Zalazár és Tóbiás

Zalazár és Tóbiás

Szerző: Argyelán Zita: Szövet

 

Egyik reggel későn ébredt

Zalazár, az óriás,

óriásit tüsszentett, sőt

jött még három ráadás.

 

Hapci, hapci, trüttü-trüttü –

trombitálta egy szuszra,

és még hatot hozzáprüszkölt

dallamosan, ritmusra.

 

Tíz órakor tíz tüsszentés,

Szent Vendel és Habakukk!” –

örvendezett Zalazár úr:

Jobb vagyok, mint a kakukk!”

 

Volt ugyanis Zalazárnak

egy órája a falon,

abban egy kis kakukk lakott

albérleti alapon.

 

Ám a kakukk sose tudta 

pontosan, hogy hány óra,  

összevissza kakukkolt, már

délben mondta: „Záróra!”

 

Aznap is csak gubbasztott a

kicsi, kék ajtó mögött,

míg Zalazár náthás orral

szipogva öltözködött:

 

kalapot tett a fejére,

fűből készült fejfedőt,

akkorát, hogy befedhetne

vele egy fél hegytetőt,

 

lábaira csizmát húzott,

égig ért a csizmaszár,

egyik sarkantyúján sárkány,

a másikon griffmadár.

 

Szakállát jól kikefézte,

s míg dúdolt egy éneket,

kibogozta a szakállban

rejlő kiflivégeket.

 

Lápi kifli, álom-alma,

mocsárpuding, füstleves,

mellé nefelejcspiskóta,

de csak ha jó fűszeres…” –

 

dudorászott Zalazár, és

mindezt sorra befalta,

tányérjának széléről a

maradékot lenyalta.

 

Utána meg teavízhez

taligányi kamillát

cipelt be a barlangjába –

üstben főzött gyógyteát.

 

Piros pettyes bögréjéből

meg is itta hamarost

az egész üstnyi teát, majd

kerített egy papirost.

 

Náthás vagyok, ne zavarjál!

Visszafekszem tavaszig” –

pingálta a papirosra:

Kelts addig másvalakit!”

 

Hamarosan horkolt bőszen

ágyában az óriás,

míg az óra meg nem szólalt,

pontosabban Tóbiás.

 

Kakukk! Izé. Hány óra van?”

rikoltozott élesen.

Tóbiásnak reggeli kell,

nem maradhat éhesen!”

 

Ám hiába hangoskodott,

kakukkolt a kis madár,

Zalazár csak horkolt egyre,

zengett a völgy, a határ.

 

Náthás vagyok, ne zavarjál!

Visszafekszem tavaszig” –

betűzte a papirosról:

Kelts addig másvalakit!”

 

Szépen vagyunk, Zalazár úr

alszik, én meg éhezek!

Továbbállok egy-két házzal,

nézek új albérletet.”

 

Úgy elköltözött a kakukk,

azt se mondta: „Jó napot!”

Adósságul hagyott három

fizetetlen hónapot.

 

 

 

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...