Haláltánc

Két szerb pópa szorgoskodott apám

nyitott koporsója körül, a halál rutinos

ügynökei egy kiadós ebéd után, jólesik

a mozgás, jólesik a tánc, jólesik a tömjénfüst

átlátszó köpenyében a keringő.

 

Egy üveg olcsó vörösborral

megszentelni a szemfedelet, miután

az vörös ronggyá zsugorodik,

hát kérem ez is a szerb pravoszláv liturgia része.

Fordítsa meg az apját, mondta nekem

olyan hangsúllyal, mint mikor a katonatisztek

vigyázzt parancsolnak a holtfáradt kiskatonáknak,

hogy a lábak az ajtó felé mutassanak.

 

A keringő, a hangoskodás hirtelen megszűnt, amikor

észrevették papi ingembe fűzött kollárét,

az egyetlen jelet, mely tanúsította, hogy én is pap vagyok.

Megadták a tiszteletet apámnak, igaz egy

kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel.

 

Nem haragszom rájuk, apám sem a sírba leeresztő kötél

hangjának halotti hörgésére hasonlított.

 

 

 

Két szerb pópa szorgoskodott apám nyitott koporsója körül, a halál rutinos ügynökei, kiknek ez már a

harmadik temetésük volt, és szerettek volna minél előbb túlesni ezen a hétköznapi, mondhatni

unalmas szertartáson. Vjecsna japamja, vjecsna japamjaaa, énekelték a kis becskereki

temetőkápolnában olyan hangerővel, hogy a mennyezetről a koporsó fedelére hullott

mészlemezeket alig győztem lesöpörni. A koporsó négy sarkába vörösbort löttyintett az egyikük, és a

finom fehér anyagból készült szemfedő egy szempillantás alatt rózsaszín ronggyá

zsugorodott. Fordítsd meg apádat, hogy a lába az ajtó felé legyen, mondta a szertartást vezető

pópa olyan hanglejtéssel, mint amikor a katonatisztek a kiskatonáknak vigyázzt parancsolnak. A

tömjéngőzős kis kápolnában megfordították apámat. Mintha keringőre invitálták volna

rokonaimat, mindenki forogni kezdett, én magam is. Ebben az ijesztő táncban hirtelen lecsúszott a

sálam, és megvillant fekete ingembe csúsztatott kollárém, az egyetlen jel, mely elárulta, hogy katolikus

pap vagyok. A két pópa meghőkölt, láttam az arcukról, hogy legszívesebben mindent újra

kezdenének, talán halkabban, nyugodtabban, méltóságteljesebben, minden parancsosztás nélkül, hiszen

egy paptársuk édesapját temetik, nem pedig egy jelentéktelen vén cigányt.

 

 

 

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...