A mosoly

A mosoly

Szerző: Zsáki István

 

Tizenhat éves volt, és elég magas, a korához képest. Még nem lehetett tudni, kövérkés lesz-e, vagy csak izmos. Ritka kis bajszát leborotválta már párszor, de utána mindig kipattogott a bőr az ajka felett. Gimnáziumba járt, albérletben lakott, hogy ne kelljen utaznia mindennap. Bár napjai egyhangúan teltek, nem bánta, hogy nincsenek lakótársai, hogy nem kell reggelente vagy az esti sötétben a buszra várnia. Tanult, iskolába járt, hétvégente hazautazott. Késő ősz volt már, amikor észrevette, hogy szobája apró ablaka a történelem-tanárnője udvarára néz.

  Eddig nem sokat foglalkozott a tanárnővel. Bejárt az órákra, ötöse volt, tanult, amikor kellett, a tanárnő, mint a tanárnők szokták, előadta az anyagot, néha filmeztek. Most sem gondolt volna rá, ha azon a késő őszi napon meg nem látta volna a kertben gereblyézni. A diófa leveleit gyűjtötte egy kupacba. Véletlenül épp akkor pillantott ki az ablakán, amikor a nő (először gondolt rá nőként a fiú) verejtéket törölt a homlokáról. Azután már nem tudott máshová nézni. A tanárnő gondosan összegyűjtötte a leveleket a fa alól, majd tüzet gyújtott, és elégette a kupacot. Sötétedett már, amikor végre a fészerbe vitte a gereblyét, és bement. Először azt hitte a fiú, hogy a nappaliban kapcsolt villanyt a házban, de végül rájött, hogy a hálószoba ablaka néz az udvarra. A háttérben egy nagyobb gardróbszekrény körvonalai, majd később a tanárnő, pongyolában. Két karját a szekrény ajtajára helyezte – úgy állt ott, mint valami angyal kiterjesztett szárnnyal vagy mint a felfeszített Jézus, hátulról. A fiú elszégyellte magát, elkapta tekintetét. Maga elé nézett, olvasni próbált. Amikor ismét felnézett, a redőny leeresztve, a tanárnő sehol.

  Másnap történelemórán zavarban volt. Nagyon figyelt, de nem mert a tanárnőre nézni, úgy érezte, látná rajta, hogy megleste. Társainak nem tűnt fel, hogy óra után nem társul hozzájuk az óráról, de főleg a tanárnőről beszélni. Különben sem volt beszédes, most meg valahogy különösen nehezére esett volna bármi rosszat is mondani a tanárnőről vagy az óráról. Nem igazán értette ő sem, hogy mi változott meg benne.

  Az után a nap után többször is nézte a hálószobaablakot, leste a tanárnőt. Egyszer látta, amint porszívózik, máskor sminkelt, élénk rúzst dörzsölt szét az arcán. Egy alkalommal, éjszaka, végignézte, míg felkapcsolja a villanyt, maga elé bámul egy ideig, majd öklével teljes erejéből üti a párnáját vagy tízszer, mielőtt kimenne a szobából. Egy kisebb gyerekkel tért vissza a hálószobába. Gyengéden ringatta, a gyerek fejét az álla alatt tartotta. Látta a fiú, hogy kidülleszti kissé a hasát, ott, ahol a pongyola öve ül épp, a teste közepén.

  Sokszor egyedül volt a tanárnő, és elmerengve bámult maga elé vagy a tükörbe. Tekintetében, a fiú úgy vélte, megbújt némi szomorúság.

  Egy idő után keresni kezdte a tanárnőt. Hazajött az iskolából, és várta az ablak mellett. Megfigyelte, mikor siet a gyerekért, mikor megy be a szobába. Megtanulta a napi rutinját. Az iskolában megfigyelte, hogy zavarba jön, ha nem az anyaggal kapcsolatos dologról kérdezik a tanulók, vagy ahogy játszani kezd a vörös kontyából kicsúszó tinccsel, amikor gondolkodik. Fel tudta mérni a hangulatát, felismerte, mikor ideges, ráhangolódott a mozdulataira. Igyekezett történelemórán, anélkül hogy feltűnő lenne. A korábban jelentéktelen tanárnő most néha zavarba is hozta, igyekezete ellenére olykor nem tudott felelni a kérdésére, ha véletlenül felszólította, nem mert felállni, miután a padja fölé hajolt, hogy átnézze a munkáját. Nem is nézett a szemébe, ha hozzászólt, bár hangjában felismerni vélte a szégyenlős és zavart mosolyt, amely, úgy érezte a fiú, jellemzi a nőt. Nem mert ránézni, máskor nem tudta máshová irányítani tekintetét. A folyosón megvárta, hogy pont mögötte menjen fel a lépcsőn, vagy hogy kinyithassa előtte az ajtót, ha tele volt a keze. Némán tátogott ilyenkor egy jónapotot, amit a tanárnő a megszokott zavarba ejtett mosolyával vett tudomásul.

  Délután, esténként, éjszaka az ablak mellett ült a fiú, és várta, kereste őt. Ha tanult, olvasott, ült, és biztatta magát, hogy még csak az oldal végéig olvasson, aztán megint megnézheti az ablakot. Sokszor látta a nőt. Egyszer azt is látta, ahogy a férje hátulról mögé lopakodik fésülködés közben, aztán hirtelen derékon ragadja, és a tanárnő rémült arca egyszer csak mosolyba fakad, kivirágzik. Ekkor elnézett a fiú, be is húzta a függönyt.

  Az est, amikor utoljára nézte, úgy kezdődött, mint minden addigi est. Zuhanyozás után lehetett, a tanárnő bement a szobába, pongyolában. A székre ült. Kifésülte hosszú, vörös haját. Lába szárát, combját valami kenőccsel kente hosszasan. Kiment, visszajött, a tükör elé ült, és nézte magát benne. Arckrémmel kente az arcát, a szeme körül, a szájánál, széthúzta ajkait, mintha vicsorítana.

A fiú kinyitotta az ablakát, és kimászott a tanárnő udvarába. Villany csak a hálószobában égett. Az ablakhoz lopakodott. Ha pipiskedett, épp belátott a szobába. Közelről jól látszódott a gardróbszekrény, az ágy, a földön néhány ruhanemű. A tükör alatt egy-két üveg parfüm, a vörös rúzs, krémek a nyitott neszesszerben. A tanárnő a tükörben, a tükör előtt.

  Kinyílt az ajtó, bejött a férj. A fiú az ablak alá húzta a fejét, de aztán ismét lábujjhegyre állt, ismét benézett. A tanárnő nem látta, vagy úgy tett, nem látja a közeledő férfit. Bekente az arcát, letette a krémet. Rémület az arcán, a tükörben, amikor hátulról a férfi megragadta a vállát. Az ágyhoz cipelte, rádobta, és fölé hajolt. Egy kézzel a nő feje fölé szegezte karjait, a csuklónál, a másikkal feltolta a pongyolát, combjait szétfeszítette. Néhány percig tartott csupán, a végén már mintha a férfi nyakát ölelte volna át a nő – feje hátracsuklott, ahogy ívelte felsőtestét, a férfi derekát szorították lábai. A fiú nem tudott elnézni, bámulta a párt megkövülten. És amikor már nem mozdult senki, a tanárnő tekintete az ablak felé siklott, és találkozott a fiú tekintetével. Egyikük sem nézett el. A tanárnő mosolygott, és ragyogott az arca.

A mosoly
Szerző: Zsáki István

 

Agárdi Gábor

Ennyi jutott neki…

  Benoît előrántott egy üveg megkezdett Napoleon konyakot a kis konyhai kredencének rejtekéből. Kihúzta a kalapos parafa dugót, inhalált belőle, és töltött...

Agárdi Gábor

Ennyi jutott neki…

  Benoît előrántott egy üveg megkezdett Napoleon konyakot a kis konyhai kredencének rejtekéből. Kihúzta a kalapos parafa dugót, inhalált belőle, és töltött...

Majoros Sándor

A süvölvény

  Az igazgató éppen csak rám nézett, és azt mondta: inasnak gyönge, de süvölvénynek megteszi. A javítóműhely ezzel a kijelentéssel fogadott be a maga...

Majoros Sándor

A süvölvény

  Az igazgató éppen csak rám nézett, és azt mondta: inasnak gyönge, de süvölvénynek megteszi. A javítóműhely ezzel a kijelentéssel fogadott be a maga...

Sándor Zoltán

Árnyak közt

  A Szabadság nevű bár kerthelyiségében az újságot lapozva a kávémat szürcsöltem éppen, amikor betoppant. Tűsarkú cipőjének kopogása már...

Sándor Zoltán

Árnyak közt

  A Szabadság nevű bár kerthelyiségében az újságot lapozva a kávémat szürcsöltem éppen, amikor betoppant. Tűsarkú cipőjének kopogása már...

Jódal Rózsa

A LÁ hang

  Két napig vajúdott az anyám. Azt mesélik, jajgatásától az egész szomszédság nem aludt, nem nyugodott. Az idegbajos Mári néni rohamot kapott tőle. Akkoriban...

Jódal Rózsa

A LÁ hang

  Két napig vajúdott az anyám. Azt mesélik, jajgatásától az egész szomszédság nem aludt, nem nyugodott. Az idegbajos Mári néni rohamot kapott tőle. Akkoriban...

Patak Márta

Titok

Ami Benito Pérez Galdós Tristanájából kimaradt   Ne írj, ne hívj, majd én jelentkezem. Ne törj be magadtól, teljes valóddal az életembe, amikor nem vagy velem, én...

Patak Márta

Titok

Ami Benito Pérez Galdós Tristanájából kimaradt   Ne írj, ne hívj, majd én jelentkezem. Ne törj be magadtól, teljes valóddal az életembe, amikor nem vagy velem, én...

Tóth Szilárd

Esztergomi bazilika és a rugalmas nővérek

  Négy párhuzamos történet   Bárczai Bálint, a székesfehérvári alispán, fiát, Bárczai Ágostont Bécsben taníttatta volna ki, de be kellett...

Tóth Szilárd

Esztergomi bazilika és a rugalmas nővérek

  Négy párhuzamos történet   Bárczai Bálint, a székesfehérvári alispán, fiát, Bárczai Ágostont Bécsben taníttatta volna ki, de be kellett...

Fehér Miklós

Jelek

  Ha Margaret asszony nem hagyja bent a szemüvegét, akkor Lindgren már elpatkolt volna. De szerencsére nem így történt. Még pont időben érkezett, és az a horrorisztikus...

Fehér Miklós

Jelek

  Ha Margaret asszony nem hagyja bent a szemüvegét, akkor Lindgren már elpatkolt volna. De szerencsére nem így történt. Még pont időben érkezett, és az a horrorisztikus...

Patak Márta

Virágmintás hűtőtáska szendvicskrémekkel, szószokkal

  Ez a bőrönd is mehet a többire, ugye, mama? – kérdezte ősz hajú, világoskék szemű, szálfatermetű édesanyjától az ősz hajú, világoskék...

Patak Márta

Virágmintás hűtőtáska szendvicskrémekkel, szószokkal

  Ez a bőrönd is mehet a többire, ugye, mama? – kérdezte ősz hajú, világoskék szemű, szálfatermetű édesanyjától az ősz hajú, világoskék...

Ficsku Pál

Keserédes

  Csak a múlt teszi édessé a keserű valóságot.   Szürke, unalmas, élhetetlen lakótelepeken át haladt a busz, didergő házak között. Az ablakokon a...

Ficsku Pál

Keserédes

  Csak a múlt teszi édessé a keserű valóságot.   Szürke, unalmas, élhetetlen lakótelepeken át haladt a busz, didergő házak között. Az ablakokon a...

Jódal Rózsa

Harc

  – A szarom! Az én semmi kis szarcsimbókom!   Hányszor, de hányszor hallottam ezt kicsi koromban az apám szájából!   Anyám persze a védelmébe vett.  ...

Jódal Rózsa

Harc

  – A szarom! Az én semmi kis szarcsimbókom!   Hányszor, de hányszor hallottam ezt kicsi koromban az apám szájából!   Anyám persze a védelmébe vett.  ...