(Apró levéltáriáda)
Hallgat a csönd a régió archívumának A/1-es depójában. Az itatópor sem zümmög a sárga lapokon.
A latin betűk egyre halkabban beszélnek. Acta Anni. Boszorkányok sikonganak a szemközti templom naplójában. Crimina magiae. Exorcizmus. Csalódott fráter.
Még nem szabad az alig város. Oppidum militare. És adófizető. Kintről a Mosztonga szigetein sás, nád. Bűz szivárog be az örökké zárt ablakokon.
Fel nem tört piros sigillum az utolsó oldalon. Nem vér. Vérről is dönthető. Fel nem bontott végrendeletek. Ismeretlentől ismeretlennek ismeretlen dolgokról. Harmadfélszáz esztendeje. Ó, jaj, a titkot fel nem fedem. A talányt meg nem fejtem. Talán kincsről? Talán birtokról? Lopott tárgyakról, meglelt kutyabőr örököséről? Maradjon így!
Suttognak a lapok kordát viselők lobogós vonulásáról. Motyát árulókról. De már nincs motya. Nincs kifizethető igazolás a bűnről, sem teljes bűnbocsánat. A hitszegőt elűzték.
A boszorkányok szabadok. A kapuban a hajdú rezdületlen. A pallos kétszer zuhant. Szerelem miatt. Joga volt rá. Oka nem. A címeren a 3-ast fújja a szél.
Ágyúgolyó a homlokzaton. Pirruszi győzelem. Őseink nyomait kiszórták az ablakon. Nem szól kaddis a deszakralizálásért.
Eltulajdonították a császárnő bulláját. Újabb titok.
Hallgatnak. Csönd ül a palotában.
Hallgass!