Zalazár és Tóbiás

Zalazár és Tóbiás

Szerző: Argyelán Zita: Szövet

 

Egyik reggel későn ébredt

Zalazár, az óriás,

óriásit tüsszentett, sőt

jött még három ráadás.

 

Hapci, hapci, trüttü-trüttü –

trombitálta egy szuszra,

és még hatot hozzáprüszkölt

dallamosan, ritmusra.

 

Tíz órakor tíz tüsszentés,

Szent Vendel és Habakukk!” –

örvendezett Zalazár úr:

Jobb vagyok, mint a kakukk!”

 

Volt ugyanis Zalazárnak

egy órája a falon,

abban egy kis kakukk lakott

albérleti alapon.

 

Ám a kakukk sose tudta 

pontosan, hogy hány óra,  

összevissza kakukkolt, már

délben mondta: „Záróra!”

 

Aznap is csak gubbasztott a

kicsi, kék ajtó mögött,

míg Zalazár náthás orral

szipogva öltözködött:

 

kalapot tett a fejére,

fűből készült fejfedőt,

akkorát, hogy befedhetne

vele egy fél hegytetőt,

 

lábaira csizmát húzott,

égig ért a csizmaszár,

egyik sarkantyúján sárkány,

a másikon griffmadár.

 

Szakállát jól kikefézte,

s míg dúdolt egy éneket,

kibogozta a szakállban

rejlő kiflivégeket.

 

Lápi kifli, álom-alma,

mocsárpuding, füstleves,

mellé nefelejcspiskóta,

de csak ha jó fűszeres…” –

 

dudorászott Zalazár, és

mindezt sorra befalta,

tányérjának széléről a

maradékot lenyalta.

 

Utána meg teavízhez

taligányi kamillát

cipelt be a barlangjába –

üstben főzött gyógyteát.

 

Piros pettyes bögréjéből

meg is itta hamarost

az egész üstnyi teát, majd

kerített egy papirost.

 

Náthás vagyok, ne zavarjál!

Visszafekszem tavaszig” –

pingálta a papirosra:

Kelts addig másvalakit!”

 

Hamarosan horkolt bőszen

ágyában az óriás,

míg az óra meg nem szólalt,

pontosabban Tóbiás.

 

Kakukk! Izé. Hány óra van?”

rikoltozott élesen.

Tóbiásnak reggeli kell,

nem maradhat éhesen!”

 

Ám hiába hangoskodott,

kakukkolt a kis madár,

Zalazár csak horkolt egyre,

zengett a völgy, a határ.

 

Náthás vagyok, ne zavarjál!

Visszafekszem tavaszig” –

betűzte a papirosról:

Kelts addig másvalakit!”

 

Szépen vagyunk, Zalazár úr

alszik, én meg éhezek!

Továbbállok egy-két házzal,

nézek új albérletet.”

 

Úgy elköltözött a kakukk,

azt se mondta: „Jó napot!”

Adósságul hagyott három

fizetetlen hónapot.

 

 

 

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...