Hunoknak Bosznia

 

Ó, Szarajevó, csillagegyüttállásaink görbe tengelye!

 

Számos népcsoport néhány helyen

Úgy talált otthonra, ahogy tetű a fejen.

Kiből ki nőtt ki, már ki tudja,

Az életszármazék ledobja a definíciót.

Mi voltunk azok, kik a hajdan megszokott

Limestelenségben a meztelenséget képviselik:

Észak-balkáni dél-magyarok,

Nemzeti nagyzolásban kisebbségek,

Kik hiába verik a sziklába az éket,

Csak egymás szívébe látnak bele.

Így tárult fel otthontalanságuk otthonos jellege.

Ahogy a szerelem is testet terem,

Magától lódult be valami gyönyörű félelem:

Mi az, hogy itt, mi az, hogy élünk,

Még ha karácsonykor belénk rúg is a bánat?

Hegyláncok rajzolta köreink között

Táncoltunk nevetve, amíg az utcán trombitáltak.

Hazaszóló leveleink a világlélek szigetei voltak,

És mint rossz papok, feledtünk minden próféciát.

Fiatalokkal dúsan megáldott város fogadott, miután

Egy hátizsákkal a szarajevói gyorsra szálltunk, és tiszteletbeli

Olimpikonokká váltunk, mint boszniai rögön vágtázó árnyék.

Nagy utazás volt ez, maga a játék,

Mely, ha veszélyes lett,

Hát vonattal szeltük ketté az éjszakai hegyet.

Több mint harminc év telt el azóta.

A mecsetek hegyén áttűző délutántól

A várost látó visszapillantó tükre hevül.

Filmeket szippant magába a mozivászon,

Félve attól, hogy a „háború művészete” kiderül.

Futó háttér a karaula, az odalenn megbúvó folyó

És a rajta átcélzó ütegek.

Robbannak vérző keblekként hullámzó hegyek –

Közel s távol is Szarajevó.

Mi történik itt? Miért oly mások a fények?

Kik harsognak, fals énekeseiként

Újra betanult himnuszoknak egy idegen fronton?

Nevek ezek? Politikusok? Vámszedők egy nem létező vámon?

Félelmetes, szabad hadosztály volt a miénk.

Oly félelmetes és oly szabad, hogy néma maradt

A mi énekünk ártatlan békeparancsa,

Míg bosnyák barátaink, kávé mellett, derűsen szenderegtek.

Azóta egy már elfeledett testvériségre vágyunk.

Apró székeken ülve, mosolyogva,

Akár egy titkos belügyi tervezet érkezett

A túlélés minden falatja, szeletje,

A kölyökcipelés állati, gyengéd harapása:

Mit kerestek itt nálunk?

Meghalhattok, de csak utánunk.

És belehaltunk egy kései fellángolásba,

Ahogy most is átsüt mindenen

Az ott is itthoni nap szívmelengető valósága.

Csak így juthattunk át ezen a kemény fronton:

Költő-katonaként, egymást megragadva,

Jajongva-tördelve tapasztalatainkat versbe.

Talán ők, a befogadók voltak,

Kik századokon át értünk sem robotoltak…

De velünk maradtak szerelmeink, bennünk lengő hinták,

Bálványrontástól dőlésre ítélt kincsek.

(Itt jön egy taxi. Intsek vagy ne intsek?)

Bosznia kemény földje minket befogadott.

Olykor megnyílt a mélység,

Feneketlen kútja fröcskölő ideológiáknak,

Ijesztő hangot adva a zuhanásnak.

De még ott lenn sem lett senki kitagadott.

Nincs vágytalan sors és sorstalan vágy sem.

Megtermékenyítésre várt ez a hárem,

És vágytunk mi is fűszerillatú ölelésre.

Az olvadt hó, a tavaszi leszámolás képe

Aztán csak megfagyott, benne furcsa képződmény nyert alakot:

A világot újra tanuló ifjonc, ki már akkor is kemény volt,

Amikor a vasárnapi honvágytól haldokolt.

Velem, barátom, te is így lettél konok,

Azon a hegyfokon, ahol csak ritkán álltunk.

De titkon ott, velünk röpködött, láthatóvá festve a ködöt

A városfényektől színes magány, mely százakat kötött össze.

Testvéreim, ti hogy látjátok, kin fog jobban az átok?

Rajtunk, vagy kik hagyták illuminálni az illúziót?

 

 

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Védőállás nélkül

Csak a taxi jönne már, hogy elvigyen bennünket, pusztán a lakcímet kell bemondani, mert ez a lényeges: a lakcím. A taxis bólint, pontosan tudja, merre lakunk. Legalább ő.    

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Előrejelzés

újabb esőzóna közeledik az utakon növekvő forgalom megérkezett elutazott kivégezték felmentették átadták bevonták megkötötték aláírták...

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Még néhány parázsnyi év

önmaga élére állva lassan elválik menekül vagy menekít

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Sinkovits Péter

Szoktató

szobornak kőből a bőre sötét liliomok szivárgó vágya rézsút figyelem mi ez a vonulás és mi marad utána

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Debreczeny György

Sziveri-napok

ezt írtam ide munkacímnek és mindjárt az jutott eszembe hogy az én Sziveri-napjaim 1984-ben voltak ha jól emlékszem áprilisban amikor Csontos Sanyival egy hetet töltöttünk...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Klemm József

Kilencedik stáció: a sárban

Szétázott  akvarell a jelenem s a múltam.  Már amikor apám ujját fogva járni tanultam, oly idegennek éreztem talpam alatt a rögöt, inkább rám hulló...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Olaj, ahogy lassan

Távolodó testek, kettő, ember, s a megértett zuhanás. Homály által kerékbe tört meleg szöszmötölés a tükörben, apró jajgatás, lefedve ronggyal. Olaj,...

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Kassák, a tengerész

1. Én látnám a partot, de nem látok semmit. 2. Én látnám a semmit, de nem látok semmit. 3. Én látom a semmit, de nem látok partot.

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Zalán Tibor

Pontkeresés

a kis szeglet ahol majd hó esik és vigasztalanul szállingózik hull akár a múlt reggelig s még tovább és ellátni csukott szemmel a tengerig megint ha

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...

Gyetvai Balázs

Didergő csipeszek

Nézhetsz bárminek. Macskának, gírosznak, napnak, szeretőnek, komédiának – szóval tényleg bárminek.   Összegyűrt újságpapírnak is. Beleidomult...