Bűnhődés

Bűnhődés

Fotó: Molnár Edvárd

Zalán Tibor: Ne lőj a fecskére! Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka, 2022. Rendező: Hernyák György

Az egyik kedvenc filmem az In Bruges (2008, rendező és író: Martin McDonagh): két bérgyilkosról szól, akiket több szempontból is bűnhődni küldenek a középkori, belga Brugge városba, mert legutolsó megbízatásuk során egyikük ártatlan embert ölt meg. Egy nagyon emberi történet fekete komédiába csomagolva arról, hogy miként számol el az ember a saját lelkiismeretével, és létezhet-e bűnbocsánat. Mindez pedig egy már szinte valószínűtlenül meseszép városban, amelynek minden téglája maga a történelem. Ami az amerikai–brit filmben Brugge, az a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház új előadásában egy (vajdasági?) magyar falu.

  Október 24-én mutatták be a KDSZ színpadán Zalán Tibor Ne lőj a fecskére! című egyfelvonásos drámáját, melynek rendezője Hernyák György. Nagyon sokat gondolkodtam a bemutató óta az előadáson, ami tulajdonképpen, ha színházról van szó, telitalálat, hiszen ez is a célja. Bennem viszont főként az a kérdés ismétlődik, hogy: miért? De ezt mindjárt bővebben is kifejtem.

  Az előadás történetének előzménye, hogy valahol, valakiknek volt egy lakodalma, ahová hivatalos volt a Vendég (Mészáros Gábor) is. Egy paraván mögött látjuk a mulatságot, egy tipikus vajdasági lakodalom ereszdelahajam részét, amelynek végén a Vendég szorosabbra fűzi az ismeretséget Babával (Verebes Andrea), aki a faluban mindenkié. Másnap reggel viszont az egyéjszakásnak induló kapcsolatnak csak nem akar vége lenni, a falu lakói valamilyen furcsa, megmagyarázhatatlan, de leginkább baljós okból kifolyólag mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez a messziről jött Vendég ne tudja elhagyni a falut. Sajnos az nem derül ki, hogy miért. Pálinkával itatják, hogy ne tegyen fel kérdéseket, kicsalják tőle az autóját, hogy ne tudjon elmenni, elveszik tőle mindenét, de legfőképpen a szabad akaratát. Mindezt módszeresen, fel sem tűnnek neki igazán a trükkök. A Vendég körül egyre szűkül a tér – a fizikai is –, minél több idő telik el, minél több pálinkát itatnak meg vele, minél inkább függésben tartják a falubéliek, annál rosszabb helyre kerül – fizikailag és az elméjében is. A történet végére már csak egy háromlábú sámlin jut neki hely, az őt körülvevő falak is annyira szűkek, hogy szinte összenyomják. Viszont nem derül ki, hogy miért. Miért tartják fogva? Kik valójában ezek az emberek, a falubéliek? Mi ez a közösség? Miért történik ez egyáltalán? Ne értsenek félre, nem elvárás számomra, hogy egy történetnek legyen füle is, meg farka is, csak izgalmas lenne érteni, hogy a karaktereket mi motiválja, miért is történik valami, ami ennyire alapeleme a cselekvésnek a színpadon. Lehet, hogy ez az ember, a Vendég átvitt értelemben és jelképesen bűnhődik ebben az eldugott faluban? De miért?

Bűnhődés
Fotó: Molnár Edvárd

  A karakterek jelzésértékűek, eltúlzottak: az öregasszony, aki bottal jár, kendőt visel a fején, a falusi svindlerek, akiknek kackiás a bajszuk, és mindig valami rosszban sántikálnak, a harsány vőfély, aki rímekben beszél, és a nő, aki csupán egy erotikus kellék. Mindenki szándékosan mű, ez biztosan valamit jelent, biztosan majd lehull egy pillanatban az álarc – gondolom én. De erre sem kapunk választ.

  Az előadás szempontjából tehát az sem fontos, hogy hol történik, az sem, hogy hogyan kerültek oda, ki a Vendég, kik a falubéliek, hogy miért tartják fogva a Vendéget. Akkor itt valami más lehet a dologban. Lehet, hogy minden, ami ebben a világban történik, az a tudat börtöne, tehát a testünket a saját elménk tartja fogságban. Igen, erre a következtetésre jutok tapsolás közben, hogy itt valami nagyon metaforikus jelentéstartalmat láthattam a színpadon, csak sajnos nem tudok vele mit kezdeni, mert csupán kérdéseket vet fel bennem – de nem a jó értelemben. Nem a létünk elviselhetetlen könnyűsége, még inkább nehézsége jut eszembe, vagy az abszurd egzisztencializmus, hanem az, hogy létezhet-e másodlagos jelentéstartalom akkor, ha az elsődleges jelentés sem letisztázott. Az alkotók és én ebben nyilvánvalóan nem értünk egyet.

Bűnhődés
Fotó: Molnár Edvárd

  Zalán Tibor, az író a következőképpen gondolkodik az előadás témájáról: „Csak vendég vagyunk ezen a világon, tartja a mondás. Ez elképzelhetően igaz. De lehetnek ennél konkrétabb kínjai is az embernek. Például, amikor kénytelen felismerni, hogy tulajdon élete válik örök vendégséggé egy számára eddig ismertnek hitt, immár idegenné vetemedett, valóságban. (…) Vidám vendégségből kényszerű vendégségbe keveredünk, amely életfogytig tart. Pedig nem követtünk el semmit. Talán mégis bűnt követtünk el valamikor. Akarva vagy számunkra sem fölismerten. Tudtuk, nem tudtuk. Fecskére lőttünk. És már halálunkig véresen esszük a kenyerünket.” A falu tehát az élet maga, mi pedig benne a bűnösök? Én akkor már inkább Brugge-ben bűnhődnék.

Zalán Tibor: Ne lőj a fecskére!

(népiesch tragifarce)

Szereposztás:

Vendég – Mészáros Gábor

Baba – Verebes Andrea

Vőfély, rendőr – Ricz Ármin m. v.

Öregasszony – Hajdú Sára m. v.

Kalapos – Kucsov Borisz

Bajuszos – Búbos Dávid

Falubeli – Szőnyi Márton

Spirit – Kovács Nemes Andor m. v.

Zeneszerző: Hernyák Kati
Díszlettervező: Saša Senković
Jelmeztervező: Janovics Erika
Koreográfus: Búbos Dávid
Rendezőasszisztens: Verebes Andrea

 

 

Lukács Lilla

Gyökereink

Sok emlékem kötődik a fákhoz. A régi meggyfa a szüleim kertjében, amire először mertem felmászni (persze, fel is akadtam rá), ami olyan sok meggyet termett minden nyáron, hogy hetekig...

Lukács Lilla

Gyökereink

Sok emlékem kötődik a fákhoz. A régi meggyfa a szüleim kertjében, amire először mertem felmászni (persze, fel is akadtam rá), ami olyan sok meggyet termett minden nyáron, hogy hetekig...

Verebes Krnács Erika

Nem élhetek muzsikaszó nélkül…

Egy nemrég letűnt, mégis időtlen kor színpadi megjelenítése   Móricz Zsigmond halálának nyolcvanadik évfordulóján a Szabadkai Népszínház Magyar...

Verebes Krnács Erika

Nem élhetek muzsikaszó nélkül…

Egy nemrég letűnt, mégis időtlen kor színpadi megjelenítése   Móricz Zsigmond halálának nyolcvanadik évfordulóján a Szabadkai Népszínház Magyar...

Madár Anikó

Katica és Nero

Gondolatok a Stúdió K Színház két előadása kapcsán   Ismerik Gyimóthy Gábor Nyelvlecke című versét? Azt, amelyikben a magyar nyelv gazdagságára mutat...

Madár Anikó

Katica és Nero

Gondolatok a Stúdió K Színház két előadása kapcsán   Ismerik Gyimóthy Gábor Nyelvlecke című versét? Azt, amelyikben a magyar nyelv gazdagságára mutat...

Lukács Lilla

Semmi sem tilos!

Éves Desiré-napló   Miközben a Kosztolányi Dezső Színház felé sétálok a hidegben, arra gondolok, hogy mennyi minden történt velem az előző Desiré...

Lukács Lilla

Semmi sem tilos!

Éves Desiré-napló   Miközben a Kosztolányi Dezső Színház felé sétálok a hidegben, arra gondolok, hogy mennyi minden történt velem az előző Desiré...

Lukács Lilla

Felfejtett pulóver

Nóra és Torvald, Zentai Magyar Kamaraszínház, rendező: Verebes István Nem olyan régen fogadóórára mentünk Ervin atyához, hogy eligazítson bennünket az...

Lukács Lilla

Felfejtett pulóver

Nóra és Torvald, Zentai Magyar Kamaraszínház, rendező: Verebes István Nem olyan régen fogadóórára mentünk Ervin atyához, hogy eligazítson bennünket az...

Lukács Lilla

Két ember

„Amikor Isten hasba rúg, megszületik a gyermek. Arra gondoltam, hogy Isten hasba rúgott és tévedett, mert angyalt akart küldeni, de kobold bújt elő. Azonban nem tévedett az Isten, mert angyalt...

Lukács Lilla

Két ember

„Amikor Isten hasba rúg, megszületik a gyermek. Arra gondoltam, hogy Isten hasba rúgott és tévedett, mert angyalt akart küldeni, de kobold bújt elő. Azonban nem tévedett az Isten, mert angyalt...

Lukács Lilla

Álom __kivitelben

  „Az emberiség történelme: álmoknak sorozata. (…) A régi Egyiptom, Szíria, India álmai telve titokzatosságokkal, amelyek között a csillagvizsgáló se tud...

Lukács Lilla

Álom __kivitelben

  „Az emberiség történelme: álmoknak sorozata. (…) A régi Egyiptom, Szíria, India álmai telve titokzatosságokkal, amelyek között a csillagvizsgáló se tud...

Patyerek Réka

Keretnélküliség

  Yasmina Reza: Művészet. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező: Mezei Kinga   „A művészet olyan tevékenység, amelynek az a célja, hogy a legmagasztosabb és legjobb...

Patyerek Réka

Keretnélküliség

  Yasmina Reza: Művészet. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező: Mezei Kinga   „A művészet olyan tevékenység, amelynek az a célja, hogy a legmagasztosabb és legjobb...

Patyerek Réka

Több mint szerelem

  Mészáros Anikó: Szerelmek szerelme. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező Virág György   Ha fájáról leszakad a levél, mindegy már akkor neki, akárhova...

Patyerek Réka

Több mint szerelem

  Mészáros Anikó: Szerelmek szerelme. Zentai Magyar Kamaraszínház; rendező Virág György   Ha fájáról leszakad a levél, mindegy már akkor neki, akárhova...

Lukács Lilla

A föld íze, illata, hangja

  Nincs is jobb vasárnap esti program, mint színházba menni. A vasárnapi ebédet éppenhogy kipiheni az ember, mindezt aktívan teheti – mint minden rendes városi, a Palicsi-tó...

Lukács Lilla

A föld íze, illata, hangja

  Nincs is jobb vasárnap esti program, mint színházba menni. A vasárnapi ebédet éppenhogy kipiheni az ember, mindezt aktívan teheti – mint minden rendes városi, a Palicsi-tó...