A kagylóhéj megroppan

A kagylóhéj megroppan

Szerző: Balla Ákos: Vajdasági táj 1.

 

Hozzám koccantál.

Hermetikusan zárt kagylók sodródnak

szakadatlanul a torkolat felé az iszapban,

a végtelenben soha nem találkozó,

párhuzamos folyóutak medrében.

Hozzám koccantál.

Egy látszatdeltában máris kunyhót tákoltunk.

Puha macskaszőrrel bélelted ki,

a légterét is vastagon körbeburkolta.

Boldogan vállaltam a fulladás

kockázatát – az alapok szilárdan

megálltak a hold ferde tengelyében.

Beköltöztünk.

Hozzám koccantál.

Begyújtottam a kandallóba,

te feltetted főni a vacsorát.

Nyúlszívragu csirkebecsinálttal.

Aztán mindennap ugyanaz,

így étvágyamat hamar elvesztettem.

Holtág ezüst lankáján vagy a

vadvíz iszapos medrében?

Étvágyamat túl hamar elvesztettem.

Csikorgó ágyrugók, kopott

panelpadlatok, csak a feltáruló

kehely bíborködös pokla

maradt mindennapjaim koronájául.

Hozzám koccantál.

Amikor már sokadszorra: méla

álomkagylóm mégis észrevett;

az iszap sodrában feléd fordult,

páncélhéja végre megrepedt…

 

Évek teltek így. Tenyerem tomporodon,

csípődön, keresztem árnyékát lassan,

óvón rád vetem. Ám sajgó hiányom,

ím, végigzúg a hervadt réteken.

Mert hiszen te élsz: én már csak

létezem. A vákuum bennem visszaáll.

Az utolsó szál, én édes Ariadném:

elszakadt. Légszomjam hiánya a követ

páncéljába visszazárja – annyira sajnálom:

Az odabent lüktetve doromboló,

ajándékul ígért vörös perzsa kiscicát

mindmáig képtelen vagyok kiemelni,

puhán, gyengéden tenyeredre ejteni.

Angyal. Hozzám koccantál.

Érintésed frissen vasalt párnahuzat,

reggelire facsart fanyar koffeinmosoly,

acélkék cigarettafüst, moccanás, morgás,

tétova másnapos érintések tarkótájon,

csípőm a csípődön, körmöd csigolyámban.

Rumba merített matrózkesergő a türkiz

alkonyatban: a holnap csalfa ígérete jó

reggeltet köszön mélabús mindannyiunkra.

 

(De csituljatok szárnyaim:

csipongó madárka immár ketrecen

innen, se túl nem hallatik.

A föld feletti város alatt

e korcs kutya lustán hasra

veti magát.

A vörös perzsa macska lassan

visszahúzza karmait.)

 

 

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...