Haláltánc

Két szerb pópa szorgoskodott apám

nyitott koporsója körül, a halál rutinos

ügynökei egy kiadós ebéd után, jólesik

a mozgás, jólesik a tánc, jólesik a tömjénfüst

átlátszó köpenyében a keringő.

 

Egy üveg olcsó vörösborral

megszentelni a szemfedelet, miután

az vörös ronggyá zsugorodik,

hát kérem ez is a szerb pravoszláv liturgia része.

Fordítsa meg az apját, mondta nekem

olyan hangsúllyal, mint mikor a katonatisztek

vigyázzt parancsolnak a holtfáradt kiskatonáknak,

hogy a lábak az ajtó felé mutassanak.

 

A keringő, a hangoskodás hirtelen megszűnt, amikor

észrevették papi ingembe fűzött kollárét,

az egyetlen jelet, mely tanúsította, hogy én is pap vagyok.

Megadták a tiszteletet apámnak, igaz egy

kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel.

 

Nem haragszom rájuk, apám sem a sírba leeresztő kötél

hangjának halotti hörgésére hasonlított.

 

 

 

Két szerb pópa szorgoskodott apám nyitott koporsója körül, a halál rutinos ügynökei, kiknek ez már a

harmadik temetésük volt, és szerettek volna minél előbb túlesni ezen a hétköznapi, mondhatni

unalmas szertartáson. Vjecsna japamja, vjecsna japamjaaa, énekelték a kis becskereki

temetőkápolnában olyan hangerővel, hogy a mennyezetről a koporsó fedelére hullott

mészlemezeket alig győztem lesöpörni. A koporsó négy sarkába vörösbort löttyintett az egyikük, és a

finom fehér anyagból készült szemfedő egy szempillantás alatt rózsaszín ronggyá

zsugorodott. Fordítsd meg apádat, hogy a lába az ajtó felé legyen, mondta a szertartást vezető

pópa olyan hanglejtéssel, mint amikor a katonatisztek a kiskatonáknak vigyázzt parancsolnak. A

tömjéngőzős kis kápolnában megfordították apámat. Mintha keringőre invitálták volna

rokonaimat, mindenki forogni kezdett, én magam is. Ebben az ijesztő táncban hirtelen lecsúszott a

sálam, és megvillant fekete ingembe csúsztatott kollárém, az egyetlen jel, mely elárulta, hogy katolikus

pap vagyok. A két pópa meghőkölt, láttam az arcukról, hogy legszívesebben mindent újra

kezdenének, talán halkabban, nyugodtabban, méltóságteljesebben, minden parancsosztás nélkül, hiszen

egy paptársuk édesapját temetik, nem pedig egy jelentéktelen vén cigányt.

 

 

 

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Csík Mónika

Párizsi sanzonett

Nevére kényes minden párizsi, sohase mondják: „Pá, Zsolt, pá, Gizi!”, ehelyett súgják: „Kedves Ella, a szívem önnek szürke cella –  és Matheo...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

utolsó stációk

hiába vettem fel legszebb kockás zakómat, ő nem jött el, mondják, ruhája sincsen hasonló alkalomra   körbeáll vendég, moderátor: szívem kalapál,...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

minden élet félbehagyott

minden élet félbehagyott – látod magad az időtlen nem érkező eljövőben: lankadt szíved hogy vánszorog, mintha várnák jobb városok – látod magad –...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Dancs Szabolcs

résen át

figyeld a résen át a tájat, a nyers vidék fényeit, foltját: kapcsold a végső hírcsatornád – figyeld, a táj ahogy kifárad   figyeld a résen át a...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

Vajda Noa Pálma

a tenger

kopasz tatinak   tűr még a tenger, ahogyan te mondtad. szeretném hallani szádból e szavakat. nem a papírról, amit meghagytál az utókornak azért, hogy később tudjanak...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

H. Militicsi Viola

Cím nélkül

Anya, ma az udvaron felfelé dobáltam a pöttyös labdám. Azt akartam, hogy olyan magasra szálljon, hogy elérje a kábelt, amely áthalad a kert felett. Figyeltem, ahogy repül, ahogy én...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Antalovics Péter

Két nő

nemrég láttam egy forgalmas utcán anya és lánya sétált karon fogva lassan mentek sehova sem siettek csak közelebbről vettem észre a lány szeme a semmibe révedt az anya...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Géber László

Kafka árnyéka

Egy lepusztult kocsmában délelőtt, amikor még sehol senki, csak a füst szaga árulja el, hogy itt valami volt, olyan kisebbféle angyali háború. Egy lepusztult füstös kocsmában...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Tulajdonképp

Kölcsöntestben, kölcsönlakásban, de az elszakadt papucs az enyém. A gondolat is, amely szobám akváriumában körülöttem úszkál.   Világok gömbösödnek,...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...

Z. Németh István

Szürke, fehér

Vonat vágtat az éjszakában, nincsen alatta sín,                           nincsen fölötte ég. A rím a versben előretolakszik.  ...