Haláltánc

Két szerb pópa szorgoskodott apám

nyitott koporsója körül, a halál rutinos

ügynökei egy kiadós ebéd után, jólesik

a mozgás, jólesik a tánc, jólesik a tömjénfüst

átlátszó köpenyében a keringő.

 

Egy üveg olcsó vörösborral

megszentelni a szemfedelet, miután

az vörös ronggyá zsugorodik,

hát kérem ez is a szerb pravoszláv liturgia része.

Fordítsa meg az apját, mondta nekem

olyan hangsúllyal, mint mikor a katonatisztek

vigyázzt parancsolnak a holtfáradt kiskatonáknak,

hogy a lábak az ajtó felé mutassanak.

 

A keringő, a hangoskodás hirtelen megszűnt, amikor

észrevették papi ingembe fűzött kollárét,

az egyetlen jelet, mely tanúsította, hogy én is pap vagyok.

Megadták a tiszteletet apámnak, igaz egy

kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel.

 

Nem haragszom rájuk, apám sem a sírba leeresztő kötél

hangjának halotti hörgésére hasonlított.

 

 

 

Két szerb pópa szorgoskodott apám nyitott koporsója körül, a halál rutinos ügynökei, kiknek ez már a

harmadik temetésük volt, és szerettek volna minél előbb túlesni ezen a hétköznapi, mondhatni

unalmas szertartáson. Vjecsna japamja, vjecsna japamjaaa, énekelték a kis becskereki

temetőkápolnában olyan hangerővel, hogy a mennyezetről a koporsó fedelére hullott

mészlemezeket alig győztem lesöpörni. A koporsó négy sarkába vörösbort löttyintett az egyikük, és a

finom fehér anyagból készült szemfedő egy szempillantás alatt rózsaszín ronggyá

zsugorodott. Fordítsd meg apádat, hogy a lába az ajtó felé legyen, mondta a szertartást vezető

pópa olyan hanglejtéssel, mint amikor a katonatisztek a kiskatonáknak vigyázzt parancsolnak. A

tömjéngőzős kis kápolnában megfordították apámat. Mintha keringőre invitálták volna

rokonaimat, mindenki forogni kezdett, én magam is. Ebben az ijesztő táncban hirtelen lecsúszott a

sálam, és megvillant fekete ingembe csúsztatott kollárém, az egyetlen jel, mely elárulta, hogy katolikus

pap vagyok. A két pópa meghőkölt, láttam az arcukról, hogy legszívesebben mindent újra

kezdenének, talán halkabban, nyugodtabban, méltóságteljesebben, minden parancsosztás nélkül, hiszen

egy paptársuk édesapját temetik, nem pedig egy jelentéktelen vén cigányt.

 

 

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...