Hunoknak Bosznia

 

Ó, Szarajevó, csillagegyüttállásaink görbe tengelye!

 

Számos népcsoport néhány helyen

Úgy talált otthonra, ahogy tetű a fejen.

Kiből ki nőtt ki, már ki tudja,

Az életszármazék ledobja a definíciót.

Mi voltunk azok, kik a hajdan megszokott

Limestelenségben a meztelenséget képviselik:

Észak-balkáni dél-magyarok,

Nemzeti nagyzolásban kisebbségek,

Kik hiába verik a sziklába az éket,

Csak egymás szívébe látnak bele.

Így tárult fel otthontalanságuk otthonos jellege.

Ahogy a szerelem is testet terem,

Magától lódult be valami gyönyörű félelem:

Mi az, hogy itt, mi az, hogy élünk,

Még ha karácsonykor belénk rúg is a bánat?

Hegyláncok rajzolta köreink között

Táncoltunk nevetve, amíg az utcán trombitáltak.

Hazaszóló leveleink a világlélek szigetei voltak,

És mint rossz papok, feledtünk minden próféciát.

Fiatalokkal dúsan megáldott város fogadott, miután

Egy hátizsákkal a szarajevói gyorsra szálltunk, és tiszteletbeli

Olimpikonokká váltunk, mint boszniai rögön vágtázó árnyék.

Nagy utazás volt ez, maga a játék,

Mely, ha veszélyes lett,

Hát vonattal szeltük ketté az éjszakai hegyet.

Több mint harminc év telt el azóta.

A mecsetek hegyén áttűző délutántól

A várost látó visszapillantó tükre hevül.

Filmeket szippant magába a mozivászon,

Félve attól, hogy a „háború művészete” kiderül.

Futó háttér a karaula, az odalenn megbúvó folyó

És a rajta átcélzó ütegek.

Robbannak vérző keblekként hullámzó hegyek –

Közel s távol is Szarajevó.

Mi történik itt? Miért oly mások a fények?

Kik harsognak, fals énekeseiként

Újra betanult himnuszoknak egy idegen fronton?

Nevek ezek? Politikusok? Vámszedők egy nem létező vámon?

Félelmetes, szabad hadosztály volt a miénk.

Oly félelmetes és oly szabad, hogy néma maradt

A mi énekünk ártatlan békeparancsa,

Míg bosnyák barátaink, kávé mellett, derűsen szenderegtek.

Azóta egy már elfeledett testvériségre vágyunk.

Apró székeken ülve, mosolyogva,

Akár egy titkos belügyi tervezet érkezett

A túlélés minden falatja, szeletje,

A kölyökcipelés állati, gyengéd harapása:

Mit kerestek itt nálunk?

Meghalhattok, de csak utánunk.

És belehaltunk egy kései fellángolásba,

Ahogy most is átsüt mindenen

Az ott is itthoni nap szívmelengető valósága.

Csak így juthattunk át ezen a kemény fronton:

Költő-katonaként, egymást megragadva,

Jajongva-tördelve tapasztalatainkat versbe.

Talán ők, a befogadók voltak,

Kik századokon át értünk sem robotoltak…

De velünk maradtak szerelmeink, bennünk lengő hinták,

Bálványrontástól dőlésre ítélt kincsek.

(Itt jön egy taxi. Intsek vagy ne intsek?)

Bosznia kemény földje minket befogadott.

Olykor megnyílt a mélység,

Feneketlen kútja fröcskölő ideológiáknak,

Ijesztő hangot adva a zuhanásnak.

De még ott lenn sem lett senki kitagadott.

Nincs vágytalan sors és sorstalan vágy sem.

Megtermékenyítésre várt ez a hárem,

És vágytunk mi is fűszerillatú ölelésre.

Az olvadt hó, a tavaszi leszámolás képe

Aztán csak megfagyott, benne furcsa képződmény nyert alakot:

A világot újra tanuló ifjonc, ki már akkor is kemény volt,

Amikor a vasárnapi honvágytól haldokolt.

Velem, barátom, te is így lettél konok,

Azon a hegyfokon, ahol csak ritkán álltunk.

De titkon ott, velünk röpködött, láthatóvá festve a ködöt

A városfényektől színes magány, mely százakat kötött össze.

Testvéreim, ti hogy látjátok, kin fog jobban az átok?

Rajtunk, vagy kik hagyták illuminálni az illúziót?

 

 

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Az ősz gyűlölete

Tüdőd ólommal megtöltő köd, üresedő nedves táj, hol nincs más, csak kopasz bokrok és fák. A hulló leveleket nézvén mutatkozik egy-egy üzenet: meglásd,...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Oroszi Armand

Nyár végi merengés

Hol vagy? Merre? Otthon, innen messze. Szikrázóan kéklő szemeid emléke csupán az, mi fejemnek sötét odvát áldott fénnyel telíti meg. S lángra gyúl...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

A Perseidák elé

Azt mondod, most összegezzünk: hagyjuk, hogy a források, sziklák, várfalak és hegyek megtalálják a nyarunkban a helyüket. A túrákat és a fürdőzést befőttnek...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Belenőttél

Belenőttél, fiam, apám ingébe, a váll szélessége pont jó. Vedd fel, hadd lássam benned, a kritikus hangod már úgyis idézi őt. Alkatra más vagy, de rövid...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Smit Edit

Katonakórház

A nagymama szerint ok és könnyek nélkül ordítottam az előszoba lépcsőjén ülve. Anyám szerint fájdalmasan, de elutasítón. Keresztanyám biztosan tudta, hogy nem adtak...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Bence Lajos

Pannonius végső búcsúja Váradtól

(Medvedgrád felé)   Uram, mi lehet még?! Lehet, még egy búcsú, talán utolsó, de, Társaim, ne iparkodjunk, ne ösztökéljen a vágy senkit, hogy fogyjon az út, s...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

Kerti ünnepség st. Cloud-ban

a kapcsolók a legfontosabbak ha ezeket tudja az ember merre vannak a lakásban már otthon is van ezen túlmenően nem árt ismerni a heti rádióműsort aláhúzgálni a fontosabb...

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A látó mozdulatlan

amikor eső csapdos isten tapsol az embernek mosott ingét lobogtatja végtelen időkben   árbóckosárból figyelve a megosztható pillanat

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Sinkovits Péter

A sóvárgó

akit az ég megérint hallása vak nézése égő mégis úgy bújik fészkébe riadt madárként mint büszke sólyom

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...

Klemm József

Az aggok dicsérete

Hatvanpár év – na és? Kit érdekel?! Ha jó acélból van a kés, pengéjét nem marja rozsda. Dobjuk félre ezért most a bút, bánatot, kételyt, fojtsuk...