Mariska néni végleg szakít a komonistákkal

 

Mariska nénéméket „koholt vádak” alapján, a hírhedt Tájékoztatási Irodával való patkóösszerúgás után családjával együtt internálták. A vád szerint az ellenséggel való kollaborálás, a magyar kémhatóságokkal való együttműködés bűntette volt a fő indok, voltaképpen a frissen felálló hatalom számára – később derült ki – nem ez bizonyult az elsőrendű szempontnak, hanem a tisztes vagyon, illetve az ingatlanok ideiglenes elkobzása, másodsorban pedig az ily módon megüresített háznak a közösségi házzá való átminősítése meghatározott időre, a helyi tinta- és seggnyalóknak a besúgásért történő jutalmazása.

  De menjünk sorjában, ahogy rekonstruálni lehetett a sokáig még családi összejövetelek alkalmával, a kitelepítettek által csak ritkán emlegetett, hét pecséttel őrzött titkot, amit elengedésük fogadalmi nyilatkozataként írattak velük alá, „ha nem kívánnak újból hasonló helyzetbe kerülni” jótanács kíséretében. Világos, hogy nagyon meg voltak félemlítve, hiszen a titkolózást a gyermeki kíváncsiság sem tudta feloldani, az alkohol is csak részben. S ha végül mégis elszólta magát valaki, a család legidősebb tagja gyorsan feloldotta egy rövid „mit tudtok ti, marhák” válasszal vagy más, nemtetszést színlelő megjegyzéssel, elejét véve a botránynak. Annyit mégiscsak sikerült körvonalazni, hogy a hatnyolc sertésből és öt tehénből álló, a kitelepítettek tevékenységéhez tartozó élőállat-kontingens a bevagonírozás után hamarosan más síneken folytatta útját, feltehető végső állomáshelyéig, az első húsfeldolgozóig. A szocialista forradalommal azonos időben lezajló burzsujnyúzás és a teljes vagyonelkobzásokról szóló doktrínák jegyében.

  A kočevjei évekkel kapcsolatban is csupán a túlélésről és a helyiek és a kitelepítettek között szövődő barátság és segítőkészség néhány esetéről történt említés: arról, hogy a nagy tél beálltával először volt alkalmuk a „farkasordító” hideget megtapasztalni, valódi farkastorokból, hiszen az állatok a házakig-barakkokig is bemerészkedtek. S arról, hogy akkora cserépkályhákat építettek a bennszülöttek segítségével, amelyeken aludni is lehetett. Még egy dolog megmaradt, amit nagynéném egy óvatlan pillanatban kilotyogott – a sparherdben pattogó tűz és az unaloműző háziipari foglalkozás (cekkerkötés) közben.

  Arról, hogy a kommunista hatalom mily szemtelen módon próbálta a helyi németek és szlovének által felépített szakrális-vallási építményeket a hívők emlékezetéből kitörölni, vasfegyelemmel irtani mindent, ami a régi, „burzsúj” világhoz köthető. S ha az objektum nem felelt meg raktárnak vagy más helyiségnek, gátlástalanul elpusztították. Így esett áldozatul a k-i kéttornyú harang, amelyet a nép szeme láttára – tömlők benzinnel való lelocsolásával – gyújtottak fel, a két haranggal együtt, abban a reményben, hogy ezeknek utolsó, mélybe zuhanást kísérő, süvítő hangja Rómáig elhallik…

  Mariska néném a „nagyszájúságáról” volt híres a faluban a rendszerváltáskor, amikor úgy tűnt, hogy egy új hatalmi rendszer áll majd fel, amely képes lesz a háború utáni bűntetteket és sok esetben jogtalan és üzleti megfontolásból végzett bűntetteket rehabilitálni. Ez azonban a „komcsik” visszalopakodásával eleve kétségessé tette egy igazságos rendszerbe vetett hit reményét, s Mariska néném olvasatában szinte indokolta a listavezető, kommunista K. Milánnal való szakítást. Kramberger meggyilkolásával a „kommunistára csak nem szavazunk” szlogent tette magáévá, s a kétszeri államelnöki megválasztása sem győzte meg arról, hogy az ország jó útra tért, mert a gyilkosok még szabadon mászkálnak, a temetetlen holtakkal vannak tele a karszti barlangok és más eldugott helyek. Emiatt mindkét alkalommal – ha koros apja és fia feldühítették – az utcára vonulva szidalmazta a komonistákat, akiket gyakran a szövetkezeti dolgozókkal és kupecekkel azonosított. Tény az, hogy a család a rendszerváltásig sem volt képes újból talpra állni, apja halálával pedig abbéli reményük is szertefoszlott, hogy valaha is talpra áll…

 

 

Tóth Eszter Zsófia

A szarvasagancs

– Kislányom, nézd, felteszem a szarvasagancsot az előszobafal tetejére.   Apa ünnepélyes arcot vágott. Az új lakásban laktunk már, és apa saját kezűleg...

Tóth Eszter Zsófia

A szarvasagancs

– Kislányom, nézd, felteszem a szarvasagancsot az előszobafal tetejére.   Apa ünnepélyes arcot vágott. Az új lakásban laktunk már, és apa saját kezűleg...

Tóth Eszter Zsófia

Noé bárkája

Épp készülődtem. Egy filmes projekt megbeszélésére mentünk volna a férjemmel. Felvettem a piros bőrdzsekimet, amikor megszólalt a mobiltelefonom.   – Baj van – szólt...

Tóth Eszter Zsófia

Noé bárkája

Épp készülődtem. Egy filmes projekt megbeszélésére mentünk volna a férjemmel. Felvettem a piros bőrdzsekimet, amikor megszólalt a mobiltelefonom.   – Baj van – szólt...

Juhász Zsuzsanna

Gyémántajándék

Tőlem kekeckedhetsz, fiam. Megengedem, hogy idejárj, hogy legyen összehasonlítási alapod.   Hogy te milyen szép rendet és tisztaságot tartasz magadnál. Míg itt én elhanyagolok...

Juhász Zsuzsanna

Gyémántajándék

Tőlem kekeckedhetsz, fiam. Megengedem, hogy idejárj, hogy legyen összehasonlítási alapod.   Hogy te milyen szép rendet és tisztaságot tartasz magadnál. Míg itt én elhanyagolok...

Zalán Tibor

A zenélésről

Sok mindenféle akartam én lenni, még abban az időben, amikor az ember sok mindenféle elképzeléssel bír, de fogalma sincs a világról. Kocsis, atomfizikus, később festő, azt...

Zalán Tibor

A zenélésről

Sok mindenféle akartam én lenni, még abban az időben, amikor az ember sok mindenféle elképzeléssel bír, de fogalma sincs a világról. Kocsis, atomfizikus, később festő, azt...

Klamár Zoltán

Takarásban

Évek óta én díszítem a család karácsonyfáját. Vízkeresztkor vagy valamivel később a bontás is rendre az enyém. Kajánul megjegyzem néha, hogy...

Klamár Zoltán

Takarásban

Évek óta én díszítem a család karácsonyfáját. Vízkeresztkor vagy valamivel később a bontás is rendre az enyém. Kajánul megjegyzem néha, hogy...

Tóth Eszter Zsófia

Vitorlázásról szó sem volt

– Kittikém, csak óvatosan azon a hintán!   Jobbra néztem – én a másik hintában ültem –, és egy fidres-fodros fehér ruhácskába öltöztetett...

Tóth Eszter Zsófia

Vitorlázásról szó sem volt

– Kittikém, csak óvatosan azon a hintán!   Jobbra néztem – én a másik hintában ültem –, és egy fidres-fodros fehér ruhácskába öltöztetett...

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Flament Krisztina

Karácsonyi fények

Gyerekkoromban, azért, hogy a szorgalmas angyalkák meghozhassák és feldíszíthessék a karácsonyfánkat, engem a szüleim átvittek anyai nagymamámékhoz. Szerettem ezeket az...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Juhász Zsuzsanna

Húzódás

Minek tanuljam meg a nevet? Minek, hisz látom, örökzöld vagy. Tiltott gyümölcs immár ezen a tájékon. Bűn már ültetni téged, tudod-e? Bűn, mert egész évben...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Zalán Tibor

Csoki

Bizonyos szavakat előbb ismertem meg, mint hogy azokat a jelentésükhöz tudtam volna csatlakoztatni. Két ilyen szó – és inkább a párhuzamosság, mint a kedélyborzolás...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...

Gruik Ibolya

Flóri

Flóri harmonikával a vállán áll a két gyerek között. A kislány előreszalad, a fiú térdnadrágban lép egyet a lány után. Flóri a...