megrepedt…

 

Évek teltek így. Tenyerem tomporodon,

csípődön, keresztem árnyékát lassan,

óvón rád vetem. Ám sajgó hiányom,

ím, végigzúg a hervadt réteken.

Mert hiszen te élsz: én már csak

létezem. A vákuum bennem visszaáll.

Az utolsó szál, én édes Ariadném:

elszakadt. Légszomjam hiánya a követ

páncéljába visszazárja – annyira sajnálom:

Az odabent lüktetve doromboló,

ajándékul ígért vörös perzsa kiscicát

mindmáig képtelen vagyok kiemelni,

puhán, gyengéden tenyeredre ejteni.

Angyal. Hozzám koccantál.

Érintésed frissen vasalt párnahuzat,

reggelire facsart fanyar koffeinmosoly,

acélkék cigarettafüst, moccanás, morgás,

tétova másnapos érintések tarkótájon,

csípőm a csípődön, körmöd csigolyámban.

Rumba merített matrózkesergő a türkiz

alkonyatban: a holnap csalfa ígérete jó

reggeltet köszön mélabús mindannyiunkra.

 

(De csituljatok szárnyaim:

csipongó madárka immár ketrecen

innen, se túl nem hallatik.

A föld feletti város alatt

e korcs kutya lustán hasra

veti magát.

A vörös perzsa macska lassan

visszahúzza karmait.)

 

 

 

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

napvihar

azon az éjszakán a város fölé nőtt városban sétáltam, és emberek helyett ködlő körvonalakat láttam, foszló felhőket láttam, és semmit sem...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Antalovics Péter

entrópia

millió fényévre a lüktetés középpontjától mindannyiunkra ugyanaz a halál vár. fekete,   szürke, ibolya, lila, azúr, kobalt, türkiz, opálkék,...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Szomi Béla

Kié a piros?

Tündérbogaram elém állott, és egy nagyot kiáltott: „Apa, piros az én legkedvesebb színem.” Kikuskám, szívem, az nem lehet a tied, mert már az enyém. De apa, te nem...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Gyetvai Balázs

Kávéfoltok

Erőltetett lélegzetek. Erkölcstelen inhalálások egy éjjeli forró kávé gőzében. Biztos így gyökértelenítjük fáradt lelkünk...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Léphaft Pál

márványkék

nagyszombat   mintha fény szűrődne mintha minden mintha semmi lenne minden szó hallgatás márványkő hideg erezetén balzsam halotti gyolcs minden jel csontfehér mintha csend szűrődne...

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

Horpadás

Mint a metronóm: beállíthatóan, egyenletesen.

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

A menet

Szétcsúszott éjszakák lázadó zenészei, füstös kis vonaton utazunk. Bort, kenyeret az asztalra!

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Séta a parton

Amott hálók és dereglyék, e csöndes tavaszi reggelen az éjszakai halászok már hazatérőben. Ne indulni semerre, minden felénk közelít.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Nyárutó

Átbillen a lombon a nyár, ág íve hajlik, mosoly-múltú amforákon angyalok hintáznak.   Árny lépdel az udvaron, már nem űz szarvast a bozontos vadon.

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék

Sinkovits Péter

Vészfék

ha lehet néhány évvel korábban kiszállnék