December gyerekkel

Későn ébredő hajnalok hónapja. A kisgyerek, majdnem sötétben, a csillagfényes utcán botorkál, hogy az ég adta gyér világosságban, a szűkre taposott hó alkotta járdán, eljusson a templomba. Egyedül van a csillagok és a hólepedő között. Megretten, amint macska ugrik le a kerítésről, majd megcsodálja vagy megsajnálja a mezítlábas állatot, mert az ő lába a cipőben is érzi a decemberi fagyot. De hát maga akarta a kihívást, a „Ne menj máma, kisfiam, nagyon hideg van!” intelme nem hatott rá.

  A templomban gyertyák lángja oszlatja enyhén a sötétséget, de a levegő és a test helyett ezek a lélek melengetését szolgálják a hajnali mise meghitt hangulatában. Advent van – mondogatják az emberek, de a gyerek nem érti, mi az az advent, ám azt tudja, hogy minden hajnali mise közelebb viszi őt a Kisjézus születéséhez. Olyasmit érezhet, amit Márai Sándor fogalmazott meg a várakozás heteiről: „Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.” És olyasminek lehet részese, amit Juhász Gyula sokkal régebben megélt: „A kéklő félhomályban / Az örökmécs ragyog, / Mosolygón álmodoznak / A barokk angyalok. // A gyertyák rendre gyúlnak, / A minisztráns gyerek, / Mint bárány a mezőben / Csenget. Az árny dereng.”

  A kisgyerek, amikor az adventi reggeleken kilépett a templomajtón, azt látta, hogy a szertartás idején kialudtak a csillagok, világosság fogadta, meg utcán járó emberek. Akár büszke is lehetett magára, hogy míg mások semmitmondó hétköznapra ébredtek, ő már egy lépéssel közelebb került a nagy ünnephez. Ahhoz az ünnephez, amelynek éjszakáján rejtelmes körülmények között karácsonyfát hoz a Jézuska, ő pedig a türelmetlenül várt virradatkor gyönyörködhet a csillogásban. Nem akarta megfejteni a titkot, s jól tette, mert a csoda varázsától fosztotta volna meg magát, azoktól a percektől-óráktól, amelyek a karácsonyfa gazdagságának föltárását szolgálják. Ugyan miféle beteljesülése lenne a mesének, ha az aranyhal nem palotát varázsolna, hanem munkásokat, hogy fölépítsék a kacsalábon forgó épületet? Mert az apránként kiosztott élmény nem áll össze a pillanat kínálta csodává, legfeljebb kellemes érzések sorát adja. Az a kérdés már csak később merült föl benne, hogy a karácsonyfát mostanság miért nem a Jézuska vagy az Angyal hozza a gyerekeknek. Hiszen a Télapó és a Mikulás mindmáig fehér szakáll és bajusz mögött rejtőzködik – elfedve Szent Miklós püspök valódi arcát.

  A december igazán a gyerekek hónapja, azoké az örömöké vagy csodáké, amelyekről évtizedek múltán már tudjuk: vissza-visszatérnek, amelyeket akkor és ott kellett átélni, amikor még elcsodálkozik az őszinte ember a meleg szobából megbámult hóesésen, mert később, bár szépségét nem tagadja, a nyűgös lapátolás kötelezettségétől sem mentesek az érzelmei. S a varázslatoktól és csodáktól megfosztott ember majdan, amikor a karácsonyi élményekről kérdezik, csak azt tudja válaszolni: ateista családban éltem, én a hideg telekre emlékszem.

  Hacsak nem hagy bennünket véglegesen cserben a december, megtagadva a hóhullást, mert mostanság a természet is a megzavarodott világ összevisszaságát látszik követni. Pedig a hó, ha nem is lényege, de dísze az ünnepnek, mint a karácsonyfa. Így volt ez régen sok-sok évtizeden át, miként Kosztolányi Dezső meséli: „Ezüst esőbe száll le a karácsony, / a kályha zúg, a hóesés sürű; / a lámpafény aranylik a kalácson, / a kocka pörg, gőzöl a tejsürű.” Pilinszky János sorain át pedig tanúi lehetünk az angyali földre szállásnak: „Aztán a roppant csöndön át / puhán és észrevétlen, / a hangtalan meginduló / és puha hóesésben, / akár a fényes pelyhek is / vigyázva földet értek, / a fényességes angyal is, / ő is a földre lépett.”

 

Tóth Eszter Zsófia

A szarvasagancs

– Kislányom, nézd, felteszem a szarvasagancsot az előszobafal tetejére.   Apa ünnepélyes arcot vágott. Az új lakásban laktunk már, és apa saját kezűleg...

Tóth Eszter Zsófia

A szarvasagancs

– Kislányom, nézd, felteszem a szarvasagancsot az előszobafal tetejére.   Apa ünnepélyes arcot vágott. Az új lakásban laktunk már, és apa saját kezűleg...

Tóth Eszter Zsófia

Noé bárkája

Épp készülődtem. Egy filmes projekt megbeszélésére mentünk volna a férjemmel. Felvettem a piros bőrdzsekimet, amikor megszólalt a mobiltelefonom.   – Baj van – szólt...

Tóth Eszter Zsófia

Noé bárkája

Épp készülődtem. Egy filmes projekt megbeszélésére mentünk volna a férjemmel. Felvettem a piros bőrdzsekimet, amikor megszólalt a mobiltelefonom.   – Baj van – szólt...

Juhász Zsuzsanna

Gyémántajándék

Tőlem kekeckedhetsz, fiam. Megengedem, hogy idejárj, hogy legyen összehasonlítási alapod.   Hogy te milyen szép rendet és tisztaságot tartasz magadnál. Míg itt én elhanyagolok...

Juhász Zsuzsanna

Gyémántajándék

Tőlem kekeckedhetsz, fiam. Megengedem, hogy idejárj, hogy legyen összehasonlítási alapod.   Hogy te milyen szép rendet és tisztaságot tartasz magadnál. Míg itt én elhanyagolok...

Zalán Tibor

A zenélésről

Sok mindenféle akartam én lenni, még abban az időben, amikor az ember sok mindenféle elképzeléssel bír, de fogalma sincs a világról. Kocsis, atomfizikus, később festő, azt...

Zalán Tibor

A zenélésről

Sok mindenféle akartam én lenni, még abban az időben, amikor az ember sok mindenféle elképzeléssel bír, de fogalma sincs a világról. Kocsis, atomfizikus, később festő, azt...

Klamár Zoltán

Takarásban

Évek óta én díszítem a család karácsonyfáját. Vízkeresztkor vagy valamivel később a bontás is rendre az enyém. Kajánul megjegyzem néha, hogy...

Klamár Zoltán

Takarásban

Évek óta én díszítem a család karácsonyfáját. Vízkeresztkor vagy valamivel később a bontás is rendre az enyém. Kajánul megjegyzem néha, hogy...

Tóth Eszter Zsófia

Vitorlázásról szó sem volt

– Kittikém, csak óvatosan azon a hintán!   Jobbra néztem – én a másik hintában ültem –, és egy fidres-fodros fehér ruhácskába öltöztetett...

Tóth Eszter Zsófia

Vitorlázásról szó sem volt

– Kittikém, csak óvatosan azon a hintán!   Jobbra néztem – én a másik hintában ültem –, és egy fidres-fodros fehér ruhácskába öltöztetett...

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...