Istentelen angyalcsinálók

Istentelen angyalcsinálók

Szerző: Butterer Kiss Márta: Találkozás – akvarell

Kakukkolt a kakukk. Mintha óra lenne. Eszter nem fordult a másik oldalára, ráfeküdt volna a gyerekre. A kakukkra se lett volna szükség, de hát Ágoston adta neki, tanította be, hogy minden reggel négy órakor ébresszen, azt mondta, gondoljon bele, talán ő akkor fog ágyúdörgésre ébredni. A kakukk egy kalickában élt, felakasztva a tisztaszobában. Eszter minden hajnalban Ágostonra gondolt, izzadt, forró öle rá emlékeztette, gyümölcse ott szuszogott mellette. Már régen nem dörögtek az ágyúk, de Ágoston nem jött haza. Amúgy is felébredt volna, kukorékolt a kakas, ugattak a kutyák, harkály verte a csendes fákat, az anyja is kiköhögte angyalcsináló álmait, olyan volt a falu, amilyet a Jóisten csak másnaposan álmodhatott. Betakarta a gyereket, megmosta ölét, hátha ma is szükség lesz terméktelen katlanjára, hátha küld érte a Báró, arca a tükörben csak annyit kérdezett: mit kínlódsz vele? Az anyja már a verandán várta a batyu és a kaska mellett. Halkan krákogott, mintha a tüdeje egy vénhedt varnyú lenne, fekete, néha sárga nyálat kiöklendve. Távolról megszólalt a hajókürt is. Ideje van. Megy a batyujárat.

  A lányok nagy része is feketébe öltözött. Az öregek, a negyven feletti néma mosolyúak, a hajó mélyén levő padokon ültek, a fekete sereg, a taton szabályos rendben álltak batyuk és a kaskák, az angyalkacsinált lányok, a néma mosolyúak lányai, a korlátnak támaszkodva várták, hogy a hajó induljon, megszólalt a hajókürt, és nézték némán a vizet, félve vagy reménykedve, hátha felbukkan a szeretett vagy a gyűlölt arc a Tisza vizében, fájdalmat, halált, boldogságot, reményt vagy a további bujálkodásra megnyugvást adva. Az terjedt, hogy Nagyrévnél kiveti a Tisza a máshol megholtakat is.

  Cudar, kegyetlen időben élünk, gondolta Eszter. Hamvas teste tizenhat évesen lett hamuba sült krumpli. Azért nézte ő is a vizet, reménykedve, hogy Ágoston arca nem bukkan fel, vagy ha mégis, akkor úgy, mint először, mint a víz mélyéből kifröcsögő kócsag, amely beterítette szárnyaival. A holtágban volt a Szüzek öble, oda jártak a lányok fürödni, levetve alsóruhájukat is, balzsamozta titkukat a víz, amíg a lehajló fák ágaira kötött ökörvontató kötelekről le nem ugrottak a napszítta suhancok, hogy legyenek később gyermekek vagy gonosz bábák és kötőtűk által mennybe vagy pokolba küldött angyalkák. A fiúk testét meg nem szaggatta meg az Isonzó pokla.

  Végre tavasz volt, mint amióta Eszter eszét tudta, reménykeltő tavasz, hátha máshogy lesz majd tél. Mert a tél az szörnyű. Télen kétszer esznek egy nap. A testek enerváltak, a lelkek gyávák. A szegénység borzalmasan destruál. Ezt a szót Bojkótól, a néma paptól tanulta Eszter. Tíz órakor levest esznek, eddmeget, becsináltat vagy ciberét. Délután hatkor, amikor a Jóisten lefagyasztja a napot fölülük, tészta vagy krumpli. Akkor kezdődik a jajgatás. Befogott füllel taposnak az emberek a kis utcákon, már akinek van hova mennie. Sok a beteg. Háborúból jöttek, vagy itt maradtak. Minden háznál van egy vagy kettő. Jön a bába. Még él? Falja a ciberét, kapálni meg nem tud? Arzént neki. Mit kínlódsz vele? És sok a rossz férfi. Részeges, goromba, rokkant, szoknyakergető. Jön a bába. Mit kínlódsz vele? Tavasz volt, és indult a hajó, le, Szegedre, a piacra, vitték az élelmet, meg az ölüket a nyomorult úrfiaknak.

  Eszter nézte a vizet, ahogy jött fel a nap, úgy szőkült. Lassan olyan szőke lett, mint a vagyontalan Báró haja. A Bárónak csak az öreg szolgája meg a vágya maradt. Meg Eszter, az egykétszült, férjetvesztett, gyönyörű, hamvas nő.

  Miután „az” megvolt, az ágyban fekve a Báró szerette kioktatni a nőt. Nézzétek, lássátok, milyenek vagytok, mik vagyunk. Te is, te kis arzénos szerelmem, akitől nem tudom, élve halok-e el egy percnyire melletted, Te, aki lehetnél örökké az enyém, ha nem meddő víztelen kút lenne a méhed, nézd meg, én is olyan vagyok, mint a túlélő gyermek, árva, magamra maradt, mint az ország, mert az emberek cifrálkodnak, páváskodnak, önzők, zsugoriak, kapzsiak, egykézők, kikötőzöttek, mint Te vagy. Jaj, istentelen angyalcsinálóm, bár látnád Te is az arcom a Tiszában! Egy nap beléd halok. Javasasszonyok, bábák, lefizetett orvosok, akik testüket-lelküket megontják szülni nem akaró asszonyoknak, ezek között élünk, Te, Isten átka, istentelen angyalcsináló szerelmem, szeress, Te!

  A hajó délután háromkor indult vissza, hogy estére hazaérjenek, megrakják a batyut és a kaskákat másnap reggelre, hogy legyen megint újra ugyanaz. Vagy jöjjön az újabb háború, amikor talán szétszaggatják az egyetlen fiukat, meddők maradjanak a lányaik, és nem fog szülni senki, kócsagokkal lesz teli a világ.

  Eszter különöset álmodott.

  Egyedül indult el vele a hajó. Ott állt a taton. A Tisza vérvörös volt. Az égen angyalkák hajnalodtak bárányokkal. Levetette fekete ruháját, elnyelte a vérző víz. Ott állt mezítelenül. Nem álltak meg Szegednél. Marci kapitány megígérte, hogy Isonzóig viszi. Eszter megemlítette, hogy Szabadkánál a Báró szerint leszakadt a Föld. Marci kapitány szerint annak szakad le a Föld, aki elhiszi, hogy leszakadhat.

  Az ott már az Isonzó, mutatta a kapitány.

  Reggel négykor kakukkolt a kakukk.

  A gyerek ott szuszogott mellette.

(az írás burkolt vagy burkolatlan formában Móricz Zsigmond A tiszazugi méregkeverők és Fülep Lajos A magyarság pusztulása című írásaiból vett szavakat tartalmaz)

Mályi, 2020. június 6.

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Ficsku Pál

Mese Gyermekvárosról

Egy nap Apa arra ébredt, hogy valaki nézi. Szokás szerint a bal oldalán aludt. Ej, ki a franc nézne, gondolta álmában, és megfordult a jobb oldalára. Megpróbált visszaaludni, de...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Fehér Miklós

Csak még egyet

Mondj nekem, légy szíves, hét számot, bármilyet, lehet egytől egészen harminckilencig, igen, mindegy, mit mondasz, csak mondjad, holnap befizetem, hátha összejön végre valami, én is...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Mirnics Zsuzsa

Sebhely

Nagyapám emlékére   Lefekvéshez készülődtek. A kislány hosszú hálóingben toporgott nagyanyja mellett.   – Segíthetek? Segíthetek?! Hadd csináljam,...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Klamár Zoltán

Ellenségre szükség van

  Nem is olyan régen kaptam egy újabb okoskütyüt. Egy karkötőt, amely aktivitást mér – lépések száma, szívritmus, felhasznált kalória, meg a jó...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Romoda Zsóka

Fehér kör az óra mögött

  Az asztal megterítve, szép vasárnaphoz hűen hazaértünk a hideg, árnyékos templomból. Érdekes pillanatok ezek különben, amíg bent vagyunk, mindenki próbál...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Silling István

A cseléd

  Bokrosék Nádasd falunak a folyó felé vezető utcájában laktak, amely már közel volt a lapályban tarkálló dibdáb cigányputrik világához. A...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Fehér István

Harc az árnyékkal

  Délelőtti sétánk alatt egy régi történettöredék jut eszünkbe: valaki egyszer eladta az árnyékát az ördögnek. Furcsa üzlet lehetett… Mit kapott...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Szemerédi Fanny

Öröklött álláspont

  Figyelni kell, mindig és szakadatlanul figyelni, és akkor egyszer majd észreveszel valamit, ami fontos lesz. Mert tényleg nagyon fontos, hogy állandóan jelen legyél. Még Marci is mondta, hogy...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Sáfrány Attila

Csen titkos neve

  Tavasszal újból a lábára állt Csen. A halál télen egészen közel járt hozzá, a testét már legyűrte, a szellemét végletesen elgyengítette,...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...

Tóth Eszter Zsófia

Tapsi

  Apa szombaton mindig korán reggel ment el a piacra. Vette a piros bevásárlószatyrot, és már indult is. Én még félálomban voltam, csak a kulcs csörgését hallottam a...