A kagylóhéj megroppan

A kagylóhéj megroppan

Szerző: Balla Ákos: Vajdasági táj 1.

 

Hozzám koccantál.

Hermetikusan zárt kagylók sodródnak

szakadatlanul a torkolat felé az iszapban,

a végtelenben soha nem találkozó,

párhuzamos folyóutak medrében.

Hozzám koccantál.

Egy látszatdeltában máris kunyhót tákoltunk.

Puha macskaszőrrel bélelted ki,

a légterét is vastagon körbeburkolta.

Boldogan vállaltam a fulladás

kockázatát – az alapok szilárdan

megálltak a hold ferde tengelyében.

Beköltöztünk.

Hozzám koccantál.

Begyújtottam a kandallóba,

te feltetted főni a vacsorát.

Nyúlszívragu csirkebecsinálttal.

Aztán mindennap ugyanaz,

így étvágyamat hamar elvesztettem.

Holtág ezüst lankáján vagy a

vadvíz iszapos medrében?

Étvágyamat túl hamar elvesztettem.

Csikorgó ágyrugók, kopott

panelpadlatok, csak a feltáruló

kehely bíborködös pokla

maradt mindennapjaim koronájául.

Hozzám koccantál.

Amikor már sokadszorra: méla

álomkagylóm mégis észrevett;

az iszap sodrában feléd fordult,

páncélhéja végre megrepedt…

 

Évek teltek így. Tenyerem tomporodon,

csípődön, keresztem árnyékát lassan,

óvón rád vetem. Ám sajgó hiányom,

ím, végigzúg a hervadt réteken.

Mert hiszen te élsz: én már csak

létezem. A vákuum bennem visszaáll.

Az utolsó szál, én édes Ariadném:

elszakadt. Légszomjam hiánya a követ

páncéljába visszazárja – annyira sajnálom:

Az odabent lüktetve doromboló,

ajándékul ígért vörös perzsa kiscicát

mindmáig képtelen vagyok kiemelni,

puhán, gyengéden tenyeredre ejteni.

Angyal. Hozzám koccantál.

Érintésed frissen vasalt párnahuzat,

reggelire facsart fanyar koffeinmosoly,

acélkék cigarettafüst, moccanás, morgás,

tétova másnapos érintések tarkótájon,

csípőm a csípődön, körmöd csigolyámban.

Rumba merített matrózkesergő a türkiz

alkonyatban: a holnap csalfa ígérete jó

reggeltet köszön mélabús mindannyiunkra.

 

(De csituljatok szárnyaim:

csipongó madárka immár ketrecen

innen, se túl nem hallatik.

A föld feletti város alatt

e korcs kutya lustán hasra

veti magát.

A vörös perzsa macska lassan

visszahúzza karmait.)

 

 

 

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...