Haláltánc

Két szerb pópa szorgoskodott apám

nyitott koporsója körül, a halál rutinos

ügynökei egy kiadós ebéd után, jólesik

a mozgás, jólesik a tánc, jólesik a tömjénfüst

átlátszó köpenyében a keringő.

 

Egy üveg olcsó vörösborral

megszentelni a szemfedelet, miután

az vörös ronggyá zsugorodik,

hát kérem ez is a szerb pravoszláv liturgia része.

Fordítsa meg az apját, mondta nekem

olyan hangsúllyal, mint mikor a katonatisztek

vigyázzt parancsolnak a holtfáradt kiskatonáknak,

hogy a lábak az ajtó felé mutassanak.

 

A keringő, a hangoskodás hirtelen megszűnt, amikor

észrevették papi ingembe fűzött kollárét,

az egyetlen jelet, mely tanúsította, hogy én is pap vagyok.

Megadták a tiszteletet apámnak, igaz egy

kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel.

 

Nem haragszom rájuk, apám sem a sírba leeresztő kötél

hangjának halotti hörgésére hasonlított.

 

 

 

Két szerb pópa szorgoskodott apám nyitott koporsója körül, a halál rutinos ügynökei, kiknek ez már a

harmadik temetésük volt, és szerettek volna minél előbb túlesni ezen a hétköznapi, mondhatni

unalmas szertartáson. Vjecsna japamja, vjecsna japamjaaa, énekelték a kis becskereki

temetőkápolnában olyan hangerővel, hogy a mennyezetről a koporsó fedelére hullott

mészlemezeket alig győztem lesöpörni. A koporsó négy sarkába vörösbort löttyintett az egyikük, és a

finom fehér anyagból készült szemfedő egy szempillantás alatt rózsaszín ronggyá

zsugorodott. Fordítsd meg apádat, hogy a lába az ajtó felé legyen, mondta a szertartást vezető

pópa olyan hanglejtéssel, mint amikor a katonatisztek a kiskatonáknak vigyázzt parancsolnak. A

tömjéngőzős kis kápolnában megfordították apámat. Mintha keringőre invitálták volna

rokonaimat, mindenki forogni kezdett, én magam is. Ebben az ijesztő táncban hirtelen lecsúszott a

sálam, és megvillant fekete ingembe csúsztatott kollárém, az egyetlen jel, mely elárulta, hogy katolikus

pap vagyok. A két pópa meghőkölt, láttam az arcukról, hogy legszívesebben mindent újra

kezdenének, talán halkabban, nyugodtabban, méltóságteljesebben, minden parancsosztás nélkül, hiszen

egy paptársuk édesapját temetik, nem pedig egy jelentéktelen vén cigányt.

 

 

 

Halmosi Sándor

Behúzom a függönyt

Behúzom a függönyt, maradjon kint legjobb énünk, a fény, amit majd oly sokáig hiányolni fogunk, csukott szemmel, menni dühödten a falnak, éghetetlen áldozatot bemutatni az összes...

Halmosi Sándor

Behúzom a függönyt

Behúzom a függönyt, maradjon kint legjobb énünk, a fény, amit majd oly sokáig hiányolni fogunk, csukott szemmel, menni dühödten a falnak, éghetetlen áldozatot bemutatni az összes...

Léphaft Pál

hattyú és orion

esteledik lila madár nyit a bazár apró műfénnyel kirakva villog az égi kirakat benne ezernyi fénybogár bak és oroszlán androméda hattyú és orion serceg a tejút...

Léphaft Pál

hattyú és orion

esteledik lila madár nyit a bazár apró műfénnyel kirakva villog az égi kirakat benne ezernyi fénybogár bak és oroszlán androméda hattyú és orion serceg a tejút...

Balajthy Ferenc

Gyümölcsoltó szerelem

(Holtodiglan-holtomiglan)   Oh, csakis én tudom, hogy te nem vagy, Te már nem tudhatod, hogy én vagyok! S öregszem, ám, emlék-ifjan maradok!   Bár lombtalan fa reszket, megölné fagy, Nap...

Balajthy Ferenc

Gyümölcsoltó szerelem

(Holtodiglan-holtomiglan)   Oh, csakis én tudom, hogy te nem vagy, Te már nem tudhatod, hogy én vagyok! S öregszem, ám, emlék-ifjan maradok!   Bár lombtalan fa reszket, megölné fagy, Nap...

Balajthy Ferenc

Krisztus-kereszt a láncomon

Kihúzott szegek égre meredtek mind, Halott, s vér tiszta hegyen a holttest. Magára maradt a kereszt már megint, Minden beforrt, nem jelzett sehol seb.   Egy pillanatra sötét volt, majd égett,...

Balajthy Ferenc

Krisztus-kereszt a láncomon

Kihúzott szegek égre meredtek mind, Halott, s vér tiszta hegyen a holttest. Magára maradt a kereszt már megint, Minden beforrt, nem jelzett sehol seb.   Egy pillanatra sötét volt, majd égett,...

Balajthy Ferenc

Márciusi színek

Március Tizenöt Kikeleti gyöngy! Ez a legszebb ünnep, Nincs ennél ékesebb, Mosolyog a Föld!   Piros az ég alja, Fehér még a köd. Zöld lesz a fűz ága, S Nap az álom...

Balajthy Ferenc

Márciusi színek

Március Tizenöt Kikeleti gyöngy! Ez a legszebb ünnep, Nincs ennél ékesebb, Mosolyog a Föld!   Piros az ég alja, Fehér még a köd. Zöld lesz a fűz ága, S Nap az álom...

Zsirai László

Dal

A faliórán mindig dél van, vagy éjfél, ahogy gondolod, lebénultak a mutatói, elavult, ócska, rossz dolog.   Ám a szívemben élő nyárban mosolyodból süt...

Zsirai László

Dal

A faliórán mindig dél van, vagy éjfél, ahogy gondolod, lebénultak a mutatói, elavult, ócska, rossz dolog.   Ám a szívemben élő nyárban mosolyodból süt...

Zsirai László

Készület

Amíg a Rózsakertet hó lepi, faggyal köszönt január-február, jégpaplan alatt szendereg a nyár.   Az ember azt gondolja, jó neki, mert álmokat dédelget és...

Zsirai László

Készület

Amíg a Rózsakertet hó lepi, faggyal köszönt január-február, jégpaplan alatt szendereg a nyár.   Az ember azt gondolja, jó neki, mert álmokat dédelget és...

Klemm József

Március

A föld már bürökzöld. Miként a poshadt kenyéren tenyészik a penész, úgy kászálódik, burjánzik szemlátomást az egész réten a friss fű....

Klemm József

Március

A föld már bürökzöld. Miként a poshadt kenyéren tenyészik a penész, úgy kászálódik, burjánzik szemlátomást az egész réten a friss fű....

Verebes Ernő

Napsugárba botlik

A karcos kor ránk húzza A magány páncélját S mi keményen hisszük Hogy a haláltól is véd   Tavasszal a zöld remény Kergeti játékát...

Verebes Ernő

Napsugárba botlik

A karcos kor ránk húzza A magány páncélját S mi keményen hisszük Hogy a haláltól is véd   Tavasszal a zöld remény Kergeti játékát...

Balogh István

Meglelni csudákat, soha fölébredni

Sinkovits Péter barátom emlékére   Serény orgonaépítők megindultak keletre. Valaki áttörte az ég boltozatát, leömlik a szent malaszt, zuhog Tiszánk...

Balogh István

Meglelni csudákat, soha fölébredni

Sinkovits Péter barátom emlékére   Serény orgonaépítők megindultak keletre. Valaki áttörte az ég boltozatát, leömlik a szent malaszt, zuhog Tiszánk...