Széljegyzet

Öreg barátom szerint, ahhoz, hogy biztos lábakon álljunk, hogy helyesen tudjunk dönteni saját életünket illetően, naponta meg kell élnünk azokat az élményeket, amelyeket a zene, az irodalom, a tánc, a művészet közvetít. Ezért fontos, hogy legyen magyar iskola, templom, színház, újság és tudós, művelt, gondolkodó nemzedék. Mert csak így, élményeink által érezhetjük magunkat otthon a világban. A sajátunkban is.

 Mitől lesznek tartalmasak az élményeink? Az életünk mitől válik teljessé, valóban megéltté? Az irodalom, a zene, a történelem, a néphagyományok adják? Az anyanyelvünk, az magyarságtudatunk, a hagyományos értékeink? És vajon a kultúra csupán műveltséget jelent? Vagy mindazt a tudást, amit agy társadalom halmozott fel évek, évszázadok alatt? És hol a határa az értékek áramlásának? A házsorok, az utcák, a terek fogják közre? Vagy rétekkel, a folyókkal, a hegyekkel határos? Vagy önmagunkban kell keresgélnünk?

 Öreg barátom úgy gondolja, a pusztából kiemelkedő templomrom, vagy a könyvtár szecessziós épülete ugyanúgy kulturális közegünk része, mint a varázsködből felrémlő gyerekkori korcsolyázások emléke, az iskolapadba karcolt vallomások vagy a kannából kiloccsanó víz hangja. Egy szó, egy verssor, egy dallam. Nem tudjuk, miért, de csodásan hatnak ránk. Ezek az apró részletek, rezzenések vezetnek el bennünket azokhoz a mélységekhez, amelyekből emberi világot hozunk létre. És ez már irodalom. Vagy zene, képzőművészet és tánc. Élmények.

 Öreg barátom nem csodálkozik el az embereken, akik verseket olvasnak, könyvet vesznek a kezükbe, hosszan vitatkoznak egy színházi előadásról, jár a lábuk a népzene ritmusára, újságot visznek a hónuk alatt. Szerinte a világ úgy kerek, ahogy van: kételkedésből és reménykedőkből áll össze. Hogy melyik a vigasztalóbb álláspont, melyik segíti mindennapi küzdelmeinket, talán nem lehet kérdés. Az üres feszültség kétségbe ejt, bizonytalanságba hajszol, otthontalanná tesz. A küzdelmes válaszkeresés reménnyel kecsegtet, élményt ad, bizonyosságot rejt.

Fekete J. József

Szenteleky hímzett papucsban

Kopogtak. Mit kopogtak? Egyenesen zörgettek a bejárati ajtón. Sürgős eset lehet, villant át Kornél doktor agyán, mert a kevés magyar és sváb, többségében...

Fekete J. József

Szenteleky hímzett papucsban

Kopogtak. Mit kopogtak? Egyenesen zörgettek a bejárati ajtón. Sürgős eset lehet, villant át Kornél doktor agyán, mert a kevés magyar és sváb, többségében...

Klamár Zoltán

Homályban

Kárvallottja sincs már az időnek, a bozótok lassan mindent benőnek.   (Sinkovics Péter: Fénytornászok) Jelesül nem a balladai félhomályra gondoltam, hanem arra, hogy az idő...

Klamár Zoltán

Homályban

Kárvallottja sincs már az időnek, a bozótok lassan mindent benőnek.   (Sinkovics Péter: Fénytornászok) Jelesül nem a balladai félhomályra gondoltam, hanem arra, hogy az idő...

Bordás Győző

A szabómester

O.G. emlékének   Valami értelmetlen háború folyt. Ki ki ellen és miért? A telefonvonalak pedig szinte égtek. Menekülj mihamarabb, amíg tudsz, hogy gyerekedet vagy akár...

Bordás Győző

A szabómester

O.G. emlékének   Valami értelmetlen háború folyt. Ki ki ellen és miért? A telefonvonalak pedig szinte égtek. Menekülj mihamarabb, amíg tudsz, hogy gyerekedet vagy akár...

Tóth Eszter Zsófia

Csokoládépapír, sárga elefánttal

– Ide nézz, Klári, meglepetés! – mondta Misi bácsi, akit senkit sem hívott bácsinak, csak Misinek. Ő testesítette meg a szabadságot 1983-ban, hogyan is lett volna ő bácsi....

Tóth Eszter Zsófia

Csokoládépapír, sárga elefánttal

– Ide nézz, Klári, meglepetés! – mondta Misi bácsi, akit senkit sem hívott bácsinak, csak Misinek. Ő testesítette meg a szabadságot 1983-ban, hogyan is lett volna ő bácsi....

Csorba Béla

Pap papruhában

Lejegyezte: Csorba Béla Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte...

Csorba Béla

Pap papruhában

Lejegyezte: Csorba Béla Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte...

Juhász Zsuzsanna

Osztálykép

Állj, állj! Csak semmi riadalom. Én mentes vagyok a korai haláltól. Én rágtam a számat. Jó tanuló voltam, szőke, és csak azért is hosszúra hagyta az anyám a...

Juhász Zsuzsanna

Osztálykép

Állj, állj! Csak semmi riadalom. Én mentes vagyok a korai haláltól. Én rágtam a számat. Jó tanuló voltam, szőke, és csak azért is hosszúra hagyta az anyám a...

Tóth Eszter Zsófia

Hideg úrinő

– Kapcsold be a szirénát! – mondta Gyuszi bátyja. A Trabant anyósülésén ült, anya nővére mellett. Én meg hátul.   – Gyuszikám – nevetett fel...

Tóth Eszter Zsófia

Hideg úrinő

– Kapcsold be a szirénát! – mondta Gyuszi bátyja. A Trabant anyósülésén ült, anya nővére mellett. Én meg hátul.   – Gyuszikám – nevetett fel...

Tóth Eszter Zsófia

A barackmag sütemény

– Klárikám, nézd, mennyi Márka-kupakot gyűjtöttem neked! – Margit nénje egy nagy narancssárga zacskót nyújtott át, tele Márka-kupakkal. Ötödik...

Tóth Eszter Zsófia

A barackmag sütemény

– Klárikám, nézd, mennyi Márka-kupakot gyűjtöttem neked! – Margit nénje egy nagy narancssárga zacskót nyújtott át, tele Márka-kupakkal. Ötödik...

Klamár Zoltán

Szentek

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekbe’, mondd csak, én melyik ajtón menjek be?” Tankcsapda: Mennyország Tourist Néha, filozofikus hangulatban, hangosan bölcselkedek. Csak úgy magamban. Valami...

Klamár Zoltán

Szentek

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekbe’, mondd csak, én melyik ajtón menjek be?” Tankcsapda: Mennyország Tourist Néha, filozofikus hangulatban, hangosan bölcselkedek. Csak úgy magamban. Valami...

Tóth Eszter Zsófia

Maya

– Egy dologra kérlek, kislányom – mondta apa. – Ha én már nem leszek, tartsd meg a földet.   Apa ezt a kórházban mondta. Én csak arra tudtam gondolni, hogy ne fájjon neki...

Tóth Eszter Zsófia

Maya

– Egy dologra kérlek, kislányom – mondta apa. – Ha én már nem leszek, tartsd meg a földet.   Apa ezt a kórházban mondta. Én csak arra tudtam gondolni, hogy ne fájjon neki...