Hunoknak Bosznia

 

Ó, Szarajevó, csillagegyüttállásaink görbe tengelye!

 

Számos népcsoport néhány helyen

Úgy talált otthonra, ahogy tetű a fejen.

Kiből ki nőtt ki, már ki tudja,

Az életszármazék ledobja a definíciót.

Mi voltunk azok, kik a hajdan megszokott

Limestelenségben a meztelenséget képviselik:

Észak-balkáni dél-magyarok,

Nemzeti nagyzolásban kisebbségek,

Kik hiába verik a sziklába az éket,

Csak egymás szívébe látnak bele.

Így tárult fel otthontalanságuk otthonos jellege.

Ahogy a szerelem is testet terem,

Magától lódult be valami gyönyörű félelem:

Mi az, hogy itt, mi az, hogy élünk,

Még ha karácsonykor belénk rúg is a bánat?

Hegyláncok rajzolta köreink között

Táncoltunk nevetve, amíg az utcán trombitáltak.

Hazaszóló leveleink a világlélek szigetei voltak,

És mint rossz papok, feledtünk minden próféciát.

Fiatalokkal dúsan megáldott város fogadott, miután

Egy hátizsákkal a szarajevói gyorsra szálltunk, és tiszteletbeli

Olimpikonokká váltunk, mint boszniai rögön vágtázó árnyék.

Nagy utazás volt ez, maga a játék,

Mely, ha veszélyes lett,

Hát vonattal szeltük ketté az éjszakai hegyet.

Több mint harminc év telt el azóta.

A mecsetek hegyén áttűző délutántól

A várost látó visszapillantó tükre hevül.

Filmeket szippant magába a mozivászon,

Félve attól, hogy a „háború művészete” kiderül.

Futó háttér a karaula, az odalenn megbúvó folyó

És a rajta átcélzó ütegek.

Robbannak vérző keblekként hullámzó hegyek –

Közel s távol is Szarajevó.

Mi történik itt? Miért oly mások a fények?

Kik harsognak, fals énekeseiként

Újra betanult himnuszoknak egy idegen fronton?

Nevek ezek? Politikusok? Vámszedők egy nem létező vámon?

Félelmetes, szabad hadosztály volt a miénk.

Oly félelmetes és oly szabad, hogy néma maradt

A mi énekünk ártatlan békeparancsa,

Míg bosnyák barátaink, kávé mellett, derűsen szenderegtek.

Azóta egy már elfeledett testvériségre vágyunk.

Apró székeken ülve, mosolyogva,

Akár egy titkos belügyi tervezet érkezett

A túlélés minden falatja, szeletje,

A kölyökcipelés állati, gyengéd harapása:

Mit kerestek itt nálunk?

Meghalhattok, de csak utánunk.

És belehaltunk egy kései fellángolásba,

Ahogy most is átsüt mindenen

Az ott is itthoni nap szívmelengető valósága.

Csak így juthattunk át ezen a kemény fronton:

Költő-katonaként, egymást megragadva,

Jajongva-tördelve tapasztalatainkat versbe.

Talán ők, a befogadók voltak,

Kik századokon át értünk sem robotoltak…

De velünk maradtak szerelmeink, bennünk lengő hinták,

Bálványrontástól dőlésre ítélt kincsek.

(Itt jön egy taxi. Intsek vagy ne intsek?)

Bosznia kemény földje minket befogadott.

Olykor megnyílt a mélység,

Feneketlen kútja fröcskölő ideológiáknak,

Ijesztő hangot adva a zuhanásnak.

De még ott lenn sem lett senki kitagadott.

Nincs vágytalan sors és sorstalan vágy sem.

Megtermékenyítésre várt ez a hárem,

És vágytunk mi is fűszerillatú ölelésre.

Az olvadt hó, a tavaszi leszámolás képe

Aztán csak megfagyott, benne furcsa képződmény nyert alakot:

A világot újra tanuló ifjonc, ki már akkor is kemény volt,

Amikor a vasárnapi honvágytól haldokolt.

Velem, barátom, te is így lettél konok,

Azon a hegyfokon, ahol csak ritkán álltunk.

De titkon ott, velünk röpködött, láthatóvá festve a ködöt

A városfényektől színes magány, mely százakat kötött össze.

Testvéreim, ti hogy látjátok, kin fog jobban az átok?

Rajtunk, vagy kik hagyták illuminálni az illúziót?

 

 

Balogh István

Meglelni csudákat, soha fölébredni

Sinkovits Péter barátom emlékére   Serény orgonaépítők megindultak keletre. Valaki áttörte az ég boltozatát, leömlik a szent malaszt, zuhog Tiszánk...

Balogh István

Meglelni csudákat, soha fölébredni

Sinkovits Péter barátom emlékére   Serény orgonaépítők megindultak keletre. Valaki áttörte az ég boltozatát, leömlik a szent malaszt, zuhog Tiszánk...

Bence Lajos

Huszáros

Máskor meg szinte élvezet az élet, fogfájósan is hosszú és bölcs kor reményében lefeküdni, vagy az utcaparti árokban élek-halok – füvek között...

Bence Lajos

Huszáros

Máskor meg szinte élvezet az élet, fogfájósan is hosszú és bölcs kor reményében lefeküdni, vagy az utcaparti árokban élek-halok – füvek között...

Bence Lajos

Órákra

Másodpercmérővel felszerelt órámon hamarabb fogy az idő. Úgy tűnik, már csak percek kérdése az esztendő, a hét meg csak három napig tart, s kérdés, ha...

Bence Lajos

Órákra

Másodpercmérővel felszerelt órámon hamarabb fogy az idő. Úgy tűnik, már csak percek kérdése az esztendő, a hét meg csak három napig tart, s kérdés, ha...

Bence Lajos

Fura szonett, felkérésre

(ars poeticám újbóli megerősítése)   Mert ma még nem ettem, szomorú hangú a szonettem. S bár hiányos az etikettem is, azért még nem vagyok hamis.   Mert ma...

Bence Lajos

Fura szonett, felkérésre

(ars poeticám újbóli megerősítése)   Mert ma még nem ettem, szomorú hangú a szonettem. S bár hiányos az etikettem is, azért még nem vagyok hamis.   Mert ma...

Szomi Béla

Letekert

(B. indokolt/indokolatlan félelmeiből)   Néha csak úgy elmerengek sötétbarna szemedben, koromfekete szívedben, keresve önmagam benne, földre lefekve imádva, kedvesem, elkábítva,...

Szomi Béla

Letekert

(B. indokolt/indokolatlan félelmeiből)   Néha csak úgy elmerengek sötétbarna szemedben, koromfekete szívedben, keresve önmagam benne, földre lefekve imádva, kedvesem, elkábítva,...

Klemm József

Hetvenkedés

Még megvagyok. S ez jó. Nekem. Még magam törlöm a fenekem, s büszkén őrlöm műfogsorommal a diót és mandulát. Korommal festem át a bajszom, s bár egyre kevesebbet...

Klemm József

Hetvenkedés

Még megvagyok. S ez jó. Nekem. Még magam törlöm a fenekem, s büszkén őrlöm műfogsorommal a diót és mandulát. Korommal festem át a bajszom, s bár egyre kevesebbet...

Klemm József

Találkozás

Istennel szemben ülve elmondtam még egy verset. Hallgattunk néhány percet, majd felém hajolt: a lehelete olyan volt, mint a misztrál vagy a főn, mely a part menti erdőn suhanva kócosra borzolja a...

Klemm József

Találkozás

Istennel szemben ülve elmondtam még egy verset. Hallgattunk néhány percet, majd felém hajolt: a lehelete olyan volt, mint a misztrál vagy a főn, mely a part menti erdőn suhanva kócosra borzolja a...

L. Móger Tímea

Csatornaparti fák alatt

Tiszta udvar Rendes ház Üres udvar Csendes ház Lila Méla alkonyat Nincsenek emberek A fagyöngy alatt A fagyöngy itt nem is Hagyomány Mégis állni alatta Várni rám...

L. Móger Tímea

Csatornaparti fák alatt

Tiszta udvar Rendes ház Üres udvar Csendes ház Lila Méla alkonyat Nincsenek emberek A fagyöngy alatt A fagyöngy itt nem is Hagyomány Mégis állni alatta Várni rám...

Debreczeny György

szavaljon valami szépet

Bulgakov nyomán   csak azt sajnálom hogy már nem soká játszhatunk együtt mert ön hamarosan be fogja vallani hogy propagandacélból étkezett akarom mondani érkezett hiszen enni nincs...

Debreczeny György

szavaljon valami szépet

Bulgakov nyomán   csak azt sajnálom hogy már nem soká játszhatunk együtt mert ön hamarosan be fogja vallani hogy propagandacélból étkezett akarom mondani érkezett hiszen enni nincs...

Fehér Miklós

mint a háborúban

mint a háborúban itt is minden lehetséges. esélyt sem adtál magadnak hogy megismerd pedig elhiheted kiváló ember. sokszor érdeklődik irántad mégis milyen vagy. biztosan nem tőled...

Fehér Miklós

mint a háborúban

mint a háborúban itt is minden lehetséges. esélyt sem adtál magadnak hogy megismerd pedig elhiheted kiváló ember. sokszor érdeklődik irántad mégis milyen vagy. biztosan nem tőled...