Hadik András lova felnyerített

Hadik András lova felnyerített

A szerző illusztrációja

A császárné, Mária Trézsi jószívű asszony volt: amikor megtudta a teljes madéfalvi igazságot, megenyhült a székelyek iránt. Hogy miért kellett neki oly szigorúnak lenni? A bécsi udvar is nagy végre beismerte, hogy bolondot csinált magából, amikor a csíki székelyekkel oly rútul elbánt. A leváltott Buccow generális épphogy kitörte a nyakát, s eltemették. Siskovitzot pedig a császárné amúgy is utálta, mert túlbuzgó volt, rút szokásai voltak, s amúgy is nyers és csúf kinézetű ember volt. A királyné nemhogy előléptette volna őt, inkább elfeledtetni akarta. Ezért hamar-gyorsan nyugdíjazták, s eldugták a birodalom valamelyik rejtett zugába, hogy hát na, ne legyen útban.

  A bécsi udvar a siculicidiumot feledtetni akarta volna, csakhogy nem ment az olyan könnyen. De volt erre is megoldás. A császárnőnek egy délceg és vakmerő magyar katonája volt gróf Hadik András. Kész tábornagynak született, akkora vitézt a világ már rég nem látott. Az ugyanis minden ellenségét megfutamította: a katonái úgy szerették, hogy tűzbe mentek érte, s a leányok is bolondultak utána… Nem csoda, hogy a császárnő hamarosan erdélyi gubernátort csinált belőle. Leányka kora óta ismerte, azt mondják, titokban még tán szerelmes is volt belé. Hadik András, amikor felkenték Erdély gubernátorának, már tudott a madéfalvi viselt dolgokról.

  Merkelt (haragudott) is nagyon a Kálnoky-huszárokra, akiket rá lehetett venni egy védtelen kis falu lerohanására. Erőst-erőst csóválta a fejét: hogyan tehetné jóvá a nagy tragédiát? Na, aszongya, hát meg kell valahogy oldani ezt az ügyet, mert! Ahogy felvarrták a vállára az új aranypaszományt, az első dolga volt, hogy felügetett a bécsi udvarra, s a kihallgatását kérte. Szóvá tette az ügyet a királynénál, aki éppen rosszkedvében volt, mert más dologgal is foglalkozott: a csipkés kesztyűjével vacakolt épp. Azon bosszankodott, hogy kiszakadt az utolsó pár drága velenceije, s az udvarhölgyei csak pipizmáltak, pepecseltek rajta, de nem tudták megvarrni, csak még jobban elrontották. Az udvaroncai viszont nem tudtak beszerezni újakat, mivel a velencei kalmárnak is nyoma veszett…

  – Na, Andris, hát mit tehetek én teérted?

  Nagyon kedvelte, ezért tegeződött az új generálisával. Előadta Hadik András a kérelmét, hogy rendbe szeretné hozni azt, ami eltörött.

  – Nem bánom – aszongya –, de csak akkor, ha hozol nekem néhány pár új kesztyűt. Velencéből.

  – Há, hozni éppen hozhatok, akár háromszázat is, de hogy hozzak én kendnek, ha a birodalmat kockáztatom? – aszongya Hadik. Mert kemény, igen megfontolt ember, jó stratéga volt. – Délre mostanság nem mehetek: hamarosan itt a tél a nyakunkon, a huszárjaim java mind lenn van, épp tüzelőfát vág Boszniában. A maradék itt fenn van, de ha most lemegyünk, észak felé a birodalom teljesen védtelen marad. És ráadásul Velencébe’ valami áradások vannak. Sokat kellene úszkálni, s a lovaink nem igazán szeretik a sós vizet! Találjon ki kegyed valami mást.

  – Nem bánom, akkor hozzál nekem északról. Mondjuk Berlinből? A poroszok egy ideje azzal dicsekednek, hogy a takácsaik ügyesebbek, s még kesztyűhorgolásban is lepipálják a velenceieket. Hozzál nekem azokból. Kapsz rá három hetet.

  A generális erre úgy összecsapta a bokáját, csak úgy zengett belé az udvar:

  – Parancs! Alászolgálja! Ha csak ennyi kell, meglesz!

  Sarkon fordult, s már ott se volt. Még az éjjel összerendezett egy alakulatot a válogatott magyar dolmányosaiból.

  Már a lova is tudta, hogy északnak menni kell. Azt mondják, olyan okos jószág volt, hogy a térképet is olvasta, a kantárszárat a fogai közt tartotta, s ő magát irányította. Épphogy csak beszélni nem tudott… Na, ez biztosan túlzás, de hogy félszóból is értett, mint valami vén baka, az bizonyos. Vitte a csapatot, úgy ment neki Berlinnek, hogy a legrövidebb utat választotta. A kertek alatt hamar odaértek, s jól megfingatták az ottani polgárokat. A hadisarcot alig három nap alatt bevasalták, s amíg várakoztak, hamarjában kifosztották azt a híres berlini kesztyűgyárat is. Vagy háromszáz pár kesztyűt köttettek, két napig kötöttek, a harmadik nap már mindre csak rá kellett hímezniük Mária Terézia monogramját.

  Aztán haza! Ekkor született a mondás:

  Berlin felett Hadik lovának tökei harangoznak!

  Otthon hamar kiderült, hogy a kesztyűk mind balkezesek, de a császárnő nem is tudott haragudni ezért a kicsinységért. A szemfüles magyarok ugyanis vigasztalásul küldtek neki néhány pár igen finoman horgolt halasi csipkekesztyűt. A generálisa nyakába borult, s örömében úgy összevissza csókolgatta, hogy abba még Hadik lova is belenyerített.

  – Na, Andris – aszongya a császárné –, hát nagyon megörvendeztettél. Én közben itthon már kigondoltam. Viheted őket, letelepítheted a Moldvába elcsángált székelyeidet a megüresedett Bukovinában, mert ódzkodnak visszamenni a régi hazájukba. Keresd meg a venyigés papot, Mártonffy Mórt, tudod, aki folyton borban utazik, s csináljatok hírverést, hogy kapnak földet, kocsit, lovat s mindeneket, csak építsenek falvakat a Szucsáva partjára! Kerül, amibe kerül, a pénz nem probléma! Hiszen hoztál Berlinből eleget.

  A Jóisten akarata volt, hogy végre igazságra leltek, s boldogultak. Hadik Andrást is megáldotta, hiszen ő engedte be őket a boldogulásba, Bukovinába! 1776-ban és ’77-ben létrehozták Istensegítset és Fogadjistent. Tavasztól karácsonyig felépítették a két falut, templomostul. 1783-ban II. József, a kalapos király lett a császár. 1786-ban Hadik András ültetett arra a szép környékre még három falut, az egyiket az új császár nevére Józseffalvának keresztelték. S akkor a székelyek, a gubernátor iránti tiszteletből s hálából, a neve után megépítették még Hadikfalvát s Andrásfalvát is.

  Így végződött a madéfalvi székelyek kálváriája. Mások szerint: így kezdődött el az igazi történetük. Mert a felföldi Szucsáva mentén aztán tovább dicsőíthették az Urat. Még ma is mondják: annyira szerettek ott lakni, hogy amikor betelepítették őket, még csak 2687-en voltak! De aztán rájuk szakadt a körülbelüli jólét, száz év alatt a lélekszámuk megháromszorozódott. Bukovinában találták ki a szaporaságot. Az bizony nagy áldás volt.

  Istennek hála! S Hadik Andrásnak!

*

  Ez a történet természetesen csak egy történelmi tényeken alapuló adomaszerű kalandos kitaláció. Ugyanis Hadik berlini portyája még 1757-ben történt, míg a madéfalvi siculicidium majd hét évre rá, 1764-ben, vízkereszt napján. A két történet összemosása tehát szándékos. Azonban minden mindennel összefügg. Gróf Hadik András nemcsak a legvitézebb huszár, de a bukovinai székelység „méltóságos atyja”, megmentője. Személye köreinkben a mai napig a legmélyebb tiszteletnek örvend.

Patak Márta

Hegyi nővérek

Ne sírj, Katica, főztem gyengebablevest, tehetsz rá tejfölt is, ha hoztál!, tolta beljebb a házba húgát a két hegyi nővér közül az idősebbik, Mariska, miután a...

Patak Márta

Hegyi nővérek

Ne sírj, Katica, főztem gyengebablevest, tehetsz rá tejfölt is, ha hoztál!, tolta beljebb a házba húgát a két hegyi nővér közül az idősebbik, Mariska, miután a...

Bakos Réka

Gyorsposta oda föl

Egy szó, mint száz, egy ideje azon morfondírozom, hogy hol vagy. Illetőleg vagy-e egyáltalán?   Hát könyörgök, nem látod, hogy elvesztünk? Itt ülök a házad...

Bakos Réka

Gyorsposta oda föl

Egy szó, mint száz, egy ideje azon morfondírozom, hogy hol vagy. Illetőleg vagy-e egyáltalán?   Hát könyörgök, nem látod, hogy elvesztünk? Itt ülök a házad...

Mirnics Zsuzsa

Holdfogyatkozás

A nő befejezte a fésülködést. Jobbra, majd balra fordította a fejét. Elégedett volt a látvánnyal: dús haja, amire oly büszke volt, gazdag kontya tökéletesen állt,...

Mirnics Zsuzsa

Holdfogyatkozás

A nő befejezte a fésülködést. Jobbra, majd balra fordította a fejét. Elégedett volt a látvánnyal: dús haja, amire oly büszke volt, gazdag kontya tökéletesen állt,...

Száraz Miklós György

Még hintázom kicsit az ágon

Amikor anyám azt mondta, gonosz vagyok és kíméletlen, megrendültem, mert magamtól is foglalkoztatott a dolog. Nem volt dühös. Nyugodtan mondta. Mint aki alaposan megrágta, átgondolta a dolgot....

Száraz Miklós György

Még hintázom kicsit az ágon

Amikor anyám azt mondta, gonosz vagyok és kíméletlen, megrendültem, mert magamtól is foglalkoztatott a dolog. Nem volt dühös. Nyugodtan mondta. Mint aki alaposan megrágta, átgondolta a dolgot....

Silling István

Dinasztia

A vármegyei áthelyezésekkel járó gyakori vándorlások során is megmaradt a családban az a határozott felfogás, hogy az életben csak úgy lehet...

Silling István

Dinasztia

A vármegyei áthelyezésekkel járó gyakori vándorlások során is megmaradt a családban az a határozott felfogás, hogy az életben csak úgy lehet...

Jódal Rózsa

Titokzatos koppanások

Éppen a kispárnájára húztál tiszta huzatot, amikor bekopogtak a konyha terasz felőli ajtaján.   Nem volt bezárva, viszont a kapu igen. Ki lehet? Ránéztél az olcsó...

Jódal Rózsa

Titokzatos koppanások

Éppen a kispárnájára húztál tiszta huzatot, amikor bekopogtak a konyha terasz felőli ajtaján.   Nem volt bezárva, viszont a kapu igen. Ki lehet? Ránéztél az olcsó...

Mirnics Zsuzsa

Estike

Édesanyám emlékére Még ki sem zárta a kaput, Bálint már zörgetett.   Szerda volt, a falu főterén piac, így volt ez ebben a faluban, amióta világ a világ....

Mirnics Zsuzsa

Estike

Édesanyám emlékére Még ki sem zárta a kaput, Bálint már zörgetett.   Szerda volt, a falu főterén piac, így volt ez ebben a faluban, amióta világ a világ....

Kis Kinga

A vonaton

Amikor felszálltam a vonatra, egyből jobbra fordultam, és üres hely után nézelődtem.   Az ablak felől a második ülőhely épp szabad volt, ledobtam magam a kényelmesnek nem...

Kis Kinga

A vonaton

Amikor felszálltam a vonatra, egyből jobbra fordultam, és üres hely után nézelődtem.   Az ablak felől a második ülőhely épp szabad volt, ledobtam magam a kényelmesnek nem...

Silling István

Füstbe ment rajzok

Égtek az apró ceruzarajzok a Zsolnay kályhában nyár közepén. Hullottak a tűzbe a kis vázlatfüzet lapjaira skiccelt bácskai élet tükörszilánkjai: a karapancsai...

Silling István

Füstbe ment rajzok

Égtek az apró ceruzarajzok a Zsolnay kályhában nyár közepén. Hullottak a tűzbe a kis vázlatfüzet lapjaira skiccelt bácskai élet tükörszilánkjai: a karapancsai...

Kolter László

Ami egyszer megtörtént, másodjára is megtörténhet

Gyerekkoromban az Orgona utcában laktam. A szomszédos utcabeli gyerekekkel együtt mi voltunk az utcák hősei. Nyaranként szinte állandóan kint tanyáztunk, és kellő hangerővel...

Kolter László

Ami egyszer megtörtént, másodjára is megtörténhet

Gyerekkoromban az Orgona utcában laktam. A szomszédos utcabeli gyerekekkel együtt mi voltunk az utcák hősei. Nyaranként szinte állandóan kint tanyáztunk, és kellő hangerővel...