drMáriás: Művészeti konzultáció. Magyar Műhely Kiadó, Budapest, CD-melléklettel.
Brutálisan nagy méretű albumot jelentetett meg a Magyar Műhely Kiadó drMáriás 55. és a Tudósok zenekar 35. születésnapjára. A kötetben a művész 160 festménye jelenik meg 110 dokumentumfotó mellett, plakátok, borítók társaságában. A kettős jubileumi album annyira meglepte az egyik magyarországi könyvterjesztőt, hogy szerzőjeként Máriás Béla helyett dr. Máriás Antalt, kiadójának pedig a Kossuth Kiadót jelölte meg. (Egyiket sem találta el.)
Pedig a vaskos album kiérdemelte az odafigyelést, Kieselbach Tamás galériatulajdonos, művészettörténész bevezetőjétől Gulyás Gábor esztéta terjedelmes és alapos tanulmányáig, amelyben Szombathy Bálint, drMáriás monográfusa nyomdokán haladva korszakolja az alkotó képzőművészeti tevékenységét, kitér lírai és prózai irodalmi műveire és muzsikusi tevékenységére, megtalálja vizuális, olvasható és hallható megnyilvánulásainak egybehangzását.
A jugoszláv polgárháború elől Újvidékről Budapestre emigrált alkotó Bada Tiborral, vagyis Bada Dadával együtt keresett új hazát, talán barátságuk alapján társították drMáriást a (neo)dadaista művészeti irányzathoz, ami annyiban helytálló, hogy az ő művészete is avantgárd, és gesztusművészetnek tekinthető, de inkább a francia „vadak” kolorizmusát továbbvivő anarchizmus számít fő irányultságának. Érzékeny társadalomkritikával reagál politikai eseményekre, a celebvilág történéseire, a fogyasztói társadalom jelenségeire, a kultúra befogadói leépülésére, a kultúra és az ellenkultúra megütközésére, véleményének megfogalmazása az irónia felségterén játszódik, eljut a giccsbe fordításig, majd a parasztgiccs paródiájának megteremtéséig, a gúnyig és a maró, ironikus paródiáig.
Az utóbbi öt évben született alkotásai két világot kopíroznak egymásra: a jelen közéleti szereplőinek pop-artisztikus arcképét (testképét), mégpedig valamelyik festőzseni stílusába csomagolva. A felhasznált, újrahasznosított festői műhelyek tulajdonosai közt magyar alkotó nincsen, viszont a modellek zömmel a közelmúlt és a jelen közéleti szereplői, mondhatjuk, idoljai és ikonjai, köztük Orbán Viktor és a hatalmi elit viszi a prímet. Megjelennek személyek a múltból, pl. Ferenc József, Rákosi Mátyás, Sztálin, Tito, Kádár, Trockij művészek, bűnözők, olyan pillanatemberkék, akiket az egyik kommentelő, a festmények mellé megjegyzést író szerint drMáriás emelt ki a feledésből – akár önmaguk lényegtelenségéből –, és tett 15 percre újra érdekessé a festményei által.
Apropó: kommentelők. Ez az album legfőbb érdekessége. A valamelyik festőóriás stílusában megjelenített közéleti szereplők, kulturális ikonok képeinek mindegyikéhez fűzött valaki, író, politikus, humorista, barát, művésztárs stb. néhány soros, általában szellemes megjegyzést, miként drMáriás is hozzászólt saját vizuális műveihez.
Fárasztó lesz olvasni, de a teljesség kedvéért ide kell másolnom az albumba felvett írásminiatűrök szerzőinek névsorát: Ágoston Attila, Balázs Attila, Baliz Georges, Bánki Ákos, Bárándy Péter, Benedek Szabolcs, Békési László, Bitter Brunó és Iványi-Bitter Brigitta, Blumm Aaron, Bognár Attila, Bozóki András, Bozsik Péter, Bödőcs Tibor, Brecelj Marko, Bukta Imre, Bús Balázs, Cresswell Peterjon, Csató Gábor, Cserna-Szabó András, Csizmadia Tibor, Czabán György, Dezső Antal, Dobrila Peter Tomaž, efZámbó István, Elwell Stephen, Fabényi Júlia, Fábry Sándor, Fekete J. József, Fehér Béla, feLugossy László, Forgács István, Füzesi Zoltán, Gerendai Károly, Gerényi Gábor, Győrfi Pál, Gulisio Tímea, Hammer Ferenc, Heller Gábor, Heimann Zoltán, Jankovics Zoltán, Kacsuk Péter, Kagagyejev Andrej, Kassai Farkas Ákos, Karácsony Gergely, Kaucsek Bálint, Kenderessy Attila, Keresztury Tibor, Kincses Gyula, Kocsis András Sándor, Kopejkin Nyikoláj, Kovač Boris, Kovács Gábor, Kozák Gábor, Kozlov Sándor, Kőbányai János, Kőhalmi Zoltán, Kruppa Géza, L. Simon László, Ladik Katalin, Lengyel András, Lengyel Zsolt, Lévai Balázs, Lovasi András, Lucas Gary, Lugosi Lugó László, Makovényi Ferenc, Mancsiczky László, Marossy Krisztina, Marušić Dario, Máriás Zoltán, Márton Dani, Mesterházy Ernő, Mécs Mónika, Molnár F. Tamás, Nagy Géza, Németh Bálint, Orcsik Roland, Para-Kovács Imre, Pataki Ági, Pándi Balázs, Podmaniczky Szilárd, Pók Attila, Prieger Zsolt, Pritz Péter, Puskás István, Radnóti Ákos, Rácz Mihály, Rátgéber László, Rockenbauer Zoltán, Rozsonits Tamás, Rupaszov Tamás, Sáfár Zoltán, Sályi Lőrinc, Sári László, Schmidt Mária, Selmeczi Tibor, Skonda Mária, Starking Jonathan, Svébis Bence, Sugár S. András, Szabó Máté, Szadai Károly, Szalai András, Szász Zsolt, Széplaky Gerda, Szegedi Márton, Szombathy Bálint, Szurcsik József, Takács Attila, Till Attila, Tirts Tamás, Tóth Gábor, Tövisházi Ambrus, Trencséni Dávid, Ungár Péter, Vágvölgyi B. András, Vincze Máté, dr. Vitanović Dušan, Völgyi Miklós, Waszlavik Gazember László, Weiler Péter, Wiszkidenszky András, Yossarian Agamemnon, Yu Zemin, vagyis egymástól szakmailag, nyelvileg, földrajzilag független személyek.
Az album szerkesztési trükkje, hogy illusztrált történelemkönyvként is kezelhető. A benne felvonultatott alakok története száz éven ível át. A históriai megállókat drMáriás történelmi és családi eseményekre reflektáló szövegei értelmezik. Egyértelműen politikai művészet, amin elröhögcsélnek a nézők. De mi lesz, ha majd megértik a művészetét – teszi fel a kérdést az egyik kommentszöveg szerzője, és meg is adja a választ, drMáriást egy kevésbé jövedelmező cellafestésre idézik majd be.
Az alkotónak nem csupán az ecset szolgál az irónia kifejezési eszközéül, hanem a tolla is. Egyik modelljét ekképpen írja le: „Handó Tündét egyesek az Országos Bírói Hivatal elnökeként ismerik, aki vasladyként minden egyes tervét kőkeményen megvalósítja. Mások viszont divatdiktátorként, akiknek a szemében ő a radikális retró-szocreál-bölcsész divatstílus megalapítója és királynője. Csodálatos ázottalga-frizurák, mongol iparibúvár-stílusú szemüvegek, a legújabb ecseri piaci trendeket is megszégyenítő, mindennél háziasabb otthonkakompozíciók és a vadságukban és erotikus kisugárzásukban a metálzenészek legvadabb csizmáit is túlszárnyaló cipőcskék jellemzik.”
Ennyit az esztétikáról.
Az elmúlt évszázad közös nevezője a közösséggel és az egyénnel szemben elkövetett bűn. Ezen túlmenően a hazudozás, hitegetés, ámítás, félrevezetés, megfélemlítés, ami nélkül talán nem is tudnánk élni Közép-Európában. Paradox ez a világ, hiszen éppen lefojtások nélkül teljesedhetne ki a lét. Az alkotó szerint emiatt kell átfesteni a világot. Ezt a célt szolgálják „vidáman szörnyű, szépen kellemetlen, felzaklatóan szórakoztató és nyugtalanítóan szép” rajzai, festményei.
És akkor még itt van a zenéje. Szó szerint „itt van”, hiszen az albumhoz tartozik a 35 éve tevékeny Tudósok Buta szeretnék lenni című válogatáslemeze 17 fölvétellel. „A Tudósok zenéje szinte minden tevékenységet vidám köpönyegbe bújtat. Remek háttérzene salétrombányászathoz. Gyermekaltatáshoz kiváló. Bizakodóvá tesz, asszertívvá és proaktívvá. A tehenek tejhozama megugrik. A lakásokba beszűrődve mosolyt varázsol az emberi arcokra. A középszer behódol” – írta Kovács Ferenc az egyik hírportálon, és emlékeztetett, hogy drMáriás szerint a zenekarának műfaja nem jazzpunk, hanem popkabaré. Meg kell jegyeznem, én fülhallgatón is nagyon élveztem. Nem kellett hozzá salétromot bányásznom.
Végezetül: drMáriásnak önálló kiállításai voltak Magyarország mellett Londonban, New Yorkban, Pekingben, Szentpéterváron, Bécsben, Brüsszelben, Prágában, prózaköteteit Magyarországon és Kínában adták ki, míg a Tudósok lemezeit Magyarország mellett Angliában, Szlovéniában és Oroszországban jelentették meg.
A Művészeti konzultáció pedig önmagában is könyvészeti remekmű.