Megálló a vasketrecnél
Az élet vasketrecéről írt Csáth. Olyan anyag, ami nem enged szabadulást. Nem lehet szétfűrészelni, hajlítani, görbíteni, kibújni belőle. Egyébként meg lehet, meglehetősen radikális módon, idő előtt, saját döntés alapján – erről szól a Csáth-írás. Ha szabadulni kell, radikális módon, idő előtt, akkor annak oka a fejben van. Lehetne a kislábujjban is. Valamit lát a szem, érzékel – megfájdul tőle a kislábujj. Hall a fül, ugyanaz. Érez a nyelv, ugyanaz. És annyira fáj a kislábujj, hogy nem lehet tőle lépkedni. Bénulás, bénultság.
Megálló az irodalmi szövetvizsgálóknál
Személyükben olyanokat tartunk számon, akik a vasketrecből kimenekült írónak megkeresték a szövetdarabkáit, összeillesztették, finom és óvatos mozdulatokkal rekonstruálták. Névsor következne, de mindenki gondolja össze. Okvetlenül legyen benne Illés Endre, Dér Zoltán, Bori Imre, Szajbély Mihály.
Megálló az összegzőknél
A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása. A varázsló halála – Emlékkiállítás Csáth Géza halálának 100. évfordulója alkalmából. A kiállítás látványos eleme az interaktív tárló okosüvegére vetített kisfilm, amely egyidejűleg mutatja be Csáth Géza rajzait, zeneműveit, irodalmi szövegeit, és így a benne kiállított tárgyak vizualizációja új értelmet nyer – az International Committee for Audiovisual, New Technologies and Social Media égisze alatt szervezett Festival of Audiovisual International Multimedia Patrimonyn a kreatívan értelmező kiállítási installációk kategóriájában bronz elismerésben részesült. Az elismerést a Csáth-kiállítás tárlóanimációjáért Molnár Eszter Edina és Sidó Anna kurátorok vehették át Sanghajban. Látványtervező: Mihalkov György.
Megálló a szülővárosban
Az idei évem egy részében mindennap végigmentem a Csáth Géza utcán. Itt van a szomszédban. Emellett havonta elsétáltam a szülőházáig, ahol egy alkalommal félhangosan felolvastam Herceg János beszédét, amelyet 1969-ben mondott el, de furcsán néztek rám, így eloldalogtam. A mellszobrának minden reggel odaköszöntem – a Városi Könyvtárnak van egy erkélye, ahonnan odalátni. Fejet hajtottam Dér Zoltán és Szeli István előtt. Elcsodálkoztam Kvazimodo Braun István Magyar Szó-beli szövegén (1969), Lenin emlegetésétől talán eltekinthetett volna, ha már Csáth Gézát méltatta. Kolozsi Tibor, aki ugyanakkor a 7 Napban jelentette meg írását, kivívta elismerésem azzal, hogy jelezte, még csak egy kis emléktábla sem mutatja, hol állt Kosztolányi lebontott szülőháza.
Megálló az érzésnél
Azt mondom, még mindig érzem magamban. Ne legyél gyerekes, mondja. De, igen, érzem. És olyankor belefájdul a kislábujjam. Érdekes, gondoltam magamban, miközben néztem megváltozó arckifejezését, hogy a kislábujjat komolyan veszi. Folytatom tehát ott, ahol a regényben nem hagytam abba, csak félbemaradt. Még nem végzett velem ez az orvos, aki felírta, mint egy receptet: nem a mese, hanem az élmény.
Csakis ebben értünk egyet, tehát rá(juk) bízom magam.
Hónapokkal később, alig néhány nappal a vasketrecből való szabadulás évfordulója előtt a Korzón visszafordulva mondom, kellenének a zenéi. De jók? Mindig ilyeneket kérdez. Megvonom a vállam. Ő a rendező, neki kell tudnia. Én csak érzem, hogy kell az nekünk.
Megálló 1969-ben
Szabadkán, ahol Csáth Géza született, halálának 50. évfordulóján a következők történtek: „9.30 órakor síremlékének megkoszorúzása a Bajai úti temetőben. 10.30 órakor ünnep a Csáth Géza utcában. 11.00 órakor Emléktábla leleplezése Csáth Géza szülőházán. 11.30 órakor Csáth Géza szobrának leleplezése a városháza melletti parkban. 15.00 órakor a Csáth Géza Művészetbaráti Kör emlékműsora. 20.00 órakor Emlékest.”
Mindezeket az Életjel szerkesztőbizottságának köszönhetjük.
Megálló a sírnál
„Csáth Géza (Brenner József) író, publicista (1887–1919). Ma a Serer család nyughelye. II-18- 17; koordinátái: 46″ 5′ 35.9″ É, 19″ 38′ 44.7″ K.” (Czékus Géza–Tóth Tamás)