Zalazár és Tóbiás

Zalazár és Tóbiás

Szerző: Argyelán Zita: Szövet

 

Egyik reggel későn ébredt

Zalazár, az óriás,

óriásit tüsszentett, sőt

jött még három ráadás.

 

Hapci, hapci, trüttü-trüttü –

trombitálta egy szuszra,

és még hatot hozzáprüszkölt

dallamosan, ritmusra.

 

Tíz órakor tíz tüsszentés,

Szent Vendel és Habakukk!” –

örvendezett Zalazár úr:

Jobb vagyok, mint a kakukk!”

 

Volt ugyanis Zalazárnak

egy órája a falon,

abban egy kis kakukk lakott

albérleti alapon.

 

Ám a kakukk sose tudta 

pontosan, hogy hány óra,  

összevissza kakukkolt, már

délben mondta: „Záróra!”

 

Aznap is csak gubbasztott a

kicsi, kék ajtó mögött,

míg Zalazár náthás orral

szipogva öltözködött:

 

kalapot tett a fejére,

fűből készült fejfedőt,

akkorát, hogy befedhetne

vele egy fél hegytetőt,

 

lábaira csizmát húzott,

égig ért a csizmaszár,

egyik sarkantyúján sárkány,

a másikon griffmadár.

 

Szakállát jól kikefézte,

s míg dúdolt egy éneket,

kibogozta a szakállban

rejlő kiflivégeket.

 

Lápi kifli, álom-alma,

mocsárpuding, füstleves,

mellé nefelejcspiskóta,

de csak ha jó fűszeres…” –

 

dudorászott Zalazár, és

mindezt sorra befalta,

tányérjának széléről a

maradékot lenyalta.

 

Utána meg teavízhez

taligányi kamillát

cipelt be a barlangjába –

üstben főzött gyógyteát.

 

Piros pettyes bögréjéből

meg is itta hamarost

az egész üstnyi teát, majd

kerített egy papirost.

 

Náthás vagyok, ne zavarjál!

Visszafekszem tavaszig” –

pingálta a papirosra:

Kelts addig másvalakit!”

 

Hamarosan horkolt bőszen

ágyában az óriás,

míg az óra meg nem szólalt,

pontosabban Tóbiás.

 

Kakukk! Izé. Hány óra van?”

rikoltozott élesen.

Tóbiásnak reggeli kell,

nem maradhat éhesen!”

 

Ám hiába hangoskodott,

kakukkolt a kis madár,

Zalazár csak horkolt egyre,

zengett a völgy, a határ.

 

Náthás vagyok, ne zavarjál!

Visszafekszem tavaszig” –

betűzte a papirosról:

Kelts addig másvalakit!”

 

Szépen vagyunk, Zalazár úr

alszik, én meg éhezek!

Továbbállok egy-két házzal,

nézek új albérletet.”

 

Úgy elköltözött a kakukk,

azt se mondta: „Jó napot!”

Adósságul hagyott három

fizetetlen hónapot.

 

 

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...